@Flór Gábor (#18068): A kristályrezgéseket én is városi legendának gondolom de amit a fogásról és a párnákról írtál azt igaznak érzem. Újra lett párnázva és egy darabig a lány játszott vele.
Az enyém egy tiszta ezüst valami olasz - jó régi.
Persze a Jethro Tull és Török Ádi miatt akartam fuvolázni - jó levegősen már tudom is fújni: kétszer akkora energia befektetéssel mint kellene ☺
@Talpi (#18067): Amúgy ezért vagyok nagyon boldog az EWI-vel. Lényegében fuvola fogás, nem lehet vele hamisan játszani, és egyes hangok szinte tökéletesek, szórakoztató célra mindenképpen. Főleg a fúvósok, fuvola, trombita, pozan, tuba, meg a mélyebb szaxik (pl. bariton), sőt a kromatikus herfli is nagyon klassz.
@Talpi (#18067): Nekem lyukasbillenytűs Buffet Crampon volt az utolsó fuvolám, ha jól emlékszem, ezüst szájrésszel. Amikor bevittem a boltba, ahol vettem, hogy eladnám, pont akkor jött egy kamasz lányka az anyjával, akik fuvolát kerestek. ki is próbálták rögtön az enyémet, és kb. akkor döntöttem el, hogy soha többet nem fuvolázok. Úgy szólt a hangszerem a lyánykánál, mint nálam soha. El voltak ájulva, meg is vették. Persze én buzgón bólogattam, hogy igen, ez egy kiváló hangszer, és eszem ágában sem volt elárulni, hogy én közel sem produkáltam ezt vele. Persze nem is tanultam soha tanártól, pedig kellett volna.
@Talpi (#18067): Beálltak a párnák, mert jól fogta. Utána te meg nem, elmozdultak kicsit, aztán annyi is lett. :)
A befújt hangszer legendája sajnos él a fúvósok között, de valójában egy hülyeség. A ZAK akusztika professzora is cáfolta, ettől függetlenül, ha bekeveredsz egy fúvós csoportba a neten, igen sokan le fognak hülyézni, ha azt mered mondani, hogy nincs befújt hangszer, sem olyan, ami félrefújt, és attól hamis. Meg a ˝fém kristályszerkezete˝ nem rendeződik át a belefújt levegőtől, sem a hangok rezgésétől.
Amúgy van olyan, hogy befújás, ha megveszel egy hangszert, azt be kell fújni, de az kb. azt jelenti, hogy megszokod.
@Talpi (#18053): Ez kontrabasszus-fuvola.
A szaxofon bármelyik fuvolánál könnyebb (nem súlyra). Egyrészt a fuvolát lehet csak igazán hamisan fújni. Másrészt nagyon könnyen elmegy az anzacc. Persze szarul fuvolázni ugyanolyan könnyű, mint szarul szaxofonozni, ez a cikk szerzőjének is sikerült.
(Anno egy ismerősöm, miután kitüntetéssel végzett fuvola szakon a ZAK-on, elment külföldre, egy nagyon híres fuvolatanárhoz továbbképzésre. Aki azt mondta, menjen haza, és hangológéppel gyakoroljon hosszú hangokat egy hónapig, aztán menjen vissza. Ennyire nem lehet hamisan játszani a fuvolán.)
@Molo (#18057): Kell légzés-kontroll, de az nem akkora különlegesség (hasi légzés, bunyóban pl. alap). Mindenképpen egészségesebben lélegzik egy fúvós, mint az átlag légzés, jobban használja a tüdejét is. Egyszer voltam kivizsgáláson régebben, és mértek tüdőkapacitást, vagy mit, mindegy is. Mondta a csávó, fújjak bele, én belefújtam. Miután harmadszor akadt ki a műszer, és nem vörösödtem az erőlködéstől, mondta, hogy leheljek, legalább produkáljunk valami emberi értéket. Nem volt még fúvós a praxisában. :)
Amúgy a komoly fúvósok, akik mindenféle felsőbb iskolákba járnak, tanulnak körlégzést is, az pl. van a jógában is, ha jól tudom. Én azt nem tanultam meg, mert lusta voltam, meg nem jártam zenei fősulira.
@Flór Gábor (#18052): Amikor kicsi volt a lányom és még furulyát tanult a zenesuliban, hogy motiváljam a gyakorlását, versenyre hívtam ki. Valami egyszerűbb dallamot (már nem emlékszem mi volt az) előbb megtanulom eljátszani, mint ő. Előtte soha sem próbáltam furulyázni. Sikerült, két hét múlva jobban fújtam, mint ő, aztán el is kapott a hév, és elkezdtem tanulmányozni a furuglákat, vettem is egyet magamnak, fogás táblázatokat olvasgattam, stb. És rém büszke voltam a fél hangokra, kisebb trükkökre (kisiskolás szinten) meg ilyenek. Aztán sajnos beleuntam, mert fél óra után kezdtem belejönni, ráérezni, de addigra már nem bírtam szusszal. Azóta is, meg már előtte is úgy voltam, vagyok mindenféle fúvós hangszerrel (és szívóssal is, mert a herflin is elbuktam), hogy távol álljon tőlem. ☺ Azt sajnálom, hogy a gitárra nem szántam elég időt fiatalon (most már felesleges) és kimaradt a zongora (pedig van itthon).
De a célt annyiban elértem, hogy aztán a kicsi lányom felvette a kesztyűt és gyakorolt, már főiskolás fafúvós, több zenekarban fújja (oboa, angolkürt) és a piciket már oktatja is (nem azért, mert ő a legjobb, hanem óriási tanárhiány van, főleg oboa szakon).
Azt is sajnálom, hogy csóró maradtam (ezt többször is sajnáltam már meg még fogom is ☺), mert akkor vehettem volna neki (saját oboán kívül) szaxofont is, amin nagyon alapszinten tud is játszani, de sajna nincs itthon. Pedig jól jönne a dob mellé, mert az is hangos (az oboa, angol kürt is, de azok hangja nem agyrepesztő, a dobon nehéz halkan játszani, főleg rockot, funkot, de jazzt is).
A fújós cuccokhoz faszányos légzés kontroll kell, ez a mindennapi életben is segít. nem?