@Talpi (#19174): Örülök, hogy tetszett! ˝Szegény ember Dream Theater-e˝. :)))
Tudod, ez olyan, hogy vannak jó zenészek, jó zenék. Jó zene lehet metál is, meg punk is. Meg a rossz zene is lehet bármilyen műfajú. Plusz az ízlés. Nekem sem tetszik minden, ami metál. Amikor egy albumnyi számot végig hörögnek, mert death metal vagy mi, akkor azt nem nekem játsszák. Az, hogy mélyre hangolt sok húros gitárokon súlyos riffeket zöngetnek bírom, de akkor inkább ne szólaljon meg az énekes, akkor még jó lesz háttér zenének. A blues-zal is így vagyok. Néha piszok unalmas v idegesítő tud lenni. De mondjuk Justin Johnsont simán elhallgatom 1-2 óra hosszat, anélkül, hogy megunnám.
A magyar zenei élet egyik érdekes figurája Kátai Tamás. Cca. 15 éve ismerkedtem meg a zenei és szövegi világával (utóbbi érdekesebb), zenei projektjeivel. Az interjúban mondjuk a zenei, művészi gondolatairól is lehetett volna kérdezni, de így is érdekes volt. Vagy gáz. Vagy vicc, kinek mi:
Nem metál rajongók nyugodtan negligálják.
@Talpi (#19168): Az attól függ. Ha a lengyel hagyományokhoz ragaszkodik, akkor nem feltétlenü. Míg mi itt Jolanáztunk meg Orpheuson szenvedtünk, valahogy a lengyelek a legjobb cuccokon tolták. Jók voltak a csempészeik, vagy, mivel kaja nem volt, ezzel próbálták mutatni, mennyire menő a szocializmus, nem tudom. Volt akkoriban egy pár lengyel zenész futó ismerősöm, meg több lengyel zenekar is járt itt, valahogy mindig durván komoly cuccokkal, legalábbis a mienkhez képest. (És nem sztárok, azoknál nyilván jó cucc volt, hanem alter stb.). Persze biztos, hogy volt ott is az a réteg, akinek nem jutott más, csak jolánka, meg nyilván a boltok is tele voltak vele, a KGST következtében.
@Talpi (#19168): Az nem lengyel. Mondjuk a moci se. Akkor meg mindegy.
Gondolom inkább az van, hogy szeret jó gitáron játszani. A Jolana (vagy a Musima) meg ritkán felel meg ennek a kritériumnak. Bár sosem voltak ilyenek a kezeim közt, de az áraikat meg egyesek emlékeit olvasva nekem ez jött le.
Még középsuliban az egyik osztálytársam, aki valóban tudott gitározni, vett egy Musima-t. Jazzmaster koppintásforma volt. A srác eleinte nagyon szerette, de ahogy fejlődött a tudása megutálta. Miután leérettségiztünk, el is adta és inkább egy jó minőségű akusztikusba fektetett. Én meg a tűzifa bolgár Orpheusról egy noname dreadnoughtot vettem egy szegedi boltban. 3ezer ft volt, egy havi vasutas bérem. De az legalább használható volt, nem tűzifa, hanem tábortűzi gitár. Aztán közel 20 év után kazántűzi lett.