@L_K (#13848): Erről csak annyi jutott eszembe, hogy OK, megmászták, de valakik, több mint 50 éve, akkori technikával felépítették.... Jó módszer volt mindig, a hegyvidéki országokban arra, hogy a mocskot még nagyobb területre, esetleg a szomszédba eresszék. Ilyeneket Svájcban láttam párat, jellemzően a határ mentén.....
@Molo (#13847): Hát, nem tudom, milyen a ráta, de ha én lennék ott dolgozó, nagyon alacsony lenne, mert nem tudnának rávenni, hogy fölmenjek. :) Ezért valószínűleg viszonylag rövid ideig dolgoznék ott, de az meg nagy buli, mert képzeld el, kapod a nagy lét, amíg föl nem kell mászni, na, akkor fölmondasz. :)
Mondjuk szerintem nem az a beteg, aki fél nagy magasságban, hanem aki nem. Én mindig szerettem magas helyekre felmászni, legyen fa, épület, szikla (a pósteleki kastélyrom mellett Békés legmagasabb platánfájának a teteje volt a másik kedvencem), de ha lefelé nézek ilyen helyekről, nekem is van némi kényelmetlen érzésem, szerintem ez ösztönös, akiből hiányzik, ott van valami gond. Azt nem tudom, mennyire lenne más, ha olyan két köteles biztosítással mennék, mint ez az ürge, valószínűleg bátrabb az ember, ha tudja, akkor sincs baj, ha megcsúszik a lába.
Bezzeg itt kötél nem mindig, csak baj, az van, meg is halt az ürge, az is külön sztori:
Ez is erős nekem már egy kicsit:
Gábor: Valahol azt olvastam erről az állásról, hogy sok a baleset, mert vannak nehezen kiszámítható tényezők (időjárásban főleg), viszont akármilyen vacak az idő, a lámpának világítania kell, ahol forgalmas a légtér. Viszont évente egy, max két alkalommal kell felmenni egy-egy helyre (vagy ritkábban). A fizetés nem csak azért magas, mert nagy a balesetveszély, hanem eléggé megválogatják a személyeket, aki oda felmegy, az magasan képzett szaki (több száz méter magasan hehe). És nyilván olyan is lehet, amit írtál, hogy nyugdíj kedvezmény. Az én koromban már kevésbé valószínű, hogy sokan felmászkálnak oda, már csak a fizikai erőnlét miatt is. 60 évesen meg még kisebb az esély.
Gyerekkoromban semmilyen fóbiám nem volt, aztán mire felnőttem észrevettem, hogy a nagy magasságban pocsékul érzem magam, ehhez már elég a tetőjavítás is. A céges létrám csak azért két részes, mert 4 m a max, ahova felmászok, de ott már szarul érzem magam. Egy időben a 4. emeleten laktam, volt erkély, nem nagyon hajoltam ki. Viszont egy hason csuszkálós barlangban tök mélyen sötétben nem féltem (pl. cserszegtomaji kútbarlang: hu.wikipedia.org, amit egyszer volt szerencsém végig kúszni) . Azt nem tudom, ma is menne-e, de a sötét meg a szűk helyek kevésbé zavarnak, mint a nyílt terek mélységgel párosítva. De egy kis Cessna gépen (www.avia-info.hu) vagy sárkányrepülőn semmi félelmem sincs.
Messius: Én ezért megvárom, míg leesik. A cseresznye más kérdés, azért még fára is mászok mert függő vagyok. Ha pl. eldől a létra, ott függök a fán. :D
De tényleg, a cseresznye a kedvenc gyümölcsöm, de csak ha én szedem a fáról. Meg mindenhogyan. Kivéve a pálinkáját, azt nem szeretem. Ellenkezője a birs, annak csak a pálinkáját szeretem, minden máshogy nem.
L_K: ehhez nekem már korlát kell, mert korlátolt vagyok.