@family2006 (#4340):
A zenének igenis vannak szabályai. Még ha nem is olyan értelemben, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A zenék jellemzője, hogy valamilyen matematikai mintázatot hajlamos mutatni. Még, ha nem is lineáris, vagy egyenletes az üteme, a skálája, stb. A harmónikus hangzásnak szintén vannak matematikai feltételei. Most persze mindenkiben felmerül az a kérdés, hogy hogy lehet egy ilyen dolgot, mint a zene, tudományos szempontból megközelíteni. Vagy egyáltalán szabad-e? De érdekességként említeném, hogy az állatok is a harmónikusabb hangzást kedvelik, pedig vélhetően fel sem képesek fogni a legalapvetőbb matematikai összefüggéseket sem. (Olvastam egy konkrét kísérletről is, ahol egy emberszabású - talán csimpánz - ketrecébe beraktak egy gépet, amin volt két gomb. Az egyik megnyomására disszonáns hangot adott, a másik gombra pedig valamilyen harmonikus hangzást. Az állat döntő többségben a harmónikus gombot nyomkodta.)
@Kala (#4339):
Szerintem a zenének nincsenek szabályai.
A szabályokat zenészek alkották, hogy megmagyarázzák, hogy mit miért csináltak.
A zene olyan sokrétű valami, ami minden embernek mást jelent és minden ember mást tart jó zenének. Előfordulnak találkozási pontok egyes zenék között, de alapvetően szubjektív dolog.
Én: van amikor Bach, Beethoven, Mozart és korának zenéjét hallgatom klasszikus gitáron, van amikor Jeff Beck zenéjét, van amikor Santanát és van amikor Gary Moore zenéjét és van amikor Thai akusztikus fémdob zenét vagy Hawai steelgitár muzsikát, és még sorolhatnám a végtelenségig.
Mikor mihez van kedvem.
Ettől szép a zenehallgatás és ettől egyéni,
Nem hiszem el hogy egyedül vagyok ilyen ínyenc.
Pár hete nagy polemizálás folyt itt a zene szabályairól. Ez azért jutott eszembe, mert éppen Pat Metheny - Zero Tolerance For Silence c. albumát hallgatom. Hát, ezt bizony csak Recaro ülésbe beszíjazva lenne szabad hallgatni. És biztos vagyok benne, hogy sok embert őrületbe lehetne kergetni vele. Minden esetre a ˝zene˝ egy egészen különleges értelmezése.....
@family2006 (#4334):
Nem tudom, mifelénk már nagyon régen feltalálták a sátrat. Miért jó, hogy cementes vászonból állítják fel? Meg hogy fújnak fel egy többszáz kilós ˝épületet˝? Ahhoz már kompresszor is kell, vagy sok szorgos menekült, sok biciklipumpával. Akkor már miért nem jó a sima katonai sátor? Netán vízhatlan anyagból? Ahhoz nem kell semmi extra, hogy felállítsák. Még víz sem. És ha már nem kell, el lehet bontani. Máshol újra felhasználni. Nem nagyon értem, hogy ez a ˝fejlesztés˝ milyen előnyökkel jár. Bár nem is diplomáztam a londoni művészeti főiskolán... Mondjuk az is érdekes, hogy ott a művészetin tanítják az ipari termék és formatervezést. Lehet, ezzel van a probléma...
Meg van oldva a lakáshiány!
index.hu/