Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
10 
@Kelemen Gábor (#2809): Az nálam nem megy, befolyik az f-lyukon, aztán annyi, nem akarok én 10 liter lakkot elpazarolni.
@APeet (#2803): Szerintem nem kell ecsettel vacakolni. Ha van elegendő lakk, - márpedig úgy tűnik, van - simán bele kell mártogatni a szerencsétlen hangszert. Aztán mikor köhögve fuldoklik, akkor hagyni lecsorogni. Fontos, hogy mielőtt az egész lefolyna róla, vízszintesre kell állítani, hogy az a szép narancsbőr kialakulhasson...
Igen, a hőmérséklet is fontos!
Én arra gondoltam, relikelem előtte. Mondjuk van itthon a német mestergitárom, azon kipróbálhatom, ha már úgysem adom el. Aztán ha sikerül, jöhet a többi.
@Flór Gábor (#2801): Előtte fújd le kájhaezüsttel, hogy ˝szépen˝ csillogjon. Ha tönkre akarod tenni csináld rendesen...
@Yogi (#2804): Hát, lehet, hogy szépeket szokott, de ez a lakkozás maga a penetra.
@Yogi (#2804):
A 4. és 5. képen mindenre fény derül.
@Flór Gábor (#2801):
A sellak az én szívem csücske, mostanában azt szeretem használni, nagyon finom fogása van, jó hozzáérni.
Itt talán a becsillanó vaku a bűnös, vagy nem tudom, de Lánglovag olvtárs tényleg szép gitárokat szokott összerakni.
@Flór Gábor (#2801):
De szigorúan ecsettel (esetleg teddy hengerrel) és csak hidegben!
Különben nem lesz olyan szép a textúrája.
azt
ebből a csónaklakkból lassan divat lesz. Szerintem én is átkenem itthon a gitárjaimat. Csak azzt nem tudom, a sellakot leszedjem-e előtte, vagy mehet rá simán a csónaklakk?
gitarshop.hu
@Yogi (#2798): Őket én is hangosítottam egyszer a Hiltonban. Meg a Liszt Ferenc kamarazenekart kétszer. Két kondimiksit raktam ki térmikrofonnak két oldalra, aztán annyi. Teljesen jól is szólt. (Mondjuk a Rajkónál megkérdezte az egyik srác, amikor látta, hogy mikrofonozunk, hogy ugye elé nem teszek? :))
@Yogi (#2797):
Általában kevés ember tudott akusztikus dolgokat hangosítani anno. Mert nem is volt divat, nem is foglalkoztak vele, meg az volt, amit írsz, mindent kirakni, aztán csutka, hadd szóljon.
Nekem szerencsém volt, mert már jó technikám volt, amikor hangosítanom kellett. Meg nem is csináltam sosem iparszerűen, hanem inkább hobbiból, vagy saját bandát, vagy szívességből. Úgyhogy minden vackot nem kell elvállalnom (mondjuk amikor a sulinkban megjelent a volt diákok rockzenekara, és a dobost is ki akarták hangosítani, és miután nem engedtem, a buli úgy zajlott le, hogy mindent csutkára kellett tolnom, mert a dobos nem volt képes alkalmazkodni a lehetőségekhez, azt a bulit nem kérném még egyszer, de szerencsére csak ez az egy volt ilyen :)).
@Flór Gábor (#2796):
Valahol van még felvételem mágnesszalagon, amit egy Rajkó zenekaros előadáson csináltam. Az is ilyen kamukihangosítás volt, de hogy ne unatkozzak, a megszokott Patyomkin-mikrofonok helyett sajátot akasztottam ki és rögzítettem.
@Flór Gábor (#2796):
Én remélem, hogy nem szúrtam el annó, pedig én is elég sok akusztikus zenekart csináltam (mindenféle balkáni meg ír meg persze rengeteg magyar népzene és népies műzene). Az egyik legjobb trükk, hogy ami megszólal magában is, azt nem kell erősíteni - a helyi szervezőknek mániájuk volt, hogy mindent ki kell hangosítani, de szó szerint a Száztagú Cigányzenekart is a 300 fős teremben. Ilyenkor kitettem a mikrofonokat, hogy lássa a népművelő, oszt lehúztam mindent, mert csak rontottam volna rajta.
Meg volt jónéhányszor, hogy a saját Neumann mikrofonjaimat vittem be, mert azokból rendes hang jött ki. Igaz, hogy azokkal nagyon kellett vigyázni a gerjedésre, de hát nem is rockhangerővel nyomja az ember az ilyen előadást.
Meg sajnos volt jónéhányszor, hogy a hegedűs a saját piezószutykát használta, azzal tényleg szenvedés volt. Meg a művház saját mikrofonjaival is.
Jó technikával könnyebb, persze, akkor csak fül meg gyakorlat kell.
@Yogi (#2795): Pedig nem nehéz. Vagy egy jó mikrofon kell hozzá (leginkább kondi) és egy nem ugrálós hegedűs, vagy egy jó pickup+ jó akusztikus erősítő, esetleg egy jó pickup vonalból, de akkor értenie kell a hangszerhez a keverősnek.
Szerintem a hangfelvétel is igen könnyű, be kell tenni a hegedű elé egy mikrofont, ami fölveszi a hangját. :) Utána macerásabb már el is helyezni a zenében, de az is leginkább amiatt, mert a hegedűsök sokszor nem azt a hangot szeretnék hallani, amit képezni tudnak.
Persze mindezt a mai viszonyok között mondom, meg úgy, hogy én zömmel akusztikus dolgokat hangosítottam eddig (80%-20% arányban), dob nélkül, és általában a saját cuccomon. 20 évvel ezelőtt itthon olyan, hogy akusztikus hangszer, csak mint mumus tudott általában megjelenni a hangosítók között. Ha már egy szaxofon, 3 vokál, némi konga és neadjisten egy bőgő megjelent a színpadon, 10-ből 8 technikus elszúrta a hangot.
@Flór Gábor (#2794):
Boldogult hangosító koromban én is mindig a hegedűvel szenvedtem a legtöbbet. Nagyon nehéz (de nem lehetetlen) normálisan kihangosítani, pláne a húsz évvel ezelőtti hazai technikával. Persze a hangfelvétel egy negyed fokkal könnyebb azért.
Ezt meghallgatni majd csak este tudom.
@Yogi (#2792): Az a baj az emberrel, hogy egy normális hangszínt nem képes kikeverni a cuccon. Semmiféle érzéke nincs hozzá. :) A normál mikrofonnal fölvett akusztikus hangot szeretném hallani.
Anno Menuhin zenetörténeti filmsorozatában volt egy alumínium hegedű, aminek valami egészen amorf formája volt, de úgy szólt, mint egy Stradivari, valami akusztikai mérnökök csinálták. De nem lett sikeres, mert ronda volt.
Megírtam a gépháznak. :)
@Yogi (#2790):
Akkor nem a felhasználót, hanem egy konkrét videóját, az már csak megy:
Aha. :)