Nem viccelek skiccelek! ÉN azt olvastam ki a rajzok melletti írásból, hogy a katonai célt hogy koncentrált és strapabíró stb szuperkatonát faragjanak, LSD-vel nem működik:
player.hu/
No ezen jót röhögtem:
unciklopedia.org.:
Ez inkább érdekes:
dudasj.ath.cx
@Talpi (#12181): Nem tudtam ki a hölgy, bár ismerős volt a neve. Rákerestem, arcra sem ismerős és a filmjeiből azt hiszem egyedül a Támad a Mars-ot láttam. Az tetszett. Meg hallottam a Sex és New Yorkról, amit egyszer teljes tíz percig bírtam nézni.
Ellenben itt lenntebb Sir Hopkins sokkal ismerősebb. És trash metálra tombol haha.
@Molo (#12178): Épp azért nem nevesítem meg az alkotókat, mert az ízlések és pofonok különbözőek, és lehet, hogy csak a számomra olyanok a meghallgatott dalok, ahogy írtam.
Nagyon szerettem hallgatni Kroó György zenekritikáit. Ha volna egy olyan képességű könnyűzene kritikusunk, mint Ő volt a komolyzenében, lehetne valamellyes fejlődés is ebben a dagonyázóban!
@Molo (#12175): Genyóság, persze, de mindenki röhögött (rajtuk kívül). nem voltam ott, technikus mesélte, meg utána több különböző forrásból hallottam, én meg elhittem, mert jól esett. :)
Amúgy sokan plébekkeltünk a 90-es években, volt pl. a Csillagfény disco a PeCsában, iszonyat sok ember, ott, ha egy-egy számot elugrándoztál, jelentősen nőhetett a közönségbázisod, mert nem csak diszkópatkányok jártak oda. De voltak olyan ˝művészek˝, akik majdnem kizárólag így hakniztak. Na, az már akkor is a legalja volt.
@Molo (#12168): Tudod, hogy szeretek ˝ütős˝ lenni, de hát ez nálam már csak gyári hiba.
Egyébként ez a kis nóta könnyed, ritmikus, lehet rá rángatózni, és mindenek előtt nem akarja a világot megváltani. Pontosan annyit ér, mint a Beatles korai dalai.
Hallgatom a mai magyar zenekarok nótáit, többek között itt a Gs-en lévőket is. Szomorúvá tesznek. Csak úgy süt belőlük a ˝hungaropesszimizmus˝ minden nyavajája, s ráadásul erőlködnek tiprolódnak bennük, mint a tojó galamb. Ezek szerintem betegebbek, mint ez a kis kóreai nyálcsordulat...
@Flór Gábor (#12172): Azért ez egyfajta g.c.ség, de kár, hogy nem láttam, jót röhögtem volna kárörvendőn. Persze erre nem lett volna esély, ilyesfajta bulik környékére sem megyek. Nem emlékszem, hogy voltam-e valaha fizetős bulin, ahol playbackről szólt a művészet. Persze annak is megvannak a nehézségei, pl. némi technikai malőr. :D
Most egy pillanatra elképzeltem a Ferenczi Gyurit playbackelni, hehe...