A Black Utopia zenei alap kellemes átmenetet képez a blues és a metál között. A hangulata olyan, mintha Drakula gróf játszana bluest, miután jóllakott RH+ vércsoportú vérrel. Ezért az e heti anyaghoz mellékelt képnek a McSwain Guitars által tervezett „Bela” modellt választottam.

A szóló:


Első ránézésre a zenei alap hangneme tulajdonképpen H-lokriszi lenne, mivel a kíséret a lokriszi skálára jellemző kis szekundot és szűkített kvintet is tartalmazza (a ritmusgitár minden ütem végén C-t játszik, és az ütemek első és harmadik negyedében az F hang is megszólal (és a később bekapcsolódó billentyűszólam is használja az F hangot). Emlékeztetőül: a H-lokriszi tulajdonképpen a C-dúr egyik modális skálája, tehát ugyanaz a hangkészlete, mint a C-dúrnak.

Sokszor azonban a gyakorlat felülbírálhatja az elméletet (ezért először jól kell ismerni az elméletet, hogy aztán tudjuk, mikor rúghatjuk felül a szabályokat). Az ilyen lokriszi-gyanús esetek a szóló szempontjából gyakran frígként kezelendők (a H-fríg skála egyedül a kvintjében tér el a H-lokriszitól), mert a szűkített ötös fokot ebben a műfajban sokszor nem a „legyen most a hangnemünk lokriszi” megfontolás eredményezi, hanem a „legyünk sötétek, vazze” megfontolás.

Így hát a gyakorlatban H-fríg lesz a hangnem. Vagy mégsem? Nem bizony! Ugyanis a blues-os világ nem kedveli a fríg hangnemet. Nem illik össze vele, akármit is mond az elmélet. (Megjegyzés: ez az alap nyilván nem autentikus blues, Albert King nem így játszik bluest.)

Úgyhogy erre az alapra (tudományos átgondolást követően) H-dórt kell játszani, néha ravaszul H-mollba átevezve. És így is tettem. A kíséretben levő ütemvégi C hang annyira a pincében van, hogy két-három oktávval feljebb, ahol a szóló általában zajlik, nyugodtan mehet a C# hangot tartalmazó H-dór ill. H-moll. Legfeljebb arra kell ilyenkor vigyázni, hogy ne pont a kíséretbeli C hang pillanatában álljunk meg pihenni a szólóban egy hosszan kitartott C# hangon.

A szóló 8 ütem hosszúságú. Lássuk, hogyan épül fel, és milyen elemek, díszítések vannak benne:

1-2. ütem: a szóló nyitóhangja egy A hang, amely a hangnem 7. fokát (kis szeptim) jelenti. A kis szeptim a blues lényege (még az ilyen vámpír blues esetén is). Ettől az egy hangtól, ami az első két másodpercben megszólal, rögtön tudjuk, hogy mi a helyzet, rögtön ott van a hangulat, ahol lennie kell.

3-4. ütem: a dallam itt nyitásként a H-F-F# csúszást írja le, azaz az alaphangról egy tritónusz csúszás ment lefelé, és erről a feszültebb pontról fél hanggal felfelé, a tiszta kvinten álltam meg. A 4. ütem végén a G-húr 4. bundot fogtam le (H hang), majd a jobb kéz 2. ujjal megérintettem a húrt a 23. bund fölött. Ha bármely lefogott hang esetén 19 bunddal arrébb röviden megérintjük az adott húrt, akkor az eredeti hangnál egy oktáv+kvinttel magasabb üveghang (jelen esetben F#) szólal meg. Az üveghangot utána a tremolókarral süllyesztettem le.

5-8. ütem: az első négy ütem parafrázisa (akármit is jelentsen ez a szó). Ugyanúgy a hosszú kis szeptim hang nyitja ezt is, csak díszítésképpen egy nagy terces oda-vissza csúszást építettem bele. A 6. ütemben egyszerre szólal meg egy F és egy F# (G-húr 10. és H-húr 7. bundok). Az 8. ütem végén a G hangot tartottam ki hosszan, azaz e pillanatban épp a H-moll skála szerepel a H-dór helyett. A G-hang a hangnem 6. fokát jelenti (kis szext), és ahogy minden foknak, így ennek is megvan a maga hangulata és funkciója. A kis szext itt kinyitja a hangulatot, és a periódusok végén hasonló hatást tesz, mint egy leírt szövegben a mondatrész végi vessző: jelzi, hogy folytatás következik.

A szóló a félidőhöz érkezett, megjelenik egy új billentyűszólam (ld. a zenei alapot), és itt az idő arra is, hogy a dallam magasabb hangok felé törjön.

9-10. ütem: ez az ütem a szárnyaló magas hangoké. Némelyik félig üveghang, némelyik széles vibrato-t kapott, van ahol kétirányú csúszás köt össze két hangot, némelyik hang teljesen üveghang, tremolókarral a mélybe rántva. Azaz: ha a dallam csak néhány hosszú hangból áll, akkor a díszítéseké a főszerep.

11-12. ütem: az előző ütemmel kontraszthatást képez, mivel sokkal mélyebb hangokból áll. Az ilyen hangmagasságbeli kontrasztokat „kérdés-válasz” módszernek is nevezhetjük. A 12. ütem vége egyben a szóló háromnegyedét is jelzi, úgyhogy az eddig visszatartott gyors futamok lassan már megjelenhetnek, részben a szakaszhatár, részben az eddig felgyűlt feszültség miatt. Így egy felfelé menő gyors skálafutamot helyeztem ide. Fontos, hogy a futam végén levő hosszú hang szép és érdekes legyen, és emellett tudatosan legyen kiválasztva, hogy milyen fokra érkezzen. Itt egy F# hangon álltam meg (E-húr 14. bund), és enyhe üvegesítéssel, valamint rövid, de széles tremolókaros vibrato-val díszítettem.

13-16. ütem: a most következő négy ütem is „kérdés-válasz” jellegű, azaz a 13-14. ütem magas hangokból áll, a 15-16. ütem pedig jóval mélyebb hangokból. A 12. ütemben levő felfelé tartó gyors futam tehát arra is jó volt, hogy visszahozza a dallamot a magas tartományba, és így folytatódhasson a szóló második felére jellemző ütemenkénti ’magas-mély-magas-mély’ hullámzás. A 13-14. ütem jelentős részét a rövid, háromhangos ismétlődő motívumok uralják, a dallam íve mindig azonos kanyarokat ír le az ismétlődő ’nyújtás-->visszaengedés-->pull-off’ sorrend miatt. A 15. ütemben pedig szintén rövid, de eltérő kialakítású, csúszásokból álló motívumok felelnek erre. A szóló legvégén pedig egy közel háromoktávos felfelé menő futam található, hasonlóképpen az előző négyütemes szakasz végéhez.

Tehát a szerkezet teljesen szabályos és átlátható: az 5-8. ütem megismétli és továbbvariálja az 1-4. ütem tartalmát, míg a 13-16. ütem az 9-12. ütem jellegét másolja le. Egy jó szóló felépítése több síkon zajlik egyszerre:

- 1, 2 vagy 4 ütemenként; például motívum-ismétlések, kontrasztok, kérdések-válaszok használatával

- és emellett a teljes szóló síkján is; például a lassabb, mélyebb, szellősebb kezdeti dallamok helyett gyorsabb, magasabb fekvésben játszott, sűrűbb dallamok jelennek meg.


Tehát a teljes szólónak is van egy meghatározott célja, iránya, és emellett a rövidebb szakaszok, periódusok belső tartalma is össze van egyeztetve.


A szóló még egyszer:

A zenei alapot emailben tudom elküldeni, ha írsz nekem.
Ha bárkinek van kérdése, akkor itt kommentben is felteheti, vagy a honlapomon keresztül emailben is el tud engem érni. Jó gitározást, találkozunk egy hét múlva!

Szerző: Jónás Tamás
http://jonastamas.com
http://facebook.com/jonastamas

További gitárleckék

- Gitárlecke: 2 hang 22 másodpercen át
- Gitárlecke: Filmforgatás gitarral
- Gitárlecke: Gitárszóló felépítése majonézzel
- Gitárlecke: A lokriszi sáskák támadása - ritmusgyakorlat
- Gitárlecke: Zene és pálinka - a fokok fontosak
- Gitárlecke: Kontrasztok alkalmazása a gitárszólóban
- Gitárlecke: Hogyan tehetjük érdekessé a gyors futamokat?
- Gitárlecke: Minden idők egyik legjobb gitárszólója
- Gitárlecke: Motívum-töredék és sárkány-tetoválás
- Gitárlecke: Szabadon szárnyaló szólók
- Gitárlecke: Tudnak-e a rénszarvasok gitározni?
- Gitárlecke: Az egyenes arpeggiók támadása
- Gitárlecke: Tudatos rock’n roll
- Gitárlecke: Joe Satrucci vagy inkább John Petriani?
- Gitárlecke: Mitől érdekes egy gitárszóló?
- Gitárlecke: Marco Sfogli-szólórészlet a “Petrucci Style” videóból