<< Visszalépés

Gitárlecke: Szabadon szárnyaló szólók

2012.12.26.

Ezen a héten egy egyszerű, D-líd hangnemű zenei alapra készült szóló felépítését és ötleteit nézzük meg.


Először is, íme a szóló:


.
Ez itt pedig a letölthető zenei alap:



.
Most pedig lássuk a részletes ismertetést.

Az 1-4. ütemben egy olyan ismétlődő motívum található, amelynél a hangokkal és a ritmussal is variáltam egy kicsit. A téma az első két ütemben hallható (F#, G# és E hangok, mindenféle ritmikus húrzajokkal megtűzdelve). Az ismétlés a 3. ütemben kezdődik, ugyanúgy egy csúszással indulva, mint a legelején, de most a téma az ütemen belül más pontról kezdődik. Előfordul gyakran olyan ismétlés is, ahol a ritmus a változatlan és a hangok mozognak, de itt most a dallam maradt változatlan és a ritmus variálódott. Ezt követően, a 4. ütemben viszont épp a ritmus lett változatlanul megismételve (mégpedig a 2. ütem ritmusát ismételtem).

Tehát az 1-2. ütemben levő, két ütem hosszúságú téma úgy lett visszahozva, hogy a 3. ütemben az 1. ütem dallamát ismételtem meg, más ritmussal, míg a 4. ütemben a 2. ütem ritmusát ismételtem meg, más dallammal. Nyilván ez nem úgy zajlik szóló közben, hogy leül az ember, és azt mondja, hogy „na akkor ide most kitalálok egy kétütemes ritmust, és majd megismétlem a dallam első felét, és a ritmus második felét…”. (Már csak azért sem, mert ez improvizáció volt, szóval semmi sem lett előre eldöntve.) És szerencsére nem is kell ennyire matekozni és analizálni a szólózás során, hanem az ilyesmi tudat alól, magától érkezik. Viszont CSAK akkor érkezik tudat alól, ha már egyszer bekerült oda, tehát eleinte érdemes még tudatosan megalkotni az ehhez hasonló dolgokat, és akkor később ez már automatikus lesz.

Minden tanulási folyamatnak van egy tudatos szakasza. Autóvezetésnél is eleinte az ember feszülten figyel az elindulásnál, sebességváltásnál, mert ha nem erre koncentrálna, akkor felcsavarodna az első villanyoszlopra. Aztán ha már elég sokáig gyakorolta a dolgot, és párszáz órát levezetett, akkor onnantól már úgy vezet, hogy közben a rádiót hallgatja, fél kézzel az ablakon könyököl, és arra gondol, hogy hogyan rúgná Martens bakanccsal fenékbe a főnökét, közben telefonál haza, hogy a kacsa most már bekerülhet a sütőbe… és így tovább. És ennyi tevékenység mellett is jól vezet, csak úgy mellékesen, oda sem figyelve. Na, pontosan ez a célunk a szólózással, a motívumokkal, az ismétlésekkel, a technikai elemekkel. Ezt a szabadsági fokot kell elérni, és ehhez kell első körben a párszáz óra tudatos szólózás. Mint ahogy mindenki meg tud tanulni jól autót vezetni, úgy mindenki meg tud tanulni jól szólózni is. A veleszületett adottság kérdése itt nem számít, ez a tényező egy magasabb szinten lép csak be.

Szóval sok tudatos szólót kell készíteni, és utána eljön a pillanat, amikor az ujjak már szinte maguktól játszanak.

Vissza a szólóhoz: az 5-8. ütemben egy másik ismétlődő elem szerepel, az ismétlés végén egy rövid gyors futammal. A gyors futamok beépítésének ez a leggyakoribb módja: egy téma végén 6-8 gyors hang, a végén szünettel, és ezt követően nyugodtan jöhet megint lelassulás, mondjuk egy újabb téma behozatalával.

A 9-12. ütemben egy lineáris (azaz egy húron zajló) csúszás-sorozat indul. Nagyon hatásos tud lenni, ha nagy hangközöket csúszik az ember egy húron belül, szép díszítéseket lehet használni, és jól lehet kombinálni egy-két kisebb hangközt (pl. szekundok) a nagyobb hangközökkel. Ennek köszönhetően az így kialakult dallam nyomokban sem emlékeztet egy skálaszerű, „bedobozolt”, unalomig ismételt dallamra.

Érdemes megfigyelni, hogy a csúszások során is folytattam az ismétléses hozzáállást: a 9. ütemben induló hat darab hang ritmusa egy az egyben visszatér a 10. ütemben, csak más hangokon. A 11-12. ütemben pedig a lineáris csúszások átalakulnak fekvésen belüli legato-futammá, amelynek a vége egy nyújtás a következő ütem kezdetekor. Ez is egy hasznos módja a gyors futamok beépítésének (mármint a nyújtáson való megállás az új kör első pillanatában).

És érdemes megfigyelni azt is, hogy az eddig eltelt 35 másodperc során a szóló milyen egyenesen haladt a magasabb és sűrűbb hangok felé a kezdeti mélyebb és levegősebb hangoktól.

A 13-16. ütem első felében a szóló legelejére utaltam vissza azáltal, hogy megint mélyebb hangokon zajló ismétlések indulnak, hasonló díszítő húrzajokkal, mint az elején, de ezúttal a motívumok rövidek és jobban mozognak. A 15-16. ütemben egy kromatikával tarkított tizenhatodos rész leviszi a dallamot a vastag E-húrig, teret csinálva a következő emelkedésnek, amely teljes 4 ütemen át fog tartani, és a vékony E-húr 26. bundjáig megy majd fel (mármint 24. bund, de nyújtva nagy szekunddal).

A 17-20. ütemben zajlik ez a bizonyos emelkedés. Ez a szóló technikailag legnehezebb része, de persze az alapötlet (az emelkedés) változatlan lenne akkor is, ha még ilyen gyors futamokat nem tudsz bevállalni. Amúgy itt az történt, hogy eleinte váltott pengetéssel haladtam, majd a D-G húrokon ez átment kéthúros sweep picking-be, majd háromhúros arpeggiók jöttek, utána pedig tapping-arpeggio (ahol mindkét kéz az E-dúr hármashangzat hangjait játszotta különböző fekvésekben), a végén nyújtással. A hosszan kitartott nyújtás jelenti az átvezetést, mert a zenei alap innentől felezett tempóban és nyugalmasan folytatódik.
A 21-24. ütem zárja le a szólót, sok csúszással, sok tremolókar-használattal. Itt is felbukkan egy-két ismétlés, de alapjában ez egy kötetlenebb rész, a megelőző gyors szakasz utáni feloldás. Egyébként a szóló korábbi, gyorsabb szakaszaiban is sok tremolókart használtam, ott főleg a hosszabb hangok végén. A lassabb befejező részben pedig a hangok kezdeténél is szerepelt a tremolókar, ezzel nagyon szépen tudnak indulni a hosszabb hangok.


Még egyszer a szóló:


.
És a zenei alap:





Ha bárkinek van kérdése, akkor itt kommentben is felteheti, vagy a honlapomon keresztül emailben is el tud engem érni. Jó gitározást, találkozunk egy hét múlva!


Sikerekben és gitárokban gazdag Új Évet mindenkinek!


Szerző: Jónás Tamás
jonastamas.com
facebook.com/jonastamas

További gitárleckék

- Tudnak-e a rénszarvasok gitározni?
- Gitárlecke: Az egyenes arpeggiók támadása
- Tudatos rock’n roll
- Joe Satrucci vagy inkább John Petriani?
- Mitől érdekes egy gitárszóló?
- Marco Sfogli-szólórészlet a “Petrucci Style” videóból