Az egyenes arpeggiók támadása

Sárkány-metálos üdvözlet ismét! Ezen a héten a Gourmet Groove szólójának második felét nézzük meg. A múlt héten  megbeszéltük a hangnemmel kapcsolatos kérdéseket és a szóló első 24 ütemének történéseit, úgyhogy most a második 24 ütem van soron. A teljes szóló zenei alapja innen tölthető le:



A mostani rész 1. üteme három tizenhatoddal indul, ami abból a szempontból érdekes, hogy ezek a hangok még az előző kör végén induló hosszabb tizenhatodos menethez tartoznak. Múlt szerdán már említettem a szakaszhatárok elmosásának módszerét, és itt is erről van szó. Ez a módszer olyan, mint az ételbe kevert arzén: egyszerűen alkalmazható, nem feltűnő, de igencsak hatásos. Már ettől az egy kis dologtól is sokkal természetesebb és spontánabb hatást kelt egy szóló, nincs többé az a probléma, amellyel mindannyian küzdöttünk annak idején: egymás mellé tettünk különféle ötleteket, és utána a végeredmény úgy hangzott, mint... nos, mint egymás mellé tett különféle ötletek. Tehát éljen a szakaszhatár-elmosás, és mehetünk is tovább.

A 2. ütemben levő trükk a kis szekund súrlódására épül. Itt úgy szólaltattam meg a D és az Eb hangokat, hogy ezek egyszerre szóljanak, összeérjenek. Ilyen esetben lehet végig pengetőt is használni, vagy pedig ahogy én is tettem, hibrid pengetést. Mostanában Guthrie Govan különösen bátran használja a kis szekundok súrlódását, az Aristocrats lemezre is jutott belőle jó néhány.

A 3. ütemben egy tremolókar+csúszás kombináció szerepel. Ez nem Floydos tremolórendszer esetén is kivitelezhető. Fix hidas gitár esetén hasonló hangzást lehet létrehozni, ha az ütem utolsó előtti F hangja után lefelé csúszunk 2-3 bundot, és menet közben hirtelen megfordulva felcsúszunk az ütemzáró G hangra. A 4. ütem végén indul az arpeggio-szakasz. Nagyon szeretem az alkalmi készítésű, úgynevezett „egyenes arpeggiók” használatát. Az 5. ütem elején még egy hagyományos, hármashangzat-jellegű hathúros C-moll arpeggio szerepel, de utána csupa egyenes arpeggio jön. Ezek egyik előnye, hogy a függőleges szakaszhoz csak két ujjat kell használni, és csak az arpeggio két szélső húrján jut szerephez a többi ujj. A másik előny, hogy így izgalmasabb harmóniák alakulnak ki a hármashangzatok helyett.

Az első egyenes arpeggio az 5. ütem közepén indul, és csupa 11. és 13. bundból áll. Ez egy Ebsus4 harmóniát eredményez, a tetején induláskor egy 9. fokkal. Utána az ütem végén egy Fm add9 arpeggio érkezik. Látható a TAB-on is, hogy most eltérő helyen (a G-H húrok között) váltottam a 3. és az 1. ujjak között a függőleges szakaszon. Ez az egyenes arpeggio-módszer harmadik nagy előnye: nagyon flexibilis, nincsenek kötött ujjrendek. A 6. ütem elején ugyanez az Fm add9 arpeggio liftezik lefelé, majd újra felmegy (most egy harmadik helyen váltottam ujjat, az A-D húrok között), és a felmenetel végén a kisujj a B hangot támadja meg (Fm add4). Ez jelenti az egyenes arpeggio negyedik nagy előnyét: a fordulásoknál tetszés szerint dobálhatunk különféle fokokat az arpeggio aljára és tetejére, akár egész távolról, mint itt a 18. bund esetében. A 6. ütem második felében még egy játékos sus4 jelleggel jöttem vissza, ezúttal csak félpályáig.

A 7. ütem, valamint a 8. ütem eleje az arpeggio-szakasz utáni megnyugvást és a kontraszthatást szolgálja. Nemcsak a lelassítás és a szünetek jelentik a kontrasztot, hanem a kettős nyújtás és a kromatika által előhozott bluesosabb  hangulat is ellentétben áll a korábbi két ütemmel. A kontrasztok szintén rendkívül hasznos szóló-tuningolási módot képviselnek, róluk majd egy későbbi számban bővebben is ejtek szót. A 7. ütem legvégén indul egy vízszintes vibrato, amelyet Greg Howe használ a legízesebben, de már George Lynch-nél is találkozhattunk ilyennel. A videón jól látható, hogy mi történik, és a trükk neve is mindent elárul. Én általában 2-2 bundot csúszom felváltva fel és le (felfelé kezdve), és tempótól függően 3, 4 vagy 5 irányváltás a leghatásosabb.

A 8. ütem egy nagyobb periódust zár le, és itt is elmostam a szakaszhatárt, de ezúttal fordított módon: most nem egy záró futamot „lógattam túl” az új kör elejére, hanem az új kört nyitó futamot hoztam előre az előző kör végére. A 8-9-10. ütemekben egy sima C-moll skála megy lefelé, tappinggel kiegészítve. A 8. ütemben a tappinget végző ujj is csúszik az F és a G hangok között.

Mivel a séma és az ujjrend egyszerűen átlátható ezen a szakaszon, ezért cserébe a húrváltásokkal játszottam el: a tappinges szakasz során sosem akkor váltottam húrt, amikor a legszabályosabb lett volna. A 8. ütem második felétől érdemes a TAB-on is nyomon követni ezt: a vékony E-húron két példányt csináltam, a H-húron hármat, a G-húron hatot, a D-húron négyet, és az A-húron hármat. Ráadásul azáltal, hogy már hamar, a H-húron lett egy páratlan darabszámú adag, innentől az összes többi húrváltás mindig váratlan helyen kötött ki, és az utolsó, A-húros hármas csoport csinált csak rendet ismét.

A 11-12. ütem ismét a gyors futam utáni megnyugvást szolgálja, akárcsak a következő két ütem, ahol a H-húron majd az E-húron levő, nyújtással induló dallamok egy rövid ritmikai motívummá állnak össze. A rövid, két-három hangból álló ritmus-ismétlések fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Sokszor az ilyen rövid ismétlések jelentik azt a pluszt, amitől igazán feelinges lesz egy szóló.

Az egy hete megnézett első rész végén már szerepelt egy tiszta kvart szélességű alkalmi skála. A mostani rész 15. ütemében is érkezik egy példány ebből. Ebben az ütemben csak a 8. és a 13. bundokat használtam a három vékony húron. A séma szabályosságát a sorrend szabálytalanságával vegyítve nagyon érdekes dallamok tudnak kijönni. A két vékony húron egyaránt kétszer szerepel a 13-8 pull-off lépés, és mindkét húrra igaz, hogy először hangsúlyos, másodjára hangsúlytalan pillanatban indul. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a H-húr hangolásának köszönhetően a G-húr 13. bund és a H-húr 8. bund milyen szép kanyart tesz bele ebbe a skálamenetbe, ami még akkor is jelentkezne, ha sorrendben mentem volna végig a húrokon. A 16. ütemben két csúszás által „mezei” C-moll pentaton skálává alakult át a fenti szélesebb skála, és így hangzás szempontjából is változott menet közben.

A 17-24. ütemben ezúttal is az Eb-dúros másik riff megy a szóló alatt. Ez a 8 ütem jól láthatóan két egymásnak felelő részre lett felosztva. A 17-18. ütem tartalmazza a témát, amelynek a pontos ritmusa a 21-22. ütemben tér vissza. Az első esetben a téma magasabb hangokról indul, és a vége lefelé kanyarodik. A második esetben pedig a felelet alacsonyabb tartományból indul, és felfelé törekszik. A dallamos témát kontrasztként mindkét esetben egy-egy gyors futam követi: a 19-20. ütemben egy legato-futam, míg a 23-24. ütemben egy háromhúros arpeggio-sorozat. A dallamos témához hasonlóan, ezek a gyors futamok is tükrözik egymást: az első lefelé halad, a második felfelé, előkészítve a teljes szóló lezárását egy magas G hangon.

A mai TAB a szóló második felét tartalmazza, a múlt heti anyagban található a szóló első felének a kottája. A teljes szóló videója:





A szóló második felének kottája:

  
  
 
  
  
  
 

 





























































A letölthető zenei alap még egyszer:



Ha bárkinek van kérdése, akkor itt kommentben is felteheti, vagy a honlapomon keresztül emailben is el tud engem érni. Jó gitározást, találkozunk egy hét múlva!

Szerző: Jónás Tamás
jonastamas.com
facebook.com/jonastamas

További gitárleckék