<< Visszalépés

Gitárlecke: Hogyan tehetjük érdekessé a gyors futamokat?

2013.01.16.

Egyfajta mini jubileum a mai adag. Jónás Tamás tíz héttel ezelőtt kezdett nálunk publikálni, ez a 10. gitárleckéje itt a GitárShop.HU oldalon. A fogadtatás kitűnő volt, a szerkesztőség egyöntetű véleménye, hogy a rovat megmarad. Köszönjük Tamás, további jó munkát ;-)

  Andy Timmons szólójának a harmadik része (a 9-12. ütem) következik, Kip Winger szólólemezéről, az „A Kiss of Life” című számból.

Az első rész kottája és leírása
A második rész kottája és leírása


A teljes szólót itt tudod meghallgatni: Ez a harmadik négyütemes rész egyben a befejező rész is, ami azt jelenti, hogy már elárulhatom az első részben feltett kérdésre a választ. A kérdés az volt, hogy mi a szokatlan vonás ebben a szólóban, a felépítése szempontjából? Több olvasó is írt nekem helyes megfejtést, és volt pár olyan tipp is, amely a szóló egyéb aspektusára utalt, például a hangmagasságok kombinálására, amely amúgy szintén érdekes. A legszokatlanabb vonás viszont az, hogy Andy Timmons úgy tudott egy tökéletesen kiegyensúlyozott, stabil és befejezettség-érzést keltő szólót létrehozni, hogy a körök száma nem 16 vagy 32 ütem, hiszen a szóló páratlan számú (három) körből áll. Nem gyakori a háromkörös szóló, és az „A Kiss of Life” szólójában az a legszebb, hogy aki külön nem figyel oda a körök számlálására, annak fel sem tűnhet, hogy itt nem a szokott ütemszámokról van szó.

A 9-10. ütemekben levő motívumok hasonlítanak Gary Moore The Loner című számának végén levő futamokhoz. Én az alábbi TAB-on látható módon játszom őket, mert szeretem a vékony E-húrt is belevenni, de a 11. bund környékén is eljátszhatók D-húrról indítva ezeket a futamokat, és ott ujjrend szempontjából könnyebb is a dolog. A 11. ütem az előkészítésről szól, és érdemes megfigyelni, hogy ezek a nyújtások milyen sok kifejezőerővel rendelkeznek, és ezzel mennyi mélység tud itt megjelenni. Andy a nyújtások terén is nagymester, ebben az egy szólóban is külön élmény végigkövetni, hogy hányféle ízzel végzi a nyújtásokat.

A 11. ütem végén induló záró futamról, amely a teljes 12. ütemet is kitölti, annyit mondhatok: ez teljes varázslat itt. Nem elsősorban technikai szempontból, hiszen önmagában egy gyorsan játszott futam még lehet unalmas is akár. De ez a futam tökéletes példa arra, hogy a tizenhatod triolás futamoknak egyáltalán nem muszáj skálásan, mechanikusan szólniuk. Ehhez persze el kell távolodni a modális skáladobozokon való le- és felmenetelektől, és el kell távolodni attól is, hogy szekundokban gondolkodjunk és szomszéd skálahangokat keressünk. Andy nemcsak a kanyarokkal és fekvésváltásokkal tette élővé és újszerűvé ezt a futamot, hanem szépen kombinálta a szekund hangközöket a terc hangközökkel két egymást követő hang között. Emellett az is fontos, hogy azonos húron belül mindig legato-t használt, húrváltáskor pedig erőteljeseket pengetett, és így elkerülte mind a folyamatos pengetés pattogós hangzását, mind a folyamatos 3 hang/húr legato-futamok gördülését, és helyette a két megközelítés előnyeit egyesítette. Best of both worlds.



Hát igen, ilyen egy szóló Andy Timmons „tollából”. Ez a három részben bemutatott alkotás annyi ötletet, finomságot és feelinget tartalmaz, hogy öröm századszorra is meghallgatni, és persze a begyakorlásból is sokat lehet profitálni, még akkor is, ha nem az eredeti tempó mellett sikerül eljátszani. Jó gitározást a hétre, jövő szerdán egy wah pedálos blues-rock szólót nézünk majd meg.

Szerző: Jónás Tamás
jonastamas.com
facebook.com/jonastamas

További gitárleckék

- Minden idők egyik legjobb gitárszólója
- Motívum-töredék és sárkány-tetoválás
- Szabadon szárnyaló szólók
- Tudnak-e a rénszarvasok gitározni?
- Az egyenes arpeggiók támadása
- Tudatos rock’n roll
- Joe Satrucci vagy inkább John Petriani?
- Mitől érdekes egy gitárszóló?
- Marco Sfogli-szólórészlet a “Petrucci Style” videóból