Egy kis hazai harmonikás múlt

2024-ben írtam egy háromrészes összegző tanulmányt a magyarországi szájharmonikázás történetéről. A folyamatos keresgélés és a múlt felkutatása azóta sem állt meg. Néhány héttel ezelőtt bukkant fel két gramofonlemez, ami a kora harmincas évek szájharmonikás kultúrájáról tanúskodik. Most erről a lemezről írok egy rövid összefoglalót.

Tóth-Vásárhelyi József a ma Szlovákiához tartozó Vágsellyén született 1913-ban. Zenei tanulmányait (hegedű, fuvola, gitár, majd később a szájharmonika) magántanároknál és autodidakta módon végezte, majd 1932-ben fehérgalléros artistaként (alkalmi zenész és/vagy bohóc), letette a hivatalos előadóművészi vizsgáját a hazai artistaképzőben. Vásárhelyi azon szájharmonikás művészek közé tartozott, akik rendszeresen játszottak Európában. Sikerei csúcsán, három hónapig turnézott Amerikába. Előadásainak érdekessége az volt, hogy több számban egyszerre hegedült és szájharmonikázott. A Piccolini művésznéven elhíresült szájharmonika-művész 1934-ben két kétszámos hanglemezt vett fel, példányonként egyet-egyet. Ez amolyan „saját hangja, vigye haza” lemez volt, amelyet a Phono Stúdióban vettek fel október 3-án. A Kohn Béla zenemű- és könyvesboltjában berendezett hangstúdióban nemcsak hangfelvétel és árusítás zajlott. Itt a zeneszerzők rendelkezésére állt egy pianínó és egy próbaterem is, amelyet a muzsikusok komponálásra és új műveik kipróbálására használhattak. A boltban berendezett stúdió hangmérnöke Seiber József volt. A bolt által nyújtott lehetőséggel viszonylag sok zenész élt, mert a lemezkiadás akkoriban nagyon költséges volt. Sőt, volt időszak, amikor a gramofonlemezeket nem is itthon gyártották, hanem Bécsben, Londonban vagy Prágában nyomták és úgy hozták vissza hazánkba.

A pár héttel előkerült lemezek a Tóth-Vásárhelyi család tulajdonában vannak. Tóth-Vásárhelyi Éva, József legkisebb lánya keresett meg, hogy megtalálta ezeket a lemezeket, és bár nincsenek jó állapotban, de lehet, hogy még le lehet játszani őket. Megkért, hogy segítsek neki olyan embert találni, aki esetleg le tudja játszani és be is tudja digitalizálni a lemezeket, mert nagyon érdekelné őt a papája harmonikajátéka.

A lemezek nagyon speciális anyagra készültek. A lakklemezek kategóriájába tartoznak. A sárgás színű lakkréteg alatt egy krómozott fémlemez található, ezért a lemezek aranyszínben csillognak. A két lemez mindegyik oldalán 1-1 szám található. Ezek a „G-moll fantázia " , a Bánat”, „Te vagy a szívem királynője”, „Gyors csárdás”, illetve a negyedik oldalon nem kivehető a felirat, mert teljesen lekoptak a betűk. A rögzített számok mindegyike valószínűleg Tóth-Vásárhelyi József saját kompozíciói voltak. Sajnos a lemezeken hallható felvételek minősége az elmúlt 92 év alatt eléggé megkopott, így ma már inkább csak eszmei és zenetörténeti értékük van. Eddigi ismereteim szerint a hazai szájharmonikás történelemben a Pösz József által 1941-ben feljátszott „Szláv Rapszódia” volt az első rögzített, hazánkban kiadott harmonikás felvétel. A most előkerült két lakklemez hét évvel korábbi felvételeket tartalmaznak. Ezeken kívül még tudomásom van egy 1926-ban Amerikában megjelent gramofonlemezről, amin szintén egy magyar származású szájharmonikás játszik, aki 1908 körül telepedett le New Yorkban. Ezeket a felvételeket nem adták ki hivatalosan, csak magáncélból készültek, és mindegyikből csak egy példány létezik. Túléltek sok viharos történelmi korszakot, ezért tartom különösen értékesnek azt, hogy máig megmaradtak.

Vásárhelyi többnyire zenészként vagy mellékszereplőként játszott a filmekben és a kisebb színházi produkciókban, emellett gyakori szereplője volt a Magyar Rádiónak és a zenés varietéknek. Nagyon sok hazai hírességgel dolgozott együtt, mint pl. Bilicsi Tivadarral, Somogyvári Rudolffal, a Latabár testvérekkel, Pethes Sándorral és Kiss Manyival. Több önálló estet tartott a Zeneakadémián és a Vigadóban. Néhány az utókorra maradt film, amiben játszott:

A leányvári boszorkány (1938), Pénz áll a házhoz (1939), Te vagy a dal (1940), Életre ítéltek! (1941), Magyar Kívánsághangverseny és Viharbrigád (1943).

Sajnos Vásárhelyi József már fiatalon érrendszeri betegségekkel küzdött, ami egyre jobban korlátozta a koncertezési lehetőségeit. Tóth-Vásárhelyi József 1961 szilveszter éjjelén, a Fészek Klubban tartott koncertje után rosszul lett, mert elindult egy vérrög a lábában, és mire a mentő kiért, már súlyos állapotban volt! Halálának pontos dátuma 1962. január 1.

Köszönet Tóth-Vásárhelyi Évának és testvérének, Ilonának, valamint családjaiknak, a lehetőségért, hogy belehallgathattam ezekbe a zenei ritkaságokba. Külön köszönet Bartha Ágostonnak a lemezek digitalizálásáért.