Ne a kéz gitározzon!

Jónás Tamás

2019.09.30. 09:24:17

Erre most nekem is van egy friss példám, pont tegnap történt meg Sergey Boykov új lemezére készülő szólónál, hogy a legelső take annyira kerek történet volt, hogy utána ezt tanultam meg és ez lett a végleges szóló is.

Demeter lászló

2019.09.03. 15:05:06

Nekem valahogy maguktól jönnek a dallamok, de semennyre se tudatosak, csak a megfelelő fekvésbe teszem a kezem, és a zene hangulatát próbálom követni. Visszahallgatva mindig jó, mindig elrakom az első vezriót, mert azt sosem sikerül újra reprodukálni, és abból építkezem, hosszáteszek elveszek belőle.

Jónás Tamás

2019.09.03. 12:01:00

Szia László! A legfontosabb szerintem az, hogy a saját elképzeléseidről szóljon a zenélés. Tehát ha elégedettséggel és örömmel tölt el egy-egy jól sikerült szólód, akkor minden a legnagyobb rendben van. Én sem szoktam megtanulni hangról hangra a szólókat (csak nagyon ritkán, amikor szükség van rá mindenképpen), hanem az első néhány improvizált verzió során kialakulnak a kedvenc témáim, és ezeket követem. Tehát nagyon hasonlóan járok el, mint ahogyan leírtad ezt a saját szólóidnál.

A kérdés az lehet, hogy van-e bármilyen hiányérzeted a saját szólóid során. Ezek szoktak a leggyakoribb esetek lenni a hiányérzetekre, kihívásokra a tapasztalataim szerint: változatosság/újszerűség a szólókban (tehát a szólóink ne legyenek nagyon hasonlóak egymáshoz), technikás futamok beépítése, gyorsabb reagálás az akkordváltásokra, a belül hallott dallamok azonnali eljátszása, a hangok szép megfogása, a dallamok ereje/hatásossága. Ha ezek közül van olyan, amelynél magadra ismersz, akkor erre lehet fókuszálni, amíg ebben is további fejlődést érsz el. A fő improvizációs módszereden természetesen eközben nem kell változtatni, ami bevált és működik, az maradhat. (Egészen addig, amíg magától meg nem érik egy változás.)

Demeter lászló

2019.09.02. 15:00:45

Nagy hibát követek el ha a szólóimat improvizálásokra (amik dobozokból és belső inspirációkból merít) építem?Nekem nem jönnek be a mértani pontossággal kitalált témák, inkább legyen kicsit pontatlan hamiskás, visszahallgatom és letisztázom, de nem vésem kőbe csak a fő motívumokat. Sokat nem görcsölök rajtuk, maradjon laza, szellős éz kész.A ˝mezei˝ hallgatóság ítélkezik, ˝zenészeknek˝ úgysem lehet megfelelni, nem is tudnék.

Jónás Tamás

2014.08.27. 02:23:43

@Akka: Ezek nagyon jó és egyedi zenék, amiket említettél. Én is sokat hallgatok hasonlót, és néha játszom is ilyen hangulatokat akusztikus gitáron. Pár általános tipp: üres húrok sűrű használata, és a modális skálák (pl. líd, mixolíd) hangulatainak kidomborítása. Ez utóbbit úgy értem, hogy az adott modális hangnem fontos fokait kell sűrűn játszani (3 fontos fok van a 7-ből, pl. líd: 1-3-4. fokok). És ekkor tudnak megjelenni ilyen kellemesen elszállós hangulatok.

A másik javaslatom: ha egy adott stílusban szeretnénk alkotni, akkor le kell szedni sok hasonló számot, és elemzéssel megtalálni bennük a tipikus elemeket. (Ilyeneket is, mint amiket az első bekezdésben írtam, meg persze sok esetben egész konkrét dolgok is tipikusak lehetnek, mint például prog metálban a riff végére bedobott 2b fok még egy mollos riff esetén is.)

Akka

2014.08.15. 00:11:10

Sziasztok! Kérdezni szeretnék. Nagyon tetszik Jon Gomm stílusa és John Butler-től az ˝Ocean˝. Ilyen jeggű dallamokat és hangzásvilágot szeretnék játszani én is, azonban míg egy rock, blues, vagy jazz alapra könnyen tudok jópofa dallamot összerakni fejben, addig egy Ocean jellegűt nem. Tudtok ehhez tanácsot adni?

takazuka

2014.07.21. 15:44:44

Hali! Ezek pld. pentaton meg modális dobozok:

www.myguitarsolo.com

www.myguitarsolo.com

Woody

2014.07.21. 11:00:40

Valaki mutasson már nekem egy skáladobozt please, mert mindenhol olvasok róla, de fogalmam sincs, hogy mi az. Aztán lehet hogy ismerem, csak nem tudom, hogy azt hívják skáladoboznak, de valami ábrát megnéznék róla, hogy hogy néz ki mondjuk két skáladoboz egymás mellett.
Egy sima dúr skála mondjuk egy doboz, egy pentaton skála egy másik? Vagy egy fríg mód és egy dór mód egy egy doboz?

Eingang

2014.07.21. 10:26:03

Én nem pontosan ezt mondtam. Szerintem nem az a lényeg, hogy minél egyszerűbb szólók legyenek, illetve, hogy ne legyenek szólók, hanem, hogy maga a dal szólók nélkül is legyen jó, azaz ne sablonokra szólózzunk rá.

Jónás Tamás

2014.07.20. 22:37:03

@JnCon: Sok igazság van ebben, amit írsz. Különösen ezt a mondatodat emelném ki:
˝Én úgy érzem, hogy a mostani gitárosoknak mintha szinte kényszerük lenne, hogy óramű pontosan, technikailag hibátlanul játsszanak, és minél több tanult dolgot belepasszírozzanak egyetlen szólóba. Így elveszik az emberi oldal, marad az elmélet és a matematika.˝
Ez tényleg tendencia a gitárosoknál. Saját magamon is érzem ezt, pár éve még elég sokszor játszottam valamit azért, hogy megmutassam a technikát. És ez így öncélú volt. Manapság már igyekszem odafigyelni erre, és évek óta csökken a játszott hangjaim száma:) Részben ezért is íródott a fenti cikk.

JnCon

2014.07.20. 20:22:24

Ebben azt hiszem, teljesen egyetértünk. Brian Setzert én is kedvelem, és évek óta játszom azokat, amiket ő is (Sleepwalk-ot is). Satriani verzióját még nem hallottam, de most mindjárt rákeresek. Amúgy őt viszont abszolút nem kedvelem, olyan érzésem van, mintha azt akarná bizonyítani, hogy technikai tudással bármi eljátszható, vagyis inkább előadható.
Jeff Beck is régi kedvencem.
Én úgy érzem, hogy a mostani gitárosoknak mintha szinte kényszerük lenne, hogy óramű pontosan, technikailag hibátlanul játsszanak, és minél több tanult dolgot belepasszírozzanak egyetlen szólóba. Így elveszik az emberi oldal, marad az elmélet és a matematika.
Nekem izgalmasabb egy olyan szóló, amiben sok spontán dolog van, akár sorozatos technikai hibákkal és hiányosságokkal, pontatlan hangokkal. Nekem pl. Jimmy Page vagy akár Frusciante játéka mindig többet fog jelenteni, mint Satriani hibátlan, technikailag tökéletes szólói.
Tanulás, gyakorlás során sajnos mindig a technikai dolgokat hajtják a legtöbben. Elveszik a zene üzenete, ami a későbbi közönség előtti játékra is hatással van. Ezt sajnos sokszor magamon is észreveszem, de hát legalább észreveszem és próbálok ellene tenni.
Az elmúl elég sok év során azt vettem észre, hogy iszonyatos inspiráció és motiváció kell ahhoz, hogy az embernek legyen ereje a rengeteg gyakorláshoz (nekem nincs...) és ugyanakkor olyan folyamatos ˝spirituális˝ hatás alatt álljon (-nem jutott eszembe jobb kifejezés...), hogy hiteles maradjon zeneileg.
És valahogy én a ˝modern˝ gitárjáték megtestesítői között nem nagyon találok olyanokat, akik engem inspirálnának.
Persze lehet, hogy csak szűklátókörű vagyok, vagy nem érem fel ésszel ezeket a dolgokat :)

Eingang

2014.07.19. 18:32:00

Pont erről magyarázok: a nóta fontosabb kell, hogy legyen mint a szólók (pont) , és ez zenei stílustól független (kivéve persze az öncélú zenélést).

Brian Setzerrel azért példálóztam, mert meghallgathatod a sleepwalkot tőle is, meg Satrianitól is. A szólam szintjén - a maga módján - mindkettő tökéletes, de Setzernél már a kíséret is izgalmas, míg Satriani berakta alá azt a (szerintem)primitív és egysíkú rockkíséretet, amit legtöbbször alkalmaz. Eredmény: az egyiket jó hallgatni, a másikat nem annyira. Egyébként én szeretek jó néhányat Satriani dalai közül is.

Jónás Tamás

2014.07.19. 18:30:02

@JnCon: Igen, az a cél, hogy azok is tudjanak ötleteket meríteni az anyagokból, akik teljesen más stílusú zenéket játszanak. A legtöbb cikk esetén a fő üzenetek (zeneelméleti dolgok, ritmikai motívumok fontossága, fokok tudatos kezelése, stb.) bármilyen stílus esetén jól hasznosíthatók.

JnCon

2014.07.19. 12:28:53

@Eingang: azért azt ne felejtsük el, hogy ˝Tamás srác˝ itt valamilyen szinten gitárleckéket ad, tehát nem feltétlen az a cél, hogy egyedi és érdekes dolgokat játsszon, hanem hogy olyan dolgokat mutasson, ami másoknak kiinduló pont lehet a saját stílusukhoz. Tehát főleg technikai dolgok, általános zenei megoldások.
Bár az a zenei stílus amit játszik nekem sem jön be (egyszerűen másféle zenét hallgatok), de azért kedvelem az írásait. Közvetlen és őszinte.
Sajnos a mai gitárhangzások nekem eléggé egysíkúak és klisék lettek. Ugyanúgy a játékstílusok is. Valahogy mindenki mintha ugyanazt akarná játszani modern gitározás címén. Ez egy kicsit elszomorít, mert én is jobban kedvelem az egyedi megszólalású és stílusú gitárosokat, akikből ma már egyre kevesebb van és nem valami higain rettenetet játszanak.

Jónás Tamás

2014.07.19. 10:30:30

@takazuka: Tetszett nagyon, ahogyan összefoglaltad ezt a témát! A rétegzenékről írt gondolatokkal is egyetértek, és nagyon jó hogy vannak ilyen zenék is. Minél változatosabb a kínálat, annál biztosabb, hogy mindenki megtalálja azokat a zenéket, amelyek megfogják és örömmel töltik el. (És ez persze nemcsak a zenére igaz, hanem minden egyébre is.)

Jó hétvégét neked is, rock üdv:)

Jónás Tamás

2014.07.19. 10:27:17

@Eingang: Szia, köszönöm hogy megírtad a gondolataidat a cikkről és a zenékről. Egyetértek azzal, hogy a fej ne gondolkodjon túl sokat a zenélés során. A zenélés közben csak a háttérben, tudat alatt érdemes tudni a dolgokat (hangnem, fontos hangok, aktuális akkord stb.), és gondolkodás helyett át kell adni magunkat az inspiráció csatornájának.

Ami az egyes zenék, előadók kedvelését illeti, ez szerintem is szubjektív. Takazuka kollégánk nagyon szépen összefoglalta ezt az 5. számú hozzászólásban. Én úgy vagyok vele, hogy azt a zenét írom, ami ˝jön˝ és ami örömteli érzést jelent számomra. Szerencsére nagyon sok visszajelzést kapok, hogy másoknak is tetszik az, amit játszom. Természetesen nem várható el, hogy mindenkit megfogjon az adott zene, úgyhogy nincs is ezzel semmi gond, mindenki saját maga érzi, hogy milyen zenék felé húzza a szíve:)

További jó zenélést, és köszönöm még egyszer, hogy leírtad a véleményedet.

Jónás Tamás

2014.07.19. 10:19:32

@JnCon: Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet, és szó szerint így van, hogy gyakorlás és még több gyakorlás is kell. Azzal is teljesen egyetértek, hogy már előre tudni kell, hová nyúljunk az adott hang megszólaltatásához, tehát úgy kell ismerni a gitár nyakát, mint a tenyerünket. (És kell még alapos zeneelméleti tudás, hangok megfogása, ritmusérzék, és még sorolhatnám.)

A skáladobozokat is jól kell ismerni, ez is tény. A fontos az, hogy ezeket akkor használjuk, amikor a pillanat és a zenei is megkívánja a használatukat, és akkor a dobozok is hozzátesznek a zenéhez. Ha túlságosan támaszkodunk rájuk, akkor viszont leszoktathatnak minket a kreativitásról, valódi alkotásról.

Sok sikert a lemezfelvételhez! :)

takazuka

2014.07.18. 18:48:33

Szerintem a rövid válasz az, hogy ízlések és pofonok. A hosszabb pedig: azért nem érted a valamit, mert van egy saját, rád jellemző ízlésed valamint van véleményed arról, hogy mi a zene, és mi a jó zene. Ez az egész látásmód és vélemény ad egy keretet, amin keresztül szemléled és hallgatod a környezetedet, és ami a kereten belül van, az jó zene, ami kívül van az pedig nem.

Nekem is van rám jellemző ízlésem és véleményem is. Biztos vannak közös szeletei ennek, és eltérő részei is. Szóval ha van négy zene, akkor lehet hogy az egyik nekem tetszik, a másik neked, a harmadik mindkettőnknek, a negyedik meg senkinek sem.

Ugyanakkor nincs kőtáblába vésve sehol, hogy a munkától elfáradt átlagembereket kell szórakoztatni, vagy hogy egyáltalán ki kell kapcsolódni zenehallgatás közben. A zenének érzésekről kell szólnia - ezt se mindenki gondolja így, van aki szerint a zene túlmutat a emberi érzéseinken; és másodrendű csak ez az érzéses zene. Nade ha te azt fogadtad el igazságnak, hogy a zene érzésekről kell, hogy szóljon, akkor az a zenét fogod valószínűleg csak tartalmasnak találni, ami a te lelked húrjait meg tudja pengetni.

Az én keretembe pld. Brian Setzer nem fér bele, valamiért irritál, valamiért így lettem hangolva az életben. De rengeteg komolyzenét szeretek, valamint hmm szeretem Jeff Beck-et (úgy, hogy végigszólózza), vagy Joe Bonamassa-t, vagy a Napra zenekart, stb stb... szóval ízlések és pofonok, lehet ebből van amit te is szeretsz meg van amit nem. Tamás zenéjét is van aki szereti, és van aki nem. Szerintem ha felrajzolnánk az összes zenét egy grafikonra, akkor leolvashatnánk, hogy minél kacifántosabb egy zene, annál inkább rétegzene lesz, és kevesebb embert képes megérinteni (blues vs jazz, komoly vs könnyű, technó vs mittudoménmi) - ettől függetlenül én örülök, hogy van ilyen is, miert ha mindenki rózsát szedne és a pipacsok kipusztulnának, akkor a világ nem lenne ilyen színes, és a lehetőségek és a változatosságok az én keretemben pozitívumként vannak jelen.

Hát remélem nem voltam túl smug, de biztos elég tudálékos meg önelégült a hozzászólásom, bocsánat! Sietek egy hangszerészhez, ezért már nem írom át, szóval remélem mindenkinek love and peace és kellemes hétvégét kívánok!

Eingang

2014.07.18. 16:08:34

Én valamit nem értek...

Itt van ez a Tamás srác, jól gitározik. Mindent tud a zeneelméletről, technikailag is jó. Az én zenei tudásomnak kb. ötszázszorosával rendelkezik...és valahogy mégsem...

Akármit csinál az egytől-egyig olyan, mintha Joe Satriani lemezeiről hallgatnám a töltelékdalokat.
Unalmas és érdektelen.

Kedves Tamás, a kéz tegye a dolgát, de a fej ne gondolkodjon túl sokat, mert a zene érzésekről kell, hogy szóljon. Kell egy jó ötlet, a többi pedig szívből jöjjön.

Ha több gondolatot raksz bele, mint amennyit a munkától és problémától elfáradt átlagemberek (akik többnyire nem zenészek) ösztönösen be tudnak fogadni, akkor az ˝nem megy át˝ nekik, nem figyelnek oda rá, nem szórakoztatja őket. Egy vödörbe sem tölthetsz több vizet, mint ami belefér... Az emberek érzései javarészt egyszerűek, ezekre kell építeni. Ezt is lehet virtuóz módon csinálni (pl: Brian Setzer), de arra talán már születni kell.

Nem sokan vannak akik Malmsteen zenéjére képesek kikapcsolódni. Én is elismerem, hogy tud, de a zenészeken kívül nem sokan hallgatják szerintem. Egyszerűen mert fárasztó.

Legközelebb kéne egy cikk arról, hogy lehet 3-4 akkordból jó dalt írni és tizenixből rosszat. Hogy lehet egy rövid dallammal megfogni valakit és miért nem szabad értelmetlenül végigszólózni egy számot.

JnCon

2014.07.17. 21:12:53

Valóban jó, és inspiráló, de egyvalamit nem szabad elfelejteni:
ahhoz, hogy a kéz le tudja követni a fejünkben születő dallamot, már előre tudni kell, hová nyúljunk az adott hang megszólaltatásához. Ehhez pedig nem vezet más, mint a skáladobozok, hangközök és harmóniák abszolút rutinszintű ismerete. És oda is csak egy út vezet: GYAKORLÁS. SOK GYAKORLÁS. Sajnos a legtehetségesebbek sem fognak csak úgy maguktól csodát művelni. a gitárjukon.
Kevesen tudják (és gondolják), de Jimi Hendrix is rengeteget gyakorolt. Naphosszat. Claptont azért rúgták ki az iskolából, mert egész nap gitározott az órákon. John Frusciante (bár ez nem mindig érződik a játékán :)), naponta 12 órán keresztül volt képes ugyanazokat a dolgokat játszani.
Ettől függetlenül köszönöm ezt a cikket, ha elakadok a sémákban (és ez mostanában így lemezfelvétel közben gyakran előfordul...), sokszor eszembe jut majd.

Jónás Tamás

2014.07.17. 09:58:25

Köszönöm, örülök hogy hasznosnak találtad a cikket!
Mindenképpen érdemes kipróbálnod az éneklős módszer, nem kell a telet megvárnod vele:)

Ha a fejedben hallod, hogy mit kellene játszanod, az jó jel: akkor azt érdemes külön is gyakorolnod (inkább otthon, mint próbán), hogy a belső dallamot megpróbálod hangról hangra leszedni és eljátszani. Ebben is rutint kell szerezni, és akkor próbán, koncerten is automatikusan menni fog egy idő után.

takazuka

2014.07.16. 19:51:26

Hű, köszi szépen, ezt az egész cikket jól megjegyzem magamnak! Sajnos a fejemben hallom mit kéne játszani, de ha egy 2 órás próbán van összesen 3-4 perc amikor kijön, akkor már a napom fel van dobva. Még egy olyan tippet is olvastam, hogy egyakkordos wampra énekeljek rá egy frázist, aztán gitározzam el ugyanazt, de ezt csak télen merem majd gyakorolni, amikor az ablakokat mindenki csukva tartja. :)