Valószínűleg ismered ezt a mondást: akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek néz.

Azt gondolom, ez a cikk az egyik legfontosabb üzenetet tartalmazza, mert a befelé figyelésről, a saját zenénk megtalálásáról szól. 

Meggyőződésem, hogy ha a kezünkkel játszunk, akkor nem találjuk meg a saját zenénket.

A kalapácsos mondás gitáros megfelelője: akinek skáladobozok vannak a kezében, mindent skálának néz.




Ez azt jelenti, hogy ne tanuljunk és ne használjunk skáladobozokat, vagy kényelmes, jól memorizálható alakzatokat?

Természetesen nem ezt jelenti. A skáladobozok nagyon jól jönnek akkor, amikor gyors futamokra van szükségünk. Ilyenkor nincs mindig lehetőség és idő egy teljesen új dallam megalkotására.  A cél ilyenkor egy hatásos gyors futam, és ekkor kapóra jönnek ezek a beidegzett skáladobozok. Az egyéb alakzatok (pl. arpeggiók, egyéb memorizált figurák, tipikus rock-lickek) is hatásosak lehetnek, amikor épp szükség van rájuk.

  

A skáladoboz olyan, mint a hamburger. Ha sietsz és nagyon éhes vagy, akkor jól jön. A gond ott kezdődik, ha minden nap ezt eszed.

Tehát ha például a zene A-mollban van, akkor ne az 5. fekvésből induljak ki, E-moll esetén pedig ne a nyak elejére vagy a 12. bundhoz menjek?

Így van. Nem érdemes sablonos megoldásokkal gitározni, mert akkor valószínűleg az eredmény is sablonos lesz. A siker, az előrelépés egyik titka (az élet bármilyen területén) a megfelelő mértékű kockázat vállalása, a kilépés a komfort-zónából. Hagyd el az ismert terepet a gitár nyakán is. Eleinte úgy érzed majd, hogy elvesztetted a biztonságot. Aztán ráébredsz majd: cserébe megnyerted a szabadságot.

Természetesen ezentúl is ellátogathatsz alkalmanként az ismert fekvésekbe, dobozokba. Ott is lehet egyéni dolgokat alkotni, egyedi módon ritmizálni, díszíteni, érdekes hangközöket találni. De próbáld ki, milyen az, ha ezek a látogatások ritkábbak. Sokkal ritkábbak.

Az autentikus blues-gitározás talán az egyetlen, ahol továbbra is viszonylag sokat lehet "dobozolni". Annak a műfajnak kialakult "szókincse" van. Ott a cél: a dobozon belüli egyéni megszólalás, ahogyan azt Albert King vagy B.B.King csinálta. A blues-on nevelkedett rock-gitárosok (Eric Clapton, David Gilmour, stb.) is képesek varázslatosan játszani a dobozon belül. Ezt el lehet, sőt el is kell tanulni tőlük. Ők szívből játszanak, szinte minden hangjukban van valami plusz, még a megszokott skála-megoldásaikban is.

Viszont nézd meg Andy Timmons "Cry For You" című számát. A szám D-mollban van. Andy hét perc alatt szinte csak egy-két sorzáró futam esetén tartózkodik a 10. fekvésben, a tipikus D-moll helyszínen, és nem tölt időt a többi lehetséges D-moll skáladobozban sem. Az egész zene alatt szabadon szárnyal a gitáron és végig zenében gondolkodik (vagy inkább így helyes: engedi, hogy a zene gondolkodhasson őbenne), nem pedig ujjrendekben, skálákban, lick-ekben.  Pedig ez a felvétele sok improvizációt tartalmaz, mert a főtémákat leszámítva  minden koncerten máshogy játssza ezt a számot.

Ezt a szabadságot kell megcélozni: amikor a gitár, a fogólap már a test és a lélek szerves része, és nem befolyásolja a zenénk áramlását. Távolinak tűnik ez a cél? Igen, ez örök cél marad, de egyre közelebb és közelebb fogsz jutni hozzá. És az út örömteli lesz, meglátod.

  

Amikor biciklizni tanultál, jól jött a két oldalsó kis kerék. De a Tour de France-részvételed előtt már ideje leszerelni őket.

Mi a gond a skáladobozokkal, alakzatokkal?

Az, hogy ezek előre gyártott elemek. Nem az aktuális zenéhez szólnak, nem az aktuális érzéseinkről szólnak, nem az aktuális zenehallgatónak szólnak.

Az, hogy ezeket nem mi találtuk ki. A hagyományos skáladobozok a hangnem hangjait tartalmazzák. Még ha nem sorrendben játsszuk a dobozok hangjait, akkor is skálásan szólnak. Az egyéb figurák, lick-ek sem a sajátjaink, készen kaptuk őket. Az egyéniségünk nincs bennük.  (Díszítésekkel, frazírozással persze a tipikus rock figuráknak is egyéniséget kölcsönözhetünk.)

Az, hogy becsukják a kaput a valódi alkotási folyamat előtt. Mire észbekapnánk, már játszottunk is valamit. De ezt a valamit az ihlet súgta? Nem. A memóriánk. 

Az, hogy a skálákkal és egyéb memorizált alakzatokkal a kéznek adod át az irányítást. A kéz pedig automatikusan elkezdi játszani a korábban már ezerszer játszott dolgokat. És nem hibáztathatjuk érte - ez az egyik fő szerepe. Életünk fontos része a rutinfeladatok elvégzése. Cipőkötés, fogmosás, autóvezetés. Ezekhez nem kell kreativitás, a végtagjaink elvégzik helyettünk a feladatot.  De a zene: alkotás. Ezt ne bízzuk az izommemóriára. Ne a kezünkkel gitározzunk!

  

Az Apple sikeréhez a cég kamionsofőrei is teljes mértékben hozzájárulnak. De azért a stratégiai döntéseket jobb ha nem ők hozzák - ez Steve Jobs feladata volt.

Ne a kezünkkel gitározzunk? Akkor hogyan?

A szívünkkel. Befelé figyelve. Új, egyedi, az adott pillanat által ihletett dallamokat, ritmusokat, motívumokat alkotva. És néha, például a periódusok utolsó üteme környékén, nyugodtan bedobhatunk egy-egy skálafutamot, vagy egyéb memorizált figurát, alakzatot. Amikor be kell verni egy szöget, akkor jól jön a kalapács. De amikor nincs szó szögről, akkor nem a kalapáccsal dolgozunk.



Értem mire gondolsz, de hogy tudom a gyakorlatban is elérni, hogy ne a kezem döntsön helyettem?

Otthoni vagy próbatermi improvizálás közben, tehát tét nélküli helyzetben kezdjél el egy alapra játszani. Először ne játssz semmit, csak figyelj. Hallasz-e belül dallamot? Ha nem, akkor sincs gond. Várj tovább. Jönni fog a dallam!

Ha szoktál énekelni, akkor énekelj a zenére. Az is jó, ha csak belül énekelsz, nem hangosan. Hamar megtalálod az épp most énekelt hangokat a gitáron? Itt rejtőzik a te zenéd. Játszd el, amit énekeltél, vagy amit belül hallasz. Ez, amellett, hogy a kreatív csatornákat is megnyitja, egyben kitűnő ritmusérzék-fejlesztés és hallás-gyakorlás is, hiszen reprodukálnod kell a gitáron azt a ritmust és dallamot, amit épp hallottál.  És a skáladobozokkal, népszerű rock-figurákkal ellentétben most nem másvalaki zenéjét reprodukálod, hanem a sajátodat.

A másik fontos dolog: mindig tudjad, hogy milyen hangot játszol, és ez hányadik foka az aktuális harmóniának. Ezt is improvizálás közben lehet gyakorolni. Sokáig tart, de megéri. Máshogy fogsz zenélni. Amikor a kezed dönt és ő lép a vizuálisan memorizált skáladoboz következő hangjára, akkor még hiába várod ettől a hangtól a csodát. Úgy fog szólni, ahogy a skáladoboz soron következő hangjának szólnia kell. Amikor viszont már tudatosan bedobsz egy ötödik fokot, nyújtással rögtön a hatodik fokra emeled, majd egy szép csúszással egy szeptimet lecsúszva a hetedik fokon landolsz, és onnan fellépve egy szekundot, feloldod a feszültséget az első fokon, akkor igazán zenéltél.


A belső hang meghallása és eljátszása: a jobb agyfélteke.

A hangok, fokok ismerete, leolvasása és tudatos alkalmazása: a bal agyfélteke.

Mindkét módszer külön-külön is nagy előrelépést jelent. A kettő együtt pedig maga a szabadság, a szárnyalás.



Mire számítsak, ha befelé figyelve zenélek?

Előfordulhat, hogy sokkal több szünet jelenik meg a játékodban. Ez jó hír, mert a szünet ugyanolyan fontos eleme a zenének, mint a hang.

Valószínűleg több kitartott hangot, kevesebb gyors hangcsoportot, futamot fogsz játszani. Ez szintén jó hír, mert így annál nagyobbat szólnak majd az indokolt gyors futamaid.

Könnyen lehet, hogy az ismétlések aránya és szerepe növekszik a zenédben. Ez is nagyon jó hír, mert az ismétléssel lehet az üzenetet a leghatásosabban átadni. Az élet minden területén ciklikusságot, ismétlődéseket tapasztalunk. A zenénk se legyen lineáris, ne szaladjunk mindig a következő ötletre.

Nincs kizárva, hogy elkezdesz sokkal jobban odafigyelni az apró részletekre. A díszítésekre, finom lecsúszásokra, a többféle szélességű és tempójú vibrato-ra, a dinamikára, a felharmonikusok különféle arányaira, a pengető szöge és pozíciója módosításával eltérően megszólaló hangokra, a szándékos díszítő húrzajokra, a tremolókar általi díszítések sokféleségére, a pengetés erejének variálására.

Gyaníthatóan sokkal több örömöt fogsz érezni a gitározásod során. Sokkal inkább részese leszel a zenének, mint eddig. Legyen szó saját zenéről, vagy híres szám feldolgozásáról, hirtelen rólad kezd szólni a dolog.



Megnézünk egy konkrét példát az elhangzott dolgokra?

Persze, nézzünk meg egy friss példát. A két héttel ezelőtti cikkben egy zenei alap készítéséről, hangszereléséről volt szó.

A zenei alap itt hallható, és le is tölthető:






Erre az alapra egy befelé figyelős szólót játszottam, végig improvizáció zajlott. A szóló során igyekeztem végig mellőzni a skáladobozokat, tipikus alakzatokat, és ehelyett a gitár nyakán szabadon kirándulva azt játszottam, ami épp eszembe jutott. Például sokszor szünetet. A másik fontos szempontom a díszítés, az apró finomságok kiemelése volt.

A bal agyfélteke (tudatosság) is dolgozott: mindig tisztában kell lenni azzal, hogy mit játszunk épp, mi a hangnem és mi az aktuális akkord. (A két héttel ezelőtti cikkben olvashatsz a konkrét akkordmenetről.)  A jobb agyfélteke (ösztönösség, ihlet) is végig főszereplő volt.

A szóló:







Talán az első 16 másodperc jelenti a legjobban követhető példát a fenti célkitűzések alkalmazására. Ritmus-Ismétlésre épült ez a szakasz, de emellett sok szünet, számos díszítés (húrzaj, üveghang, lassú nyújtás, gyors oda-vissza csúszás) és az adott akkord számára érdekes fokok használata is megtalálható ebben a részben.


0:24-nél a gyors hammer-onnal indított hosszú hang + vibrato is jó példa a befelé figyeléssel létrejövő dallamra. Emlékszem erre a pillanatra: ez a hang belül született, és nagyon megérintett ez az egy hang. Ilyenkor tulajdonképpen nem is mi magunk alkotunk, hanem csak a csatornái, vevőkészülékei vagyunk az ihletnek, amely rajtunk keresztül játszik. 

0:41-nél a nagy hangközös csúszásokat követő nyújtás + visszaengedés is egy ilyen pillanat volt. Belülről jött az a késztetés, hogy a 0:42-es nyújtást késleltessem, és így ne a főhangsúlyra kerüljön, majd pedig 0:43-nál a visszaengedés + pull-of + hammer-on időzítése sem a tipikus pillanatban jött.

A 0:48-0:55 közötti részben a folyamatosság - szaggatottság ellentétpár a lényeg. Ez a rész egy kérdést hagy nyitva, amelyre a 0:56-nál induló dupla motívum felel.

Az 1:12-es ismétlés-sorozatnál is éreztem a belső örömöt, jó volt átélni, ahogyan kínálta magát ez az egyszerű dallam.

Az 1:16-nál induló arpeggio-sorozat jelenti az egyetlen "előregyártott" elemet a teljes szólóban. Ez arra példa, hogy az 1:12-es ismétlés-sorozat során felhalmozódott feszültséget egy gyors futam jól ki tudja robbantani, tehát itt helye volt ennek, és gyors dolgokhoz valóban érdemes felhasználni begyakorolt elemeket.

------------

Tehát összefoglalásul: fedezz fel magadban egy új világot, zenélj befelé figyelve!  Ez talán a legfontosabb dolog, amit változtathatsz a játékodon.  

A témához kapcsolódó két korábbi cikk:
Hányféle egyensúly létezik?
Mentális gyakorlás a gitáron

Ha van gitárral kapcsolatos kérdésed, akkor itt kommentben is felteheted, vagy a honlapomon keresztül emailben is el tudsz engem érni. Jó gitározást, találkozunk két hét múlva!

Szerző: Jónás Tamás 

http://jonastamas.com
http://facebook.com/jonastamas
Fórum: http://hangmester.hu/forum.php?topik=267&start=0

További gitárleckék

- Gitárlecke: Saját zenei alapok készítése
- Gitárlecke: Ötletek merítése saját alkotáshoz
- Gitárlecke: Gyors futamok pentaton skálából kiindulva
- Gitárlecke: Rock gitárszólók díszítésének néhány trükkje
- Gitárlecke: A gyors pengetés egyik trükkje
- Gitárlecke: Feeling Good - big band és inspiráció
- Gitárlecke: Kvintek, kvartok és kvarkok
- Gitárlecke: A gitárszóló felépítésének szempontjai
- Gitárlecke: Ha a zenei alap hangnemet vált...
- Gitárlecke: Hányféle egyensúly létezik?
- Gitárlecke: Kettős és hármas fogások a gitárszólóban
- Gitárlecke: Tizenhatodos futamok érdekes hangközökkel
- Gitárlecke: Akkordos tapping
- Gitárlecke: A bővített akkord rejtelmei
- Gitárlecke: Király István szólója a gitárverseny zenei alapjára
- Gitárlecke: Az olasz virtuóz, Gianluca Ferro gitár-trükkjei
- Gitárlecke: Egy riff - 12 fok
- Gitárlecke: Oktávok
- Gitárlecke: Egy könnyű példa-szóló a gitárverseny zenei alapjára
- Gitárlecke: Díszítések - gitárszóló, teljes TAB, zenei alap
- Gitárlecke: A Malmsteen-féle harmonizálási trükk
- Gitárlecke: Az üveghangok típusai
- Gitárlecke: Akkordmenet két gitárszólamból összerakva
- Gitárlecke: Ötletek a blues kör V. fokára
- Gitárlecke: Dirty Rock solo
- Gitárlecke: Csúszások és fekvésváltások - élet a skáladobozon kívül
- Gitárlecke: A legnagyobb metál-arc, Händel
- Gitárlecke: További 5 szokatlan gitár-trükk
- Gitárlecke: Szokatlan gitár-trükkök
- Gitárlecke: Mentális gyakorlás a gitáron
- Gitárlecke: Mindig legyen váratlan elem a riffjeidben
- Gitárlecke: Riff és szóló felépítése
- Gitárlecke: Ritmikai forgás a gitárszólóban
- Gitárlecke: Hangszerelési ötlet - egyetlen riff kétféle hangulathoz
- Gitárlecke: Hogyan szólózzunk jazz akkordmenetre?
- Gitárlecke: A hangköz-trükk - izgalmas hangzások sima moll skálából is
- Gitárlecke: A dór skála használata - Blues-funk-fusion hangnemváltásokkal
- Gitárlecke: Mixolíd hangulat - Legelő jakok a Himalája-fennsíkon
- Gitárlecke: Fríg hangulat - varacskos disznó metál
- Gitárlecke: Modális skálák használata - a líd hangulat
- Gitárlecke: Funk-rock zenei alap és szóló, fusion elemekkel tarkítva
- Gitrálecke: Széles skálák magas fekvésekben
- Gitárlecke: A tiszta kvart szélességű skálák használata
- Gitárlecke: Legato, tapping, kettősfogások és gyors váltott pengetés beépítése a gitárszólóba
- Gitárlecke: Arpeggio, hibrid pengetés, üres húrok és oktávok beépítése a gitárszólóba
- Gitárlecke: Szokatlan riffek - hibrid pengetés és jazz akkordok
- Gitárlecke: Gitárszóló az egymillió dolláros akkordmenetre
- Gitárlecke: Classic rock gitárszóló felépítése - modern felhangokkal
- Gitárlecke: Az ismétlődő motívumok fő típusai
- Gitárlecke: Hogyan készítsünk teljes instrumentális gitár-számot?    
- Gitárlecke: Tájékozódás a gitár nyakán    
- Gitárlecke: Hibrid pengetés, tapping, sweep picking és legato    
- Gitárlecke: Matek metál   
- Gitárlecke: Metál riffek többféle skálából összegyúrva    
- Gitárlecke: Így készíthetsz egyszerű ismétlésekkel hatásos gitárszólót    
- Gitárlecke: Hangnemi erőszak   
- Gitárlecke: Slágerrecept - szétdobált kromatika, megkevert belső ritmusokkal    
- Gitárlecke: Vámpír blues   
- Gitárlecke: 2 hang 22 másodpercen át   
- Gitárlecke: Filmforgatás gitarral   
- Gitárlecke: Gitárszóló felépítése majonézzel    
- Gitárlecke: A lokriszi sáskák támadása - ritmusgyakorlat    
- Gitárlecke: Zene és pálinka - a fokok fontosak    
- Gitárlecke: Kontrasztok alkalmazása a gitárszólóban    
- Gitárlecke: Hogyan tehetjük érdekessé a gyors futamokat?    
- Gitárlecke: Minden idők egyik legjobb gitárszólója    
- Gitárlecke: Motívum-töredék és sárkány-tetoválás    
- Gitárlecke: Szabadon szárnyaló szólók    
- Gitárlecke: Tudnak-e a rénszarvasok gitározni?    
- Gitárlecke: Az egyenes arpeggiók támadása    
- Gitárlecke: Tudatos rock´n roll   
- Gitárlecke: Joe Satrucci vagy inkább John Petriani?    
- Gitárlecke: Mitől érdekes egy gitárszóló?    
- Gitárlecke: Marco Sfogli-szólórészlet a "Petrucci Style" videóból


Jónás Tamás összes gitárleckéje itt >>>