Wi-fi, videó és joystick a gitárban?

Megszokhattátok már, hogy időről-időre hírt adok valami spéci gitársorozatról, mely feszegeti a normál hangszer és a műalkotás közti határokat. Volt már itt „más dimenziókból érkező”, fegyverekből készült vagy épp hulladékból, nyersen összerakott hangszerkavalkád, sőt, robotgitáros is. Bár tudom, hogy sokan fanyalognak a technikai túltengés miatt és szívesebben olvasnának a vintage hangszerekről és erősítőkről, én azért szeretem az ilyen újdonságokat rendszeresen közreadni, mert az előbbi témáról sok más hozzáértő(bb) is ír(hat), ezekről az újszerű technológiákról viszont aránylag kevés a hazai információ.
Ma ismét ilyen „multifunkciós/multimédiás” gitárok kerülnek terítékre, de ezúttal a mozgóképes digitális művészet és MIDI technológia adja a pluszt hozzá.

Ben Lewry kamaszként - ahogy sokan mások - gitározni kezdett, majd 17 évesen már hobbiból gitárokat javított a barátjainak. Ettől kezdve dolgozott gitárjavítóként kis családi műhelyekben és a legnagyobb hangszer-üzletláncoknál, végül 12 éve megnyitotta saját műhelyét Boston egyik legjobb hangszerüzlete, a Mr. Music alatt. Hamar elismert név lett a szakmában, ezt mi se mutatja jobban, mint hogy a Berklee (egyik legjobb USA zeneiskola Bostonban) diákjai közül rengetegen hordták hozzá a hangszereiket.
Ben nem csak a hangszerek reparálását érti, maga is tunningol és épít egyedi gitárokat Visionary Instruments néven, melyeket gyakran különleges elektronikus varázslatokkal egészít ki, hiszen ebben a témában is igencsak otthon van.

De nézzük előbb az „egyszerű”, normál gitárként épített hangszereit, ezek is azonnal megmutatják fiatal hangszerész kreativitását.

A Purple Heart formailag egy kerekített Gibson L-6S-t idéz (ami az egyik kedvenc saját hangszerem egyébként), Ben indiai útja ihlette, ahol a hagyományos, ősi kézművességet tanulmányozta, a fogólap százévesnél is idősebb szantálfája is onnan van.
A gitár sokféle érdekes tulajdonsággal bír: átmenő nyakú, de üreges testű és két részből illesztett fedlapja van - ez az átmenőnyak-megoldás Ben saját ötlete. A gitáron semmilyen műanyag alkatrészt nem találni, a hangszedők különleges keret nélküli foglalatai is fából készültek és hátulról állíthatóak. A potitetők fából, a kapcsoló gombja fekete vizibivaly szarvból van, ez utóbbi az anyaga a nyeregnek és húrleszorítóknak is. A húrok érdekes átmenő megoldással az oldalfal aljában lettek rögzítve. A berakások egy tibeti szimbólumot idéznek, a gitár fényét pedig természetes indiai sellak bevonat adja.


A Blue Creature egy látványos tengermélyi teremtényt formáz. Az ívelt forma és főleg a „csápos”, bizarr formájú fej, együtt a látványos, kagylós juharral, melyet gyönyörű tengerkékre festett, valóban ezt a búvárkodós hangulatot árasztja.
A fogólapba illesztett kettős ezüst hullámvonal is egy újabb szimbólum a vizivilághoz.
A hangszer balkezes és a test kivágásai tökéletes és könnyű hozzáférést tesznek lehetővé a legfelső bundokhoz is, míg a spéci átmenőnyakas megoldás kimondottan lapos nyak-test csatlakozást enged, ami további kényelmi pluszt jelent. A test mahagóni, a fogólap itt is vörös szantál, a nyereg pedig fekete vízibivalyszarv. A nyaki hangszedőbe speciális „sustainer” (elektronikus húrrezonátor) került.


A Jazz Fusion abszolút kedvenc nálam Ben gitárjai közül.
Ez az egyszerre modern és mégis kellemesen „otthonos” hangulatú hangszer üreges testtel készül, a nyak/test három részből áll, de gyakorlatilag láthatatlan illesztéssel, nincs külön nyakcsatlakozás. A gitár nemes faanyagokból épült, a test oldala, háta és a nyak honduras-i mahagóni, a fedlap kagylós juhar, a fogólap és a dísszegély ébenfa, a fejen rózsafa furnér van. A berakások fekete gyöngyházból készültek. A Tone-pros piezós híd, a reteszelős Sperzel kulcsok, a Graphtech piezo előerősítő, a 24 rozsdamentes acél bund, a Seymour Duncan Jazz (nyak) és Custom 5 (híd) hangszedők, a grafit nyereg mind-mind mutatja, hogy itt bizony egy csúcskategóriás hangszerről van szó.


A Starry Night már egy lépés a trükkösebb elektronikával szerelt gitárok felé.
A kissé amorf, de formás hangszer fogólapjába száloptikás fénykibocsátó pontokat épített Ben, melyek három különböző áramkörhöz kapcsolódnak, képesek a teljes színspektrumot megjeleníteni és egyedileg MIDI-n keresztül vezérelhetők, így a zene ritmusát és intenzitását jeleníthetik meg vizuálisan. Az egyedi vezérlőgombok aluminíumból készültek.




Érdekes kezdeményezés a MIDI-kontrollerként is funkcionáló elektromos mandolin. A hangszernek 10 húrja, látványos, egyedi formája van, főleg mandolinhoz képest... de nem kevésbé különleges a tudása.

Háromféle hangszedője van, egy hagyományos Duncan a hídnál, egy Fishmann piezo és egy Sustainiac gerjesztőrezonátoros a nyaknál. A fogólapba itt is belekerült a száloptika, a fej pedig gyorsulásérzékelőket kapott, így a hangszer mozgatásával MIDI paraméterek vezérelhetők. A fentieken túl még számos programozható kapcsoló és poti található benne, amivel mindenfelé eszement effekteket lehet rárakni.


Valószenűleg ez a fenti mandolin lehetett az előfutára az idei NAMM show-ra kiállított, végképp elvetemült Robocaster gitárnak, ami olyan, mintha a Stratocastert, a Robotzsarut és egy MIDI-kontrollerhalmazt keresztezett volna a Visionary Instruments és fejlesztőpartnere, a Moldover.


A gitár kiterjesztve tartalmazza mindazt, amit a fenti mandolin: normál és MIDI jeleket is képes küldeni és zavarba ejtő választékát nyújtja a kiegészítő kezelőszervekenk, több csúszkás poti (ilyen a hangerő is) nyomógombok, egy touchpad, egy joystick, ami virtuális tremolóként is funkcionál, és természetesen három irányú gyorsulásérzékelők. A fentiek mindegyike rugalmasan programozható, testre szabható, hála az Arduino alapú áramkörnek és a nyílt forráskódú szoftvernek.
Így lehet vele némítást, különböző szűréket, oktávváltást, modulátorokat és mindent, amit az Ableton Live és a Guitar Rig bele tud tenni a jelfolyamba.
Ez a hangszer nyilván nem az átlag szólógitárosnak való, hanem a kísérletező kedvű, elektronikus zenében is otthonos zenészeknek, mivel elég sikeresen kombinálja a hagyományos gitározás és az utóbbi lehetőségeit. A gitár önmagában is megállja a helyét, erre Ben tapasztalata és mesterségbeli tudása a garancia. Ha valakinek épp megtetszett és nem élhetne nélküle, nagyjából egy hét alatt megépíti neki és az ára ehhez képest egész mérsékelt: kb. 2800 dollár. Ez még testvérek között se rossz ár egy kézzel készített, egyedi, turbóelektronikás különlegességnek.





A következő hangszerek más megközelítéssel, de szintén komoly digitális belsőt tartalmaznak. Ben sose ragadt le a hétköznapi megoldásoknál, mikor egy átvirrasztott éjszaka után az a rögeszméje támadt, hogy nem élhet tovább nyugodtan, amíg nem keresztez egy gitárt egy laptoppal, iziben nekiállt megépíteni az „LCDetar”-t avagy a későbbi formája alapján a „Bat-guitar”-t.

Összeválogatott a szekrény mélyéről egy Toshiba Pentium IV laptopot, Echo Audio I/O-t, egy MXR előerősítőt és egy MIDI-tron vezérlőt, meg egy rakat gombot, csinált köré egy kissé bumfordi testet, rárakott egy nyakat és kész is volt. A már megismert MIDI funkciók nagyrészt ebben is megtalálhatók, a Robocasternél említett módon lehet vele számítógépes zenei szoftvereket használni - természetesen a beledolgozott laptopon. Ezen túl a készülék képes nagy felbontású, interaktív videóshow lejátszására, mely lehet független, vagy a zenével harmonizáló. Mindezt persze tetszőlegesen át lehet konfigurálni, a szokásos számítógépes funkciók vezetéknélküli egérrel elérhetők.
Ja, és persze wi-fi is van benne.


A fenti elfajzás még további finomításának eredménye a videógitárok sorozata.
Ebben már nem laptop, hanem egy kisebb panellel szerelt LCD van beépítve és a forma is sokkal szofisztikáltabb. Az elektronika szabvány MIDI-vezérlőkén is működik, illetve összekapcsolható számítógéppel, ami vezérelheti a videó lejátszást. A rendszerben Graphtech Ghost piezo-MIDI hangszedő van, kiegészítve egy egyedi tervezésű analóg szűrőáramkörrel, amivel különböző pickupok hangzását szimulálják.




A Tele-vision - természetesen - egy Telecaster formába építette a fenti cuccot. A gitárban 2Gb RAM kerül alapból (8Gb-ig bővíthető), USB-n keresztül Drag-and-Drop-olhatók a fájlok, 13.3”-os a képernyője, Lace pickup és Gotoh hardver van rajta. Steve Stevens, Billy Idol gitárosa használ ilyet például, illetve Steven Wilson a Porcupine Tree-ből turnézott vele.






A shredderek számára készült a Shred, hasonló paraméterekkel, de agresszívabb formával.

A következő az Edge, ami a korai sci-fi mozik hangulatát idézi megtört, éles űrhajóformáival.


És végül a kedvencem, a Retro TV gitár: ez egy hatvanas évekbeli tévékészülék és egy gitárnyak kombinációjának tűnik, de ugyanaz a profi kivitelezés és alkatrészek jellemzik, mint az előzőeket, csak még stílusosabb formában.



Ezek a gitárok azért már többnek tűnnek öncélú művészkedésnél vagy kockafejűek technomániájánál. Szeretem azt a megközelítést, mikor bátran hozzá mernek nyúlni egy dologhoz, hogy más, eddig nem vagy alig használt témával, technológiával kombinálják, ezáltal lehetőséget adva különböző művészeti ágak vegyítésére. Nem mondom, hogy ez a jövő gitárja és hogy szükségszerűen erre fog elmozdulni majd az hangszerkészítés, de a multimédia térnyerése egyre inkább látszik és ha ilyen igényesen és ötletesen csinálják, mint Ben, akkor csak azt tudom mondani: hajrá, csak így tovább!

Forrás: Geekology

Szerző: Imhof Iván 
Aktív Gitár
Bemutatkozás