Magazin címlap Cikkek címlap Gitáriskola

1 szóló - 4 stílus (jazz, blues, rock, metál)

Jónás Tamás· 2015.06.24.

Nemrég járt nálam egy Gibson ES-335 Custom gitár, amely amellett, hogy legendás és csodás hangszer, hihetetlenül sokoldalú is. Ennek illusztrálására készítettem egy videót, amelyben jazz, blues, rock és metál stílusú zenei alapokra játszottam a Gibsonon. A zenei alapokat úgy válogattam össze, hogy közülük az első három zenei alap 120 BPM tempójú legyen, a metálos alap pedig 130 BPM tempójú.

A videó:

A teljes szólót lekottáztam, a TAB ITT

található.

A teljes zenei alapot elküldöm, ha írsz az info -kukac- jonastamas -pont- com címre.
(Elkérheted a TAB-ot is Guitar Pro formátumban.)

Tudnivalók a hangnemekről:

1) JAZZ

Aki a zeneelmélettel még csak mostanában ismerkedik, az is könnyen tud erre az alapra játszani: a hangnem C-dúr, tehát a C D E F G A H hangsort lehet használni. A C-dúr (A-moll) pentaton skála is tökéletes erre a célra, ebben a C D E G A hangok szerepelnek.

A zeneelméletben járatosabbak bizonyára felismerik, hogy ez egy tipikus ii-V-I kör, amely a jazz "alapeleme". Az akkordmenet: dm(7) - G7(#5) - C(maj7). A zárójelekben a lehetséges további fokokat jelöltem, amelyeket a leggyakrabban hozzá szoktak tenni a ii-V-I körhöz.

A G7#5 egy alterált akkord, amely még nagyobb feszültséget tartalmaz. Három skálát játszanak rá leggyakrabban: a spanyol (domináns) fríget, a fél-egész skálát és az alterált (más néven "superlocrian") skálát. Mindhárom esetben az adott skála G alaphanggal értendő. Ezek a skálák mind tartalmazzák a G7alt harmónia jellegzetes fokait.

2) BLUES

Ez a szakasz egy sima dúros E-blues első nyolc ütemét tartalmazza, tehát I és IV fokok szerepelnek (E-dúr és A-dúr akkordok).

Aki a zeneelmélettel még csak mostanában ismerkedik, E-blues pentatont tud játszani erre a részre, amely az E-moll pentatonból (a G hangok bluesosan megnyújtva) plusz a blues hangból (ebben a hangnemben A#) áll össze. Bármely tipikus E-blues lick jól használható, a videóból is át lehet venni pár ötletet, a fent belinkelt kotta segítségével.

A zeneelméletben járatosabbak automatikusan tudják, hogy E-mixolíd a fő skálánk, amelyet simán lehet E-dórral felváltani, sőt a két skála (amely kizárólag a tercben tér el) össze is mixelhető. A G hangok negyedhangos nyújtástól kéjesen dorombolnak ebben a környezetben.

3) ROCK

A harmadik szakasz egy gyakori rock akkordmenetet tartalmaz: C-dúr, E-moll, A-moll, D-dúr

Aki a zeneelmélettel még csak mostanában ismerkedik, annak az E-moll skálát javaslom, amelyet megkaphat az E-moll pentaton kiegészítésével (F# és C hangok hozzáadása az öt pentatonos fokhoz) is.

A zeneelméletben járatosabbak pedig tudatosan ki is emelhetnek pár jól megválasztott fokot a megfelelő harmóniáknál, és ezzel többféle modális jelleget is megjeleníthetnek: például a C-dúrra játszott F# hang a líd hangulatot hozza be (C-líd), az A-mollra játszott F# hang dórossá teszi a pillanatot (A-dór), míg a D-dúrra játszott C hang mixolíd hatást kelt (D-mixolíd). Ezektől a hangoktól persze a teljes zene hangneme nem változik, hanem csak egyszerűen több szín, több modális hangulat jelenik meg benne.

A felsorolt modális hangulatok mind az 1# előjegyzésű család tagjai. Fontos, hogy ne skálaként (ujjrendként) gondoljunk rájuk, hanem "egyéniségekként", hangulatonként. A sok helyen sugallt dúr, dór, fríg, líd stb. sorrend, és a hozzájuk tartozó ujjrendek, skáladobozok semmit sem árulnak el ezen modális hangulatok zenei világáról. Aki így tanulta a modális skálákat, abban joggal merült fel a kérdés: "mi a #@#&-ért van 7 neve ugyanannak a hangkészletnek?" A válasz: mert 7 markáns zenei világ jön ki belőlük, FELTÉVE ha gyorsan elfelejtjük ezt az old school módon tanított felsorolást.

4) METÁL

A negyedik zenei alap igazából egy lightosabb hard rock alap, mivel a teljes metál zúzás tempóban és hangulatban is szétkapta volna ezt a videót. Az első megjelenéskor ez az alap az E-moll harmóniára épül, és röviden megjelenik a riffben a C# és a C hang is. A második megjelenéskor (a videó végén) az E-moll akkord H-dúrra lép, és onnan tér vissza a záró E-mollra.

Aki a zeneelmélettel még csak mostanában ismerkedik, itt is az E-moll skálát tudja használni, a második kör végén pedig a H-dúr akkord vége felé egy D# hangot célozzon meg, majd onnan léphet fél hanggal feljebb az E-re a szóló lezárásaképpen.

A zeneelméletben járatosabbak kiemelhetik a rövid dóros hatást a riffben megjelenő C# alatt, a második körben pedig a H-spanyol fríg skálát érdemes játszani a H-dúr során (én is ezt tettem a videóban). Ez a skála hangkészlet szempontjából megegyezik az E-harmonikus (más néven: összhangzatos) moll skálával, de mivel a H-dúr FUNKCIÓJA a fontos (V, amely az I-re vezet vissza), ezért félrevezető lehet E-harmonikus mollként tekinteni rá. Itt a H a referenciapont, tehát a skála is H- spanyol fríg skála, és ez a feszültebb hangsor méltóképpen készíti elő a feloldást. (Itt is igaz, hogy az "1 hangsor, több skálanév" jelenségnek mélyebb, zeneibb oka van.)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az elmúlt hetekben elkezdtem egy új videósorozatot, Instant Guitar Licks címmel, amelyben friss, újszerű, érdekes, nem túl nehéz elemekből való szólókészítésen van a hangsúly. A videókhoz kotta és zenei alap is tartozik.

Az első három videó itt nézhető meg: