E-dúr, Cisz-moll, Fisz-dúr akkordmenet hangszerelése

A mai anyagban egy egyszerű, három akkordból álló akkordmenetből indulunk ki, és megnézünk egy konkrét példát a hangszerelésre. A cikk második felében pedig az akkordmenetre játszott tapping-téma szerepel, amely technikai gyakorlásként is felhasználható, a zeneelméleti és hangszerelési témáktól függetlenül.

A három akkord: E-dúr, Cisz-moll, Fisz-dúr. Az első két akkord egy-egy ütemen át tart, míg a harmadik akkord két ütem hosszúságban szerepel, tehát összesen egy négyütemes körről van szó, amelyet a Flourish című dal refrénjében lehet meghallgatni, 15:53-től:






Ide kattintva pontosan a részlet elejétől indul el a lejátszó (külön ablakban nyílik meg).


Nézzük először a zeneelméleti részt. Milyen skálát használhatunk ehhez az akkordmenethez?

A kvintkört segítségül hívhatjuk ilyenkor. Sok módszerrel lehet eljutni a helyes végeredményhez, én a következő módszert ajánlom: mindhárom akkordnak nézd meg az előjegyzését a kvintkörön, és utána vedd a középértéket!  Ez a módszer akkor működik, ha nincs az akkordmenetben olyan akkord, amely a kvintkörön több mint 2 lépésre van a többi akkord által meghatározott középértéktől. (Ha van ilyen akkord, akkor ezt egyébként a fülünk is rögtön meghallja.)


Egy példa az egyik leggyakoribb akkordmenettel: E-moll, C-dúr, D-dúr. A kvintkörről vett előjegyzések (külön-külön szemlélve a 3 akkordot): 1#, 0#, 2#. A középérték tehát 1#, ezért az 1#-es (E-moll) skálát használhatjuk mindhárom akkordra.

Számos más módszer is létezik, a dúr skála fokaira épített akkordok vizsgálatával is el lehet jutni ugyanide, de ezek a módszerek mind-mind bonyolultabbak, ráadásul szárazabbak, elvontabbak. A Mezzoforte Hangszerboltban rendszeresen tartok gitár workshop-okat, ott jóval részletesebben kerülnek szóba a zeneelméleti témák. A következő workshop október 19-én lesz, a regisztrációs létszám már betelt, de last minute lemondás esetén még egy-két férőhely felszabadulhat. Ha írsz nekem emailt, akkor jelzem szerda délutánig, hogy lett-e hely.



A mi esetünkben a három akkord E-dúr, Cisz-moll, Fisz-dúr. A kvintkörről vett előjegyzések: 4#, 4#, 6#. A középérték 5#. Így hát a hangkészletünk: E F# G# A# H C# D#.  (Itt még mindegy, hogy melyik hangtól kezdjük a skála leírását, ez egyszerűen csak a hangkészlet, hasonlóan, mint ahogyan az ABC-sorrendben leírt betűk is csak a betűkészletet jelzik, amelyből a Hamletet is megírhatjuk* akár.)

--------------------------------
*Bár ez plágium lenne: Shakespeare megelőzött, ráadásul közelebb lakott (térben és időben is) a stratford-i szerzői jogvédő hivatalhoz, mint mi.


Jöhet a hangulatok megfigyelése, ez a téma szoros összefüggésben van a modális skálákkal. Ha például a nyitó E-dúr akkordra pont egy A# hangot játszunk, akkor ez egy líd jellegű hangulat lenne. És hogy miért? Mert az E-líd skála egy hangot leszámítva megegyezik az E-dúr skálával, egyedül a skála 4. fokában térnek el: az E-dúr skála 4. foka A hang, az E-líd skála 4. foka A# hang. Tehát ennek az A#-nak a kiemelésével kidomborítjuk a líd jelleget.

Hasonlóképpen, a Cisz-moll akkordra játszott A# hang enyhe dóros hatást tenne. A Fisz-dúrra játszott E hang pedig mixolíd jelleget hozna elő. (Ezek nagyon fontos részei a zenei hangulatképzésnek, tehát ha kérdésed van erről, írj bátran emailt.)


A hangulatok mérlegelése végtelen lehetőségeket rejt: a nyitó E-dúrra játszott E hang stabil hatást kelt, de ha ehelyett F#-t játszol, akkor ez sokkal nyitottabb, színesebb pillanat lesz (és egy E-dúr add9 akkordot eredményez).



Jöhetnek tehát a hangszerek.


A ritmusgitár a fenti zenei részletben ezt játssza:























Ez egy héthúros gitáron zajlik, drop A hangolás mellett. (A témáról bővebben ebben a cikkben olvashatsz: http://gsfanatic.com/hu/blog/drop-hangolasu-riffek-es-pengetesi-gyakorlatok

Mint látható, minden egyes ütemben az alaphangot emeltem ki a ritmusgitárral (és a basszusgitár is ugyanezt játszotta mélyebb regiszterben). Az ütemek végén pedig néhány "töltelékhang" jelent meg, természetesen a fenti 5#-es skálából. (Persze nem szerepel mind a hét hang, többek között a sokat emlegetett A# hang sincs a riffben.



Nézzük a billentyű-kíséretet:


























Itt 8 ütem látható, amely két egyforma négyütemes körből áll.

1. ütem: E G# D# F# hangok (azaz egy E maj9 akkord)

2. ütem: C# G# D# G# hangok (azaz egy Cisz sus9 akkord)

3. ütem: F# A# D# H hangok (azaz egy Fisz add4/6 akkord, amelyet akár Hmaj7/F#-nek is nevezhetnénk)

4. ütem: F# H C# A# hangok (azaz egy Fisz add4 akkord)


Érdemes megfigyelni, hogy minden akkordváltásnál legalább egy hang nem változik, ezek a közös hangok még jobban összeragasztják az akkordmenetet.



Maga a főtéma (amelyet a szólógitár és több billentyűs hangszer is játszik) pedig így néz ki: