Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
10 
@Molo (#18048): Ennél a fuvolánál nem biztos hogy nehezebb a szaxofon ☺
@Molo (#18050): Ami az igazán érdekes, hogy nekem elsőre ezt a cikket dobta a link: qubit.hu Most, hogy megint rákattintottam, már nem ért meglepetés.
Ezzel együtt jó nagy hülyeségeket ír. Konkrétan az ilyen cikkek miatt hagytam föl a Qubit olvasásával. A szaxofont lehet hamisan fújni. Jé... Mert a fuvolát meg a furulyát nem (mert azoknak nem kónuszos a teste). És akit ajánl...na, az csodás. Azokban a YT videókban akkora hülyeségek hangzanak el, hogy ihaj.
Amúgy a szaxofon (is) olyan hangszer, amit, ha nem tanárral kezdesz, és/vagy nem klarinét volt a megelőző hangszered, jó eséllyel elcseszed. Én 1 hónap hangszerbirtoklás után színpadra mentem, és fél éve koncerteztem már, mire végül elmentem tanárhoz, az első fél év azzal telt, hogy kijavítsuk a hibáimat.
@Molo (#18048): Érdekelne, hogy mit kerestél, amire ezt dobta ki találatnak XD?
@Flór Gábor (#18049): Az életben sok mindent nem értünk. Idővel megoldódnak a rejtélyek, de néha örökké tartanak. Ilyenek, meg LOL.
@Molo (#18048): Ezt nem értem. A felkonfodat, nem a cikket.
És kérem, egy kis szaxizást vállaló hölgy:
qubit.hu
@Flór Gábor (#18046): A KISz nálunk a szaggözébben (ott tanultam hejjesirni) úgy ment, első év első napján az ofő megkérdezte, hogy ki nem akar érettségizni? Na, az ne lépjen be a KISz-be. Hát beléptünk. Utólag kiderült nem volt létfeltétel, de az ofőnk régi vágású volt, pofonokat, pajeszhúzást osztott és ha a könyvet nem szó szerint mondtad fel (elég volt kicserélni, kihagyni egy két névelőt, bármit, amit a saját szavaiddal mondtál el) egyes. Régen minden jobb volt.
Ezek nekem jól kimaradtak. Egyszer hívott meg a (még liberális) fityisz egy kampányrendezvényre, a Vasas pályára (amellett laktam ráadásul, gyalog át tudtam sétálni. :)), de mire színpadra kerültünk volna, a rendőrség leállította a rendezvényt, mert hangos volt. :) Egyszer meg fújtam egy darabig egy rockzenekarban, ami fellépett egy MDF (na, ki emlékszik? :)) rendezvényen, még az első gengszterváltás előtt, de én nem voltam hajlandó, úgyhogy nélkülem megoldották.
De amúgy nálam ez, úgy látszik sorsszerű, minden olyan tüntetésről, előadásról stb. lekéstem (vagy épp beteg voltam), ahol verték a résztvevőket, a taxis-sztrájk idején Svájcban muzsikáltam, amikor tragédiába fordult a Kotmányunk ünnepi tűzijáték, akkor meg Olaszországban játszottam, és még sorolhatnám.
Ja a KISZ-be is beléptem középiskolában, mert azt mondták, számít a felvételinél (nem számított), de még érettségi előtt kizártak, mert nem fizettem a tagdíjat. :)
@Talpi (#18044): Helyes. Kellenek a jó káderek. :)
@Molo (#18043): DK nem (mert előtte visszavonultam) de a többi meg volt ☺
@Talpi (#18042): Aztán már épp párttitkár is lehettél volna vonalból, ha nem bukik meg a rencer. ☺☺☺
Ezek szerint fityisz, maszop, deka bulikon már nem hangosítottál, mert oda régi KISZ díjazottakat nem vesznek be. Vagy mi? Ja, nem mindegyiket. :D
A díjazásról jut eszembe egy ide illő történet:
Még a rendszerváltás előtt egy KISZ rendezvényen szólítják a jó szervezeti munkáért a kitüntetetteket, meglepetten hallom a nevemet. Átvétel közben mondtam a titkár úrnak hogy nem zavarja hogy soha nem voltam és nem leszek KISZ tag.
˝DE hát minden rendezvényen itt vagy és tevékenyen részt veszel.˝ válaszolja.
Persze mert én csinálom a hangosítást!
@Molo (#18040): Nagyjából, az a szerencse, hogy nem államiban vagyok. De díjat sem kaptam soha, nem is jelöltek, meg magam sem hajtottam rá. És én sem érteném, mireföl, nem csináltam semmi olyat (csakúgy, mint a díjazottak jó része sem). Mondjuk a lóvé mindig jól jön, de egy oklevelet a hajára kenhet az ember.
@Flór Gábor (#18039): Hát ja. Egyszer én is kaptam egy díjat. Nem tudom ki jelölt. A covid miatt nem a szokásos időben vettük át, hanem nyáron, mert akkor jó meleg van és ugye díszegyenruha (ez nálunk öltönyféle) nyakkendő, stb. A Vígadó palotában volt, miniszter, állófogadás, csini hoszteszek, stb. Kollégával mentünk, én vezettem, akkor merészkedtem be először Bp. belvárosába fényes nappal, munkaidőben, csúcsforgalom, mélygarázs, stb. Kollega navigált (még ő sem vezetett Pesten soha), csont nélkül betaláltunk csúcsforgalomban, hazafelé meg ugyan ez kifele, rém büszke voltam magamra. Sokat segített, hogy egy ütött-kopott pickuppal voltunk, a platósnak van tekintélye, még ha rozsdás is. Hülye beszédek, öltönyös kosztümös emberek, gratulációk, pezsgőzés (ebből kimaradtam ugye, mert én vezettem, szerencsére nem szeretem a pezsgőt), fotózás miniszterrel, államtitkárral, az igazgatómmal, stb. Én nem szeretem az ilyet. És a mai napig sem tudom, miért kaptam, s kinek köszönhetem. A kollégával arra tippeltünk, hogy előbb utóbb kap mindenki, és nekünk még nem volt semmiféle díjunk. És abban az évben nem tudták másnak adni, mi meg 20 évnél régebben itt vagyunk, hát kapják ezek. Sajna ez csak a legkisebb kategória, miniszteri elismerő oklevél, pénz juti nem jár érte, pedig annak jobban örültem volna. Nem vagyok rá büszke, mondjuk nem is szégyenlem, csak nem értem. Ráadásul olyan emberek kapnak ebben a témában díjakat (a pénzeseket főleg) akiknek nem sok közük van az egészhez, de jókor voltak jó helyen (mint a Kossuth díjnál). Azért szerencsére a szakma krémje is kap időnként.
Nem szeretem, ha a munkámért dicséretet kapok (minek, az a munkám, hogy elvégezzem) és ha fegyelmit kapok (ezt eddig megúsztam). Ha pedig igazán dicsérni akarnak, elismerni, ne oklevelet adjanak, hanem mondjuk emeljék meg a fizumat vagy 10-15%-kal. Főleg most, amikor a fizunk elinflálódott, szart se ér. Közben meg látom az állam mikre költ. De tanárként ugyanezt tapasztalhatod.
@Molo (#18038): Nekem nincs bajom alapjában díjazással, mert ezeket nem csak művészi munkáért adják, hanem olyanért is, aminek nincs nagy publikus visszhangja. A művészi díjazással sincs bajom, mert el lehet ismerni valakinek a munkásságát, ha megérdemli. De nem a politikai/seggnyalási/stb. munkásságát.
Amúgy meg maga a díj egy röhej. Ugyebár úgy választanak, hogy jelölni kell: igazgatód/önkormányzat/tanári kar stb. jelöl téged, hogy tanári munkásságodért megkapd, megkapod, és akkor örülsz. Ha meg művész vagy, akkor valaki jelöl, egy csomó tótumfaktum támogatásával. Nos, én személyesen ismerek olyat, aki saját magát jelölte: körbekilincselt egy halom nagynevű embert támogatásért, aztán ügyesen beadta a jelölést, és mivel még rendszerhű polgár is volt, meg is kapta. Amikor én ezt megtudtam, hogy így is lehet, abban a pillanatban el is vesztette számomra az értékét az összes ilyen díj.
És ez sehol nincs máshogy: Oscar díj milyen már? Egy szégyen.
Ez az egész díjazás dolog nekem kissé mindig furi volt. Szerintem a művész díja a közönségsiker, az eladott művészeti termék. Támogatni természetesen ér a kevésbé populáris ágakat (a focira és más ˝profi˝ sportra kidobott milliók, milliárdok jobb helyre is kerülhetnének), de csak ésszel. ˝Hülye˝ szobrok, ultramodern performanszok, kevesek által ˝értett˝ mázolmányok, stb. támogatása felesleges. Ha nincs közönsége a művésznek, akkor váltson művészetet.
A Kossuth-díjas meg a szememben egy nagy vasziszdasz. Lásd a lentebb nevezettet. Akinek elismerem a rocker korszakát, több koncertjén is voltam és szerettem, szeretem a zenét, amit a társaival alkotott, de a Kossuth-díj, meg az időskori elmezavar, hát...
@Molo (#18036): Nem baj, most már más is tudja. :)
@Flór Gábor (#18035): Tudtam ám! ;)
@Molo (#18034): Általában a jó elvtársak kapták. Ez néha fedte a jó művész stb. kategóriát is, néha nem, néha meg véletlenül nem elvtárs kapta, és akkor nem vette át, vagy nem fogott kezet (mert a lóvé azért kellett). Eleinte pedig nyilván nem volt különbség a munkásosztály tagja között, így kaphatott vájár is.
@ADAK (#18033): Hát, ha kaphatott vájár vagy ki, akkor miért ne. Kikaparta.