Ma egy rövid, 4 ütemes témát, és annak variációit nézzük meg, akkordfelépítés szempontjából.
(Az egy héttel ezelőtti anyagot, amely a kreatív ötletek előhívásáról szólt, itt tudodelolvasni.)
A mai téma két szólamból áll, mindkét szólamban tiszta sávon szólnak a gitárok, reverb és delay hozzáadásával. A Summer EP befejező számának főtémája ez, amelyet itt tudsz meghallgatni. (A lejátszó rögtön a téma elején indul el.)
Itt látható az első 4 ütem kottája, a két szólam egymás alatt helyezkedik el:
Mint látható, mindkét gitár egyszerre egy vagy két hangot fog le. A két szólam egyszerre megszólaló hangjaiból pedig akkordok állnak össze. Az első ilyen pillanat az első ütem második negyedében van, amikor az A és a G hangokból egy A7sus, azaz egy nyitott, terc nélküli szeptimakkord jön ki. (Két megjegyzés: 1) Ahhoz, hogy a fülünk az A hanghoz viszonyítson, tehát ez legyen a referenciapont, szükség volt a felső szólam nyitó A hangjára is. 2) A szigorú zeneelméleti megközelítés azt mondja ki, hogy kétféle hang (itt az A és a G hangok) még nem alkot teljes értékű akkordot. Emellett viszont egy hangulatot kétségtelenül létrehoz ez a pillanat, és ez a hangulat valóban egy nyitott, terc nélküli szeptimakkordnak felel meg.)
Ugyanebben az ütemben szép pillanat, amikor a C és a F# hangok szólalnak meg egyszerre. Ekkor jelenik meg a dór jelleg, az eddig "hiányzó" terc (C) és megemelt 6. fok (F#) behozatalával.
A 2. ütem elején a két szólam C-dúr akkordot ad ki. Az ütem második negyedében a C és F# (első szólam) és D (második szólam, plusz az őt megelőző A is idevehető) egy D7 akkordot, tehát egy dúr szeptimet képez.
A kétütemes szakaszok végén pedig sokszor használtam terc- vagy szext-harmonizálásokat, tehát a két szólam egyszerre megszólaló hangjai között terc vagy szext hangközök vannak. Ezek a hangközök a leggyakoribbak és legszebbek a harmonizáláshoz (énekdallamnál is). A második szólamban a zárójeles hang a 2. ütem végén itt csak azt jelzi, hogy ez halkabban szól.
A 3-4. ütemben akkordok helyett inkább dallamvonalak dominálnak, eleinte oktáv hangköz van a két szólam között, majd röviden azonos hangokat hoznak (4. ütem 2-3. hangja), utána pedig az előbb említett terc hangközzel van magasabban a második gitársáv.
Lássuk az 5-8. ütemet, ahol a variáció (és átmeneti hangnemváltás) található:
Az új szakasz első üteme a nyitótémát hozza vissza, de a második ütem elején feljebb kanyarodik a dallam, és most a D hang lesz a kiemelt hang, a fülünk ehhez kezd most viszonyítani. Ez az ütem jelenti az előkészítést a hangnemváltáshoz, mert a 3. ütemben megjelenik a B (angolul Bb) hang, amely az eddigi 1#-es A-dór skálánkban nem szerepelt.
A harmadik ütem B-dúr (B D F) akkordot jelenít meg, amely az ütem felétől átmegy színesebb harmóniák felé (B C F, azaz Bsus9 és a harmadik ütem végén B, C, E, G hangok, amelyek egy C/B akkordot, azaz C-dúr akkordot B basszussal jelentenek). Ez utóbbi pillanat egyben rövid B-líd hangulatot is eredményez, mivel egy rövid líd hangulathoz csak annyi kell, hogy jelenjen meg az alaphang (B), a nagy terc (D, amely 1-2 másodperccel ezelőtt szólt, és még érződik a hatása), valamint a megemelt 4. fok (E).
A második ütemben kiemelten megjelenő D hangra pedig azért volt szükség, mert a D benne van a B-dúr hármashangzatban, azaz sokkal közelebb áll az új hangnemünkhöz, mintha simán csak egymás mellé tettem volna az A-dór hangulatú alaptémát és a B-dúr akkordot. Ez is tudott volna működni, de egy "közvetítő" hang bevetésével a hangnemváltások sokkal simábbak lehetnek. Hasonlat: ha van egy ismerősöd, aki ajánlást ad neked valakihez, akkor az illető sokkal inkább kedvezően fogad majd, mintha teljesen idegenként kerested volna fel.
Az új szakasz 4. üteme (azaz a teljes zene 8. üteme) már egy sima C-dúrt hoz, azaz a B basszus feljebb ment C-re, míg a C, E, G hangok továbbra is megjelennek. És a C-dúr már visszavezet minket az eredeti hangnembe, mert utána a 9. ütem ismét az A hanggal indul, és mivel a C-dúr az A-moll párhuzamos dúrja (a dóros F# nem jelenik meg azonnal), ezért a visszatérés is "seamless" (zökkenőmentes).
A továbbiakban (9-16. ütem a teljes zenében) először visszatér a nyitó 4 ütem, majd pedig ismét a nyitó kör indul el, csak a lezárása most eltérő, mert a 16. ütemben ér véget a teljes téma.
Tehát a 9-12. ütem megegyezik az 1-4. ütemmel:
A 13-16. ütem pedig úgy indul, mint az 1-4. ütem, csak a záró két ütemben egy ellentétes irányú lépkedés zárja le a témát. Ez az ellentétes irányú dallamvonal-vezetés a klasszikus zenében rendkívül gyakori, és nagyon hatásos.
Tehát érdemes két szólamú témákkal kísérletezni, mert sokkal több minden megvalósítható így (egyszerre távoli helyek is megszólalhatnak, tehát nincsenek korlátok, nem az ujjrendek vagy a nyakon egyszerre elérhető hangok határozzák meg a lehetőségeinket.)
Időközben elkészültek a Summer EP-n levő 4 szám zenei alapjai is, és ha szeretnéd ezeket elkérni, akkor írj emailt, átküldöm szívesen. Ha pedig tudsz nekem abban segíteni, hogy megosztod az új albumot (link: https://youtu.be/d4jcyR7LjKA?list=PL0xzEkmj5X9rywpx1AV18X3K-JO96e9BM), akkor azt megköszönöm. Az album megtalálható mindenhol (YouTube-on végighallgatható, iTunes, Amazon, Bandcamp, CDBaby, stb. oldalakon letölthető, és a Spotify-on is fent van már).