Hangnemi erőszak

2013.03.20.

A kissé kétértelmű cím a pitch axis theory nevű zenei fogalmat takarja. Az anyaghoz tartozó videóban a 0:01-1:07 közötti bő egy perc erről a jelenségről szól:

A videó:


Az e heti anyag fő gondolatai:
1) A pitch axis theory segítségével friss, nem szokványos, és mégis fülbemászó harmóniameneteket lehet létrehozni
2) Az akkordokat a közös alaphang köti össze
3) Eltérő modális skálák jelennek meg, így a zenei hangulat is folyamatosan változik


A pitch axis theory a kifejezés azt jelenti, hogy egy közös alaphangra fűzünk fel akkordokat, és ezek az akkordok eltérő modális skálákat tesznek lehetővé.

A közös alaphangot érdemes a basszusban megjeleníteni, és így erre a stabil alapra épülhetnek fel az eltérő jellegű akkordok. Ebben a technikában is a már többször emlegetett kontraszthatás bújik meg, hiszen a zenei hangulatok sűrűn változnak a folyamatosan elmozduló modális jelleg miatt. Joe Satriani sokat használja a módszert, jó példa erre a „Not of This Earth” című száma, amelynek a pitch axis theory-re épülő részlete az E hangra fűzi fel a különféle akkordokat. A módszer gyakorlati előnye: érdekes hangulati hullámzásokat lehet általa létrehozni.

Nézzük akkor meg a videóban is látható példát, amely a „Conversion” című számomból származik. Ahogyan a tabulatúrán is látszik, a teljes riff folyamán végig az üres D-húr szerepel, tehát az alaphang a D hang lesz. 

Az első ütem egy semleges hatású alaphang-kvint-oktáv szerkezettel indul (D-A-D hangok), de az első ütem második és negyedik negyede között már indul a modális változás: a D-líd skálából kölcsönzött G# hanggal.

Az első ütem legvégétől (D-C-E hangok) a második ütem legvégéig D-mixolíd jelleg jelenik meg (D alaphang, egy kereszt előjegyzés). Kiemelten szerepel a D-mixolíd két legfontosabb foka, a kis szeptim és a nagy terc (C és F# hangok).

Ezt követően, a második ütem utolsó nyolcadától D-moll hangulattal folytatódik a dolog, amely a harmadik ütem legvégétől D-dórrá alakul át (legfontosabb fokok: kis terc és nagy szext, F és H hangok). A négyütemes kör legvégén a téma rövid ideig D-dúrban pihen meg. Az ötödik ütemtől jön az ismétlés, kis variációkkal, valamint egy Eb-kvintfogással a nyolcadik ütem végén, hogy egészen röviden a D-fríg jelleg is felbukkanhasson.

Így tehát végig a D hang uralkodott alaphangként, és erre a hangra számos zenei hang tudott épülni: D-líd, D-mixolíd, D-moll, D-dór, D-dúr, valamint D-fríg.

Ahogy feljebb is említettem, a változó modális hangulatok miatt az ilyen módon készülő zene erőteljes kontraszt-hatásokat jelenít meg, és ezért egy másik síkon, a ritmusok síkján ellensúlyozni kell a folyamatos mozgást. Ezért a ritmusoknak stabilaknak kell maradniuk, hiszen ha a folyton változó modalitás mellett a ritmus is állandóan módosulna, akkor a zenében már nem maradna kohéziós erő. A stabil, ismétlődő ritmika viszont kitűnően összetartja az adott témát.






A videóban 0:01-1:07 között látható és hallható a pitch axis theory alkalmazása. Először csak a riff hangzik el, majd megjelenik a szóló is. Természetesen a szólónak is igazodnia kell a változó modális hangulatokhoz, azaz a lídes jelleg alatt a szólót is a D-líd felé kellett kormányoznom, többek között a D-lídben kiemelt szerepet betöltő G# hang használatával. Viszont ez a hang pár másodperccel később, a D-mixolíd előbukkanása során már „tiltott” hang lesz (hacsak nem akarunk domináns líd hangulatot létrehozni, amely a melodikus moll egyik modális skálája lenne). És így tovább, az összes modális hangulat alatt figyelni kellett, hogy mikor milyen hang a megengedett éppen.


A videó még egyszer:

 

Ha bárkinek van gitárral kapcsolatos kérdése, akkor itt kommentben is felteheti, vagy a honlapomon keresztül emailben is el tud engem érni. Jó gitározást, találkozunk egy hét múlva!


Szerző: Jónás Tamás
http://jonastamas.com
http://facebook.com/jonastamas


További gitárleckék

- Gitárlecke: Slágerrecept - szétdobált kromatika, megkevert belső ritmusokkal
- Gitárlecke: Vámpír blues
- Gitárlecke: 2 hang 22 másodpercen át
- Gitárlecke: Filmforgatás gitarral
- Gitárlecke: Gitárszóló felépítése majonézzel
- Gitárlecke: A lokriszi sáskák támadása - ritmusgyakorlat
- Gitárlecke: Zene és pálinka - a fokok fontosak
- Gitárlecke: Kontrasztok alkalmazása a gitárszólóban
- Gitárlecke: Hogyan tehetjük érdekessé a gyors futamokat?
- Gitárlecke: Minden idők egyik legjobb gitárszólója
- Gitárlecke: Motívum-töredék és sárkány-tetoválás
- Gitárlecke: Szabadon szárnyaló szólók
- Gitárlecke: Tudnak-e a rénszarvasok gitározni?
- Gitárlecke: Az egyenes arpeggiók támadása
- Gitárlecke: Tudatos rock’n roll
- Gitárlecke: Joe Satrucci vagy inkább John Petriani?
- Gitárlecke: Mitől érdekes egy gitárszóló?
- Gitárlecke: Marco Sfogli-szólórészlet a “Petrucci Style” videóból


    Kommentek száma - 4
  • 4.

    :)
    Igen, a tanulás+gyakorlás elkerülhetetlen, de persze egyben jó móka is.

  • 3.

    Köszönöm, én is valahogy így sejtettem. Igen, a sok tanulás és gyakorlás nélküzhetetlen, mindig erre a ˝szomorú˝ tényre jutok vissza. :)

  • 2.

    Köszönöm, örülök hogy tetszett!

    Nálam az a gyakoribb eset, hogy játszom a gitáron, és a kezeimre bízom a dolgot, hogy mit játszanak. És ha egy ötlet megtetszik, akkor megnézem, hogy mit csináltak:) Az ehhez tartozó zeneelmélet pedig szerencsére a háttérben fut, mint egy vírusirtó a számítógépen, azaz nincs vele külön tennivaló. (Bár ezt is néha frissíteni kell, hogy maradjunk a PC-párhuzamnál.) Úgyhogy tudatosan ritkán gondolok olyanra, hogy ˝na akkor egy líd hangzás kell˝, hanem már jön magától. Persze ezt megelőzte jó pár év tanulás, gyakorlás, kísérletezés.

    Azt tapasztaltam magamnál is, és másoknál is, hogy a spontaneitás/ösztön és a zeneelmélet jól kiegészíti és támogatja egymást, azaz mindkettőre szükség van.

  • 1.

    Hát ez kedvemrevaló volt!
    Elnézést, ha hülyeséget kérdezek, de mivel én mindig sokkal alacsonyabb zenei szinten játszottam és csináltam számokat, nem igazán tudom elképzelni, hogy készülnek ezek a zenék.
    Az érdekelne, mennyire tudatosan építed fel a számot, úgy értem, először fejben születik meg a riff, hallod magadban, hogy ez most milyen jól szólna, és elhatározod magadban, milyen váltásokkal alakítod majd, vagy játszogatsz és van valami jó, ami véletlenszerűen kijön, amit aztán kibontasz már tudatosan?
    És mikor kidolgozod a meneteket és a szólókat, akkor benne van a fejedben, hogy ˝akkor most menjünk el líd felé˝ aztán meg hogy ˝akkor viszont legyen itt mixolíd˝, vagy ez ˝kézből˝ jön már és utána csak kielemzed?
    Nekem ez mindig akkor misztikus dolognak tűnik... pedig valaha elég rendesen tanultam zeneelméletet, négy év hegedű és ének-zenei iskola volt mögöttem, meg egy év előkészítő konzira, de valahogy sose léptem tovább és a saját számaim totál csak ösztönből-ujjból készültek, még azt se tudom, milyen skálákat használtam...

◼ Népszerű