Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
10 
@TothPeter (#9806):
Ezek a hirtelen felindulásból elkövetett majdnem hangszer vásárlás. Mikor leesik neki, hogy bizony most akkor megszabadulok a pénztől, akkor elő qqugrik a kemény magyar valóság, hogy nem biztos, hogy ezt megengedheti magának. Addig az álmodozás elfedte ezt. Kicsit fáj is ez neki, és inkább úgy csinál maga előtt, mintha mise történt volna. Nem akarja átgondolni döntésének hibáját. Nem vállal felelősséget, még ha csak egy sms-be is kerülne. De csak magát tudja átbaszni.
@TothPeter (#9808): Lehet, hogy nekik se, csak mondjuk 10 perc múlva meggondolják magukat. Van a másik véglet, aki így vásárol. Bemegy, megveszi, és otthon jön rá, hogy hülyeség volt.
@Flór Gábor (#9807): Kicsit sajnálom ezeket az embereket. Nekem semmi bajom az őszinteséggel.
@TothPeter (#9806): Semmi, meggondolta magát, erről írtam lentebb. Amíg nincs a kezedben a pénz, az nem üzlet, hanem beszélgetés. Hangszerboltban dolgoztam néha, ott megedződtem, millió ilyen van. Egy órán át próbálgatja a cuccot, elmeséled neki a gyár történetét is, mondja, hogy hazamegy pénzért, és soha többet nem látod. Vagy telefon: ˝van a boltban x hangszer?˝ ˝Van.˝ ˝Köszönöm, megyek érte.˝ Soha nem jön.
Tegnap felhívott egy illető, hogy régóta tetszik neki a hangszerem, most hogy alacsonyabb áron kínálom mindenképp megvenné. Megígérte ma is hív, hogy a találkozó részleteit megbeszéljük. Estére küldött egy sms-t, hogy mégsincs elég pénze rá. Nem gondolnám, hogy ez a valódi ok vagy tényleg vannak ennyire felelőtlen emberek, hogy kicentizve a kasszát a hobbijukra költenének? ( nem ez lenne az egyetlen hangszere, tehát nem volt égető kérdés számára egy újabb hangszer ) Akkor viszont mivan?
@Skubla Péter (#9802): Hát, azért az egészen más tészta, amikor már a személyes találkozóra sor kerül, és lehet tenyérbe köpni. És aki inkorrekt volt, az köpködés után is az volt. Lehet azt mondani, hogy régen minden jobb volt, de pont azért alakult ki ez a sok papírozás stb., mert nem volt jobb régen.
(Én a 80-as években szerencsére lemaradtam egy kiváló szaxofon megvásárlásáról, mert előbb vitte el a rendőr az eladót, mint hogy odaértem volna, hogy megvegyem a lopott holmit, amit örökölt hangszerként árultak.)
@Molo (#9803): Legyen úgy :-)
@Skubla Péter (#9802): Nem tudom fogok-e itt veled üzletelni, de ha létre jönne, és személyesen adnánk át a cuccost kérlek, ne köpj bele a tenyeredbe kézfogás előtt! Nekem jó lesz csak simán is. A szembe nézés maradhat. ;-)
Hiányzik az emberekböl az a régi betyárbecsület, amikor megegyezés volt, a tenyerükbe köptek, egymás szemébe néztek, kezetráztak és az szent volt.
Ha nemtartodtad be? kiutállt az egész falu.
Most meg? Ilyen szerződés olyan szerződés hatvannyolcan aláírják, árut elviszi, nem fizeti ki, és nemtudsz vele mit csinálni, oszt a sok aláírást meg lehúzhatod a WC-n.
@Morscher-Szénási Gabe (#9799): Az, hogy telefonon lebeszélek valamit egy vadidegennel, számomra nem megegyezés. Hanem előtárgyalás. Mint nálad az autónál (én nem egyszer jártam már így hangszerrel is. ˝ Tuti megyek érte, ne add el senkinek˝, aztán soha többet nem hallottam az emberről, vagy előtte fölhívott, hogy bocs, mégsem, mert másra kell a pénz). Ha írásban megalkudtunk, az más. Ha meg fizetett, az pláne. Meg ha úton van valahonnan, akkor nyilván várok. De egy telefon, az kb. semmi.
Jelen esetben is, ha jól értem, meg volt beszélve egy találkozó. Ami a semmivel egyenlő. Nekem pl. a HK kombómra két tuti vevőm is volt, még el is jöttek, csak aztán a harmadik vette meg, akinek tényleg erre volt szüksége, és annyi pénzt adott érte, amennyit én kértem. Átvertek? Nem, hanem nem jött létre az üzlet.
@Flór Gábor (#9798): Amikor egy autómat adtam el, hárman hívtak, hogy 300 km-ről jönnének, de tuti kell és elviszik, tegyem félre nekik.Elsővel megtettem, aki visszamondta fél óra múlva, majd a másodikkal, majd a harmadikkal ugyanez volt, csak rabolták az időmet.Azóta ilyen nincs.Aki előbb tud jönni, azé lesz, előre nem egyezem meg senkivel, csak, ha tényleg látszik, hogy komoly.Ha már úton van, akkor nem adom el másnak, ha nekem kell én is megyek, ugyanezt várom csak el.Visszalépni nagyon nem szép, két alkalommal én is tettem ilyet, de megegyezni valakivel és másnak eladni, olyat nem.Visszalépésnél persze vannak okok, amik lehetnek indokoltak, még, ha nem is esik jól.
@Zenemánia (#9794): Etikátlan, de nem tehetsz ellene semmit.
Üzletben a pénz diktál. Aki előbb jön, és még többet is fizet, az viszi a cuccot.
Ráadásul: telefonon beszélted meg, a szó elszáll. Engem fölhívnak, biztosan nem mondok olyat, hogy megtartom a sorrendet (bár, mire engem fölhívhatnak, az akkor van, amikor itt vannak a kapu előtt, és nem szól a csengő...), hanem azt mondom, hogy aki előbb ideér, az viszi. Ha írásban megegyeztünk, és leelőlegezted, és utána adom el másnak, na az durva, de annak is vannak szabályai (pl. nem mindegy, hogy foglaló volt, vagy előleg stb.)
Feleségem autóját úgy vettük, hogy megmondta az eladó, 7 érdeklődő van, aki előbb odaér, viheti. Mi értünk oda legelőször, aztán, hogy fölhívta-e a többieket, hogy ne menjenek, azt nem tudom.
Nekem volt olyan, hogy négyen is jelentkeztek egy cuccomért, az első ugyanezt mondta, hogy tartsam neki. Bejelentkezett a következő, aki aznap jött volna érte, az első meg napok múlva. Úgyhogy mondtam neki, bocs, és eladtam annak, aki előbb jött. Ugyanis semmi biztosíték nincs arra, hogy ˝megyek érte jövő hétfőn˝.
Úgyhogy valóban nem korrekt teljesen, de amíg nem fizettél, nem jött létre az üzlet, addig bármi változhat. Te is odamehettél volna, megnézed a cuccot, és azt mondod, bocs, mégsem erre gondoltam. Azt meg ő gondolhatná nem korrektnek.
@Zenemánia (#9794):
Valóban nem korrekt az ilyenfajta eladás. Egy dolgot tehetsz: az eladó értékelésénél megfogalmazol egy kulturált negatív véleményt.
@Zenemánia (#9794): Amint azt ˝nagy vezírünk˝ is megmondotta voltÍ: ˝a magyar ember politikailag inkorrekt˝. Én ezt úgy bővíteném tovább, hogy szorgos népünk a lojalitás fogalmát igen kis mértékben ismeri, fogadja el és alkalmazza. Ezt sajnos létezésem teljes terjedelmében volt szerencsém tapasztalni, de tanulmányaim is rásegítettek erre meggyőződésemre.... Egyet kell értenem... Ezzel a tényezővel naponta számolni kell, meg kell vele bitkózni.....
@Zenemánia (#9794): Az üzlet kemény dolog, de ez így nekem sem szimpatikus.
Sziasztok!
Kinek-mi a véleménye az alábbi - sajnos, elég sűrűn előforduló - történetről?
Kellemes áron feltesznek egy hangszert -
meg is beszélek az eladóval (telefonon - nem mail-ben) egy találkozót -
külön megkérem, hogy - ha már elsőnek hívtam - tartsa be a sorrendet.
Aztán jön egy ˝jópofa˝ kolléga, aki ráígér a meghirdetett árra, és viszi...
Szerintem, a vevő is etikátlan és az eladó is, hiszen - ha már kitalált egy árat - utólag ne módosítson!
Tartsa ahhoz magát, amit megadott - hiszen senki sem szorított fegyvert a fejéhez, hogy olcsón hirdesse meg!
Ez nem a licitálós oldal! :-)
@zsola4 (#9789):
Ez a pofátlanság netovábbja. Ért a fához, ért a gitárhoz, van hozzá szakmai alapja, IDEJE, ügyessége. De jó lett, mindenesetre.
@zsola4 (#9789): Teljesen őrült a srác! Elképesztő munka! :)
@zsola4 (#9789): Gyerekek... Le a kalappal, komolyan... Ez brutál :-)