@Molo (#20361): Már volt itt párszor (lehet, hogy pont te mutattad). Ahogy elnéztem a profilját, világszerte sem sok rajongőja van. Ez a 80-as évek fíling csak annak jön be, aki benne élt (vagy annak sem). Arra azért kíváncsi lennék, hogy az utcán is így jár-e az ember. Mondjuk a bajuszt és a hajat nem tudja lecserélni.
Persze bármi lehet, múltkor konstatáltam meglepődve, hogy néhány tizenéves koncertre tartó úgy volt öltözve, mint az én tizenéves koromban egy bizonyos szubkultúra. Úgyhogy akár még a pornósbajusz és a zokniszandál is visszajöhet.
Az esküvőm után viszont egy hasonló, csak régebbi Volgával távoztunk, csak vajszínűvel. Apám intézte, elég spéci volt, csak cégeknek volt. (1985-ben volt az esküvőm, ez amúgy a videón egy 85-ös Volga, ha jól látom).
@Kala (#20353): Nem tudom, de az poén lenne, elmenni a céghez, kérni egy iylet, lenyomni rajta az ikonikus darabot (de csak annyit, hogy ta-ta-ta, ta-ta tara), aztán azt mondni, megveszem, pont ezt kerestem. Sajnos nincs ilyen bolt, csak rendelni lehet, úgy meg nem vicces. www.revelationguitars.co.uk/
@Kala (#20345): Amúgy a gitárok már egyre inkább Indonéziából jönnek, Kína lassan (de egyre gyorsabban) kilép ebből a mindent gyártunk midenkinek szerepből, a piacot már a sajátmárkás kínai termékek kezdik eluralni, maguk mögé utasítva a Kínában gyártatott nyugati márkákat. Nekem, ami Kínában gyártatott cuccom van zenei téren, az csak a BeatBuddy meg a Boss Dual Cube LX, a többi már saját termékük (Joyo, Lekato, Nux). Nyilván ahogy a termékeik hódítanak, úgy a nyugati zenébe is belépnek. Különösen a sportteljesítmény terén.
Mondjuk engem majd akkor fognak érdekelni, ha művészi alkotásaik is elkezdenek születni, a sportolók a nyugati kollégáik közül sem foglalkoztatnak. Filmek és könyvek terén amúgy már van erre példa, az más kérdés, hogy a könyveket a számomra feldolgozhatatlan nevek miatt, a filmeket meg a kereszt-rasszális felismerési hibám miatt nem vagyok képes befogadni.