Akkordfunkciók riffekben

Ebben az anyagban két rockos/metálos riff átvilágításáról lesz szó. Nézzük meg, hogyan építkeznek, milyen vonatkozásban használják fel a klasszikus összhangzattan elemeit/szabályait!  

Az első vizsgált téma egy saját dalból származik, amely itt meghallgatható (a lejátszó a szóban forgó résznél indul): 

 

A példa elég változatos és színes, jól kivehető harmóniamenetekkel, ill. utalásokkal - ezért is választottam. 

Az alaphangnem meghatározása


A harmónia-alapú gondolkodás nem kizárólag az akkordos zenék sajátja: a keményebb zenék is ugyanúgy harmóniákból építkeznek - még ha elsőre nem is feltétlenül kivehető. Néha csak az akkordok alapját és kvintjét használjuk („power-chord”), máskor viszont a riffeket építő hangok rajzolják ki a harmóniákat (alap, terc, kvint, szeptim hangokkal operálva).

A fenti dal kezdő riffje egy bontással indul, fisz-cisz-a hangokkal, amiket összeszedvén egy sima moll hármashangzatot kapunk (F#m). A második ütem egy a-hangot, ill. annak tercét tartalmazza. Így ha akkordokkal kellene felírnunk e két ütemet, F#m és A (párhuzamos dúr-moll) hangzatokat kapnánk. A negyedik ütem csak egy picit variálja a másodikat: egy oktávval magasabbra kerül az a-cisz hangköz, ill. bejön a képbe egy gisz-e, ami egy E akkord fordítása, azaz az eredeti F#m hangnem VII. foka*. A lenti tab fölé beírtam a fokokat. 

* A természetes moll VII. fok a pop-rock zenében bevált formula, V. fok helyettesítő domináns funkcióval bír. Az V. fok moll akkordként szerepelne, így dominánsként nem olyan erős az oldása, mint dúrban, vagy harmonikus mollnál; ezért egy olyan emelkedő akkordmenet, mint pl. C-D (VII.fok) -Em egyértelműbben vezet, mint a C-Am (V. fok) -Em. És nem utolsósorban keményebb, tökösebb is:)  Próbáld ki!

A következő ütem (b-riff, video: 24:10) első akkordja egy D, terc-basszusra fordítva, amit a keményebb zenékben sok helyen látni-hallani. A torzított hangszínek olykor nehezebben viselnek el teljes akkordokat, így sokszor váltják ki őket ilyen fordításokkal, ahol is az alaphangot egy oktávval felemelik, s így a terc lesz a basszushang. Ezzel egy bővített kvintet kapunk, ami mindenképp érdekes hangzás egy riffben. 

A D-t ugyanebben az ütemben egy E7 követi (gisz-d, h-basszussal). A 2. ütem egy F#m a-basszussal, a 3. és 4. ütem már egyértelműbb: Gmaj7 és C#7b9. A sok perbasszus (jelen témában D/f#, E/h - ahol is a D és az E az akkordot jelöli, a perjel utáni hang a basszust) egy speciális ereszkedés miatt van: ez a szólam kirajzol egy lefelé lépkedést: d-h-a-g. 

A hangnem továbbra is F#m, a D VI.fok, az E VII., a C#7 V. fok mollos színezőhanggal (9b). A Gmaj7 eredetileg nem akkordja a hangnemnek, de ha fordításként fogjuk fel, megfelel a C#7 késleltetésének*, vagyis egy C#sus7-nek - vagy akár a C#7 tritonusz-cseréje is lehet. 

Érdemes a fordításokkal eljátszogatni, sok-sok jó dolgot hozhatunk ki belőlük.

*Szintén bevált trükk: próbálj ki egy V. fokon lévő akkordot előbb úgy, hogy a terce helyett a kvartját fogod bele, majd kövesse a sima terces akkord! Ez adja a késleltető hatást. (A fenti példában a C#7 kvartja a fisz, ami a Gmaj7 szeptimje). 

A c-riff (24:18) a fenti a-riff akkordjait hozza direktebb formában, simán kvintekkel (felette szól a fődallam). 

Gyors és masszív hangnemváltást hoz a d-riff (24:58): átugrunk a-mollba, némi kromatikus lépkedést behozva: a-g-fisz-f. Hangsúlyos az a és az f hang (I., ill. VI. fok), és a végén a gisz is, ami az a-harmonikus moll skála hangja - s bár nem jelenik meg teljesen, mégis domináns akkordot sejtet, ez ugyanis az V. fokú E akkord terce. Mint látható, egy skála alapú riff bizonyos hangjai is mennyire fontos, akkord-leíró szerepekkel bírnak. 

 A 3. ütemben megjelenik a blues skála is (disz, blue-note), a 4. ütem pedig a klasszikus IV-V-I kadenciát írja le fordításokkal (D-E-A), ellentétes szólammozgásokkal. A második befejezésben levő F-E váltás ugyanez, csak ott IV. helyett VI. fokkal (25:12-től). 

Végül a harmadik sorban (a videóban 25:28) egy újabb klasszikus akkordmenet látható: F-Hm7b5- E7-Am (VI-II-V-I). 

Van még egy klassz trükk, amivel fokozhatjuk a harmónia-alapú hangzást: ha riffjeinket kétszólamúvá alakítjuk. Ez kicsit hasonló ahhoz, amikor a gitárszólam mellett színesít még egy szintisáv, ami esetleg bővebb akkordokat hozhat a gitár alá. Itt viszont kettébontjuk a harmóniákat, s így nyerünk egy speciális, nagyon érdekes hangzást. Remek lehetőség, hogy témáinkat egyedivé varázsoljuk!

A fenti dal bevezető témájában egy gitárszólam mindössze két-két hangot fog (így torzítottan sem lesz kásás a hangzás). Az első akkordban az egyik gitár az Fm alap-kvintjét játsza, a másik pedig a színezést (hozzáadásra kerül a g, ami egy oktávon kívüli szekund). A második akkordban cserélünk: az első szólam fordít (terc-basszus), a második alap-kvintet hoz. A harmadik akkord még érdekesebb: a basszushang egyáltalán nem jelenik meg (ezt a basszusgitár játssza), viszont az első szólamban a terc mellé bekerül még a szeptim is (desz és asz); a másik szólamé a kvint és az oktáv. A negyedik akkordnál az első szólam alap és kvint, a második pedig terc és szeptim (e és bé). Az akkordmenet tehát: I-VI-IV-V. 

A dal verze részében marad az Fm hangnem, de kissé átalakul az akkordmenet. 

Az első három fogás egyértelműen rajzolja ki az akkordokat, szintén két részre bontva. A Bb7 picit kibillenti a hangulatot (moll akkordot dúrra cseréltünk); az utolsó C7 pedig újra visszavezet a kör elejére (V-I oldás). 

A különféle színezőhangok mindig hatással vannak a hangulatokra, ezekkel is érdemes eljátszogatni, kipróbálni minél többfélét. 

A két-két szólam két oldalra keverése biztosítja, hogy tiszta, de mégis egybeolvadó hangzást kapjunk. Próbáljuk feljátszani és oldalra keverni a két szólamot! 

• ha van egy témánk, vizsgáljuk meg akkordmenet-szempontjából; ha netán túl egysíkúnak találjuk, behozhatunk vagy hangsúlyozhatunk további fokokat, amik feldobják, színesebbé teszik


• kiindulhatunk egyszerűbb akkordmenetekből is (pl. IV-V-I vagy II-V-I), akár bontásokból is, és ezekből is kreálhatunk riffeket, variációkat


• alkalmazzuk a fordításokat, próbáljunk basszusmeneteket alkotni, lehetőleg szekund-lépésekkel, ezek mindig jól szólnak


• próbáljunk akkordokat kettébontani, nézzük meg, milyen hangzásokat nyerünk a szólamok összhatásával! Ha a fentieket kitartóan próbálgatjuk, később már hallásból is megy, és jóval ötletesebb, színesebb témákat írhatunk, kiléphetünk megszokott sémáinkból.



------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szerző: Gyenes Attila

Honlap: http://landmine.uw.hu/index.php?p
Facebook: facebook.com/Gitároktatás-200906346723692