Uuu! gsfanatic.com Ez tenyleg nem jon veled szemben az utcan!
@Flór Gábor (#15561): Ismerős érzés. Tkp. akármilyen szar itt élni, én szeretek. Ha megvan az otthonod (család, barátok, hobbi, hivatás ilyesmik) akkor ott érzed magad jól. Nekem ez itt sikerült. De ha valaki 30 éve azt mondja, hogy a Dél-Alföldön fogok élni, kiröhögöm az illetőt. Sose hittem volna akkor, hogy Dunántúlt elhagyom (Zala, Somogy Vas, Balaton mente mai napig szívem csücske). Most meg szeretek itt élni, mert itt lett az ˝otthonom˝.
Megáll az idő?
@Molo (#15560): Én régen sem vágytam oda. Lényegében sehova sem vágytam, itt szerettem volna jól érezni magam, de nem sokszor hagyták. :(
Amikor mehettem volna, Hollandia, vagy Franciaország jött szóba (nem mentem, azt hittem, jobb lesz itt), amikor később mentem volna, Kanada, vagy Ausztrália volt képben (nem mentem, mert nem volt elég pénzem). Úgyhogy ˝Jó, hát akkor itt fogunk élni˝.
@Flór Gábor (#15559): Mindenkinek más az elvárása, alkalmazkodóképessége. Így 50-en túl már nem szeretnék ott élni, és más országban sem (mondjuk ősztől tavaszig kibírnám a Dalmát tengerpartan ☺). De fiatalon én is elvágytam, s ha kijutottam volna, valószínűleg ott is maradok, de ehhez 89. előtt kellett volna kimennem, mert fiatalon könnyebben aklimatizálódik az ember. Utána már nem vonzott a külföldi lét, se USA-ba, se máshova. Meg ha mehettem volna, sokkal jobban vonzott Kanada, vagy Finnország. Bár amikor Mongóliában jártam, akkor elgondoplkoidtam, hogy ne maradjak-e ott. A pusztai élet megtetszett. Most már lehetne két jurtám, 6-7 gyerekem, számos lovam, kecském, jakom, stb. Vagy rég éhen haltam volna valamelyik hegycsúcson egy ádázabb mongol télben. ☺
USA nagy, rengeteg lehetőséggel, életformával, stb. A városaik nem vonzottak régen se, most se (mintahogy a magyar városok is csak egy röpke kirándulás erejéig, élni nem szeretnék egyikben sem, ahol nagyobb a lakosság 30ezer főnél). De Washington (állam) vagy Montana, Észak-Dakota tájai bevonzottak volna tuti.
@Molo (#15558): Hát, nem feltétlenül jobb, inkább máshogy rossz. :) Én nem tudnék ott élni, de elég sok ismerősöm haza is jött, aki megpróbált. És nem feltétlenül anyagiak miatt jöttek haza (sőt, jól ment nekik kint, az itteni viszonyokhoz képest). Én még nem jártam kinn, meg nem is vágyom oda valahogy, de az elmondások alapján oda születni kell, vagy egy olyan alkalmazkodóképességre van szükség, ami kevesekben van meg.
@Molo (#15555): Nem azt mondtam, hogy a helyzet megvolt rá, nem volt meg, ha Európán múlik, maradnak a németek.
Az amerikai dolgokból a jók addig is átjöttek (zenék, irodalom), csak a szar nagy része maradt otthon. Még a fekete zenészek egy része is átjött, mert itt nem bántak velük ˝niggerként˝. Csak 45 után jött a tömeges hulladék, mivel nem mentek haza, hanem itt maradtak tömegesen, és ahova beteszik a lábukat, ott mindennek amerikainak kell lennie, mert az a legjobb. Szerintük.
(Ez a mai napig is megvan, pl. ha egy film sikeres lesz Európában, a legritkább, hogy átveszik, inkább leforgatják amcsi színészekkel. Általában szarabb lesz, de nekik jobb. )
@compactegon (#15554): Hát ja. A bűnözés egyik melegágya, mozgatórugója a korrupció (meg a hatalomvágy, irányítás mánia, stb. stb.). Minél stabilabb egy társadalom, annál kisebb benne a korrupció mértéke, mert az embereknek a kiszámítható stabilitás, biztonság a fontos, nem az illegálisan megszerezhető pénz, stb. Szingapúr? Ott van valami hasonló. Nem is a drogtanyáiról híres.
Úgyhogy simán elhiszem, hogy amerikai tisztek (és beosztotjaik, hivatalnokok) masszívan belefeküdtek a drogbizniszbe, főleg egy olyan brutális háború alatt, után, mint Nám volt, ami ráadásul az ő szemükből vesztes háború volt. Manapság is rendszeresen kerülnek ki hírek drogbizniszben érdekelt zsarukról. És hát nálunk sem szoktak elszegényedni a vámosok a keleti határokon. Néha megbuknak, ha már a szar a szájig ér.
@Flór Gábor (#15553): Lehet. De ebben nem vagyok biztos. A franciák (és angolok) korabeli hozzáállását a világ többi részéhez ismerjük. Még nem azok voltak, mint most. A szovjetek nékül meg nem lehetett semmit sem. Talán, ha Churchillék befolyása nagyobb lett volna, esetleg egy picit a komcsik hátrébb szorulnak, talán, de ebben nem vagyok biztos. No meg a történelem olyan, hogy bármi is lehetett volna, de nem lett. Hanem az van, ami most van.
Azért az nem baj, hogy az amerikai négerek zenéje előretört, és most van blues, jazz, rokkenroll.
@Molo (#15549): a DEA akkori vezetoje beismerte, hogy Vietnamban elhunyt katonak koporsoiban csempesztek a heroint a hullab helyett. Marmint az amerikai hadsereg. Jo kis sztori, mi? Picit visszakanyarodva, legtobb addiktologus szomoru nosztalgiaval gondol vissza azon idokre, mikor meg a ‘klasszikus’ drogok eltek viragkorukat. Flor Gabinak teljesen igaza van, nincs rosszabb, mint a manapsag oly divatos designerdrogok. Pusztan azert, mert nem tudni, tulajdonkeppen mibol kityvasztjak. 12-13 eves gyerekeket lattam suli utan ajultan egymasra borulva ezektol a szemetektol. Es meg csak le sem tudjak ultetni a dealereket. Szhelyen rengeteg ilyen eset volt. Az osszeset latni az utcan azota is. Undorito.
@Flór Gábor (#15547): Hát ja, a tudat módosítás mióta világ a világ, létezik az emberiség közt. Hol széles körűen (mint manapság alkohol, kábítószer) vagy szűk körben (sámán gomba, varázsfőzet), de mindig velünk volt, a kultúránk része. A gáz, amikor a gyerekeknek adják el, meg rád erőltetik (pl. kurvák-> függőket könnyeb irányítani), amikor rárakódik a mocsok. Ilyen mindig volt, van, lesz is, csak a mértéke, módjai, kiterjedése nem mindegy.
Hát az amcsi drogháború is érdekes sztori. Rárakódik vastagon a pillanatnyi politikai érdek is (gerillák támogatása, á, inkább támogassuk a kormányt, stb.)