@Lorand Komaromi (#18170): Én úgy látom, utálják a gépi pénztárakat. nem azért, mert nem boldogulnak vele, hanem mert sok fölösleges meló, amit egyébként a pénztáros végez el, és emiatt lassabb is (ha nincs sor a pénztárban).
Én dolgoztam hangszerboltban, és őszintén mutattam be a hangszereket, és nagyon hálásak voltak a tájékozatlanok, és általában egy drágább hangszert vettek a végén, mint amilyet eredetileg akartak. Ezt nem találja meg a neten egy teljesen fogalmatlan vevő, hiába van odaírva, pl., hogy tömör fenyő fedlap, az nem mond nekik semmit.
@Vona Zoltán (#18166): Ez azért más, ha konkrét céllal bemegyek, és van is, én utálom, ha rábeszélnek másra. Majd én hadd tapasztaljam ki. Én azt utálom, amikor bemegyek, mondjuk X hangszerért, és az eladó elmagyarázza, hogy az ugyan nincs, de úgyis egy szar, van helyette jobb, és megpróbál valami tök más szart (vagy akár jót, mindegy) rám sózni. Van olyan bolt, ahova emiatt nem járok (nem írom le a nevét). A másik meg, amikor bemegyek, és azt mondom, kell egy X hangszer, azt mondják, nincs, de tudnak rendelni. De ha tetszik, ha nem, meg kell vegyem. Hát, rendelni én is tudok, sőt, ha nem tetszik, még vissza is küldhetem.
Szerintem ezeknek kell megváltoznia, hogy meg tudjanak maradni a fizikai boltok. Persze ehhez kell egy gazdasági környezet (amire nem sok remény van), meg egy mentalitásbéli váltás (arra talán kicsit több).
@Flór Gábor (#18164): hat mondjuk a kezdo kategoria az akinek effektive nem szamitanak a reszletek, foleg nem a bullshit amit az eladok rajukszornak. Amit egy oszinte elado el tudna mondani, azt manapsag mar megtalalni a neten egy rovidebb kutakodassal.
Nekem ugy tunt, hogy az emberek szeretik a gepi penztarokat, legalabbis, ahol en szoktam vasarolni. Aki azzal nem boldogul, annak komoly nehezsegei lesznek az eletben... :^)
@Flór Gábor (#18160): Igen, ezzel egyetértek, csak azzal a résszel nem igazán tudok azonosulni, (nem veled) hogy ha valaki úgy megy be egy fizikai boltba, hogy tudja, mit akar, és épp nincs készleten az adott termék, akkor megpróbálnak mindenféle ˝sz*rt rádtuszmákolni. Én kb. 22 éve, amikor 10éve ácsingózva, de akkor már volt zsé- m, egy sz@ros basszus torzítót szerettem volna (nem tudtam még, hogy mi a megoldás), nagybátyámmal (akinek rutin meg évek voltak a háta mögött, meg ismerősei), bementünk az Eldorádóba, mondtam , hogy Boss ODB- t nem szeretnék, mit tudnak ajánlani? Ajánlott gitártorzítókat, Boss- t meg Marshallt, azokat ki is próbáltam, végül rámtuszmákolta az ODB- t... Nem voltam büszke magamra, de a boltban jól szólt a cucc. nekem meg mégis csak új volt, tehát elvileg öröm.
@Lorand Komaromi (#18163): Hát, majd meglátjuk (vagy nem, attól függ, mikor lesz, vagy nem lesz). Mondjuk, ha a Thomann nyitna itt egy nagy kereskedőházat, az tuti hazavágná a helyi hangszerboltok nagy részét, de nekik nem ilyen az üzleti modelljük (vagyis eddig nem ilyen volt). De az is biztos, hogy amikor akarsz egy gitárt tábortűzhöz, vagy a gyereknek kell egy tanuló hangszer, nem fogsz miatta pl. Nyíregyházáról beutazni Pestre, hanem beugrasz a helyi boltba, ahol meg is tudod kérdezni, milyen húrt vegyél a gitárra, meg eldumálsz a boltossal, esetleg megmutat még vagy 3 hangszert.
@Lorand Komaromi (#18161): Ez szerintem nem az internethasználat képességétől függ, hanem a szakértelemtől stb. Hangszert még a fiatalabbak is szeretnek megtapogatni, kipróbálni. Klasszikus hangszert nem is nagyon vesznek online. Én vettem pl. fúvókát online, többször is, de csak azért, mert itthon egyik sem volt a szakboltokban, és nálunk nem az a rendszer, hogy rendelnek neked, és kipróbálhatod, hanem az, hogy vegyél mást. Ha kipróbálhattam volna, akkor nem lutrizok (bejött, mákom volt, de lehetett volna pechem is).
Meg az emberek nagy részének kell a kommunikáció is. Én is szívesen vettem volna úgy a Telémet, hogy bemegyek a hangszerboltba, dumálgatok az eladókkal, közben kipróbálok 12 féle Fender Telecastert, és megveszem, amelyik a szívemhez legközelebb áll. De ez itthon nincs, itt nyilván a kommersz irányba mennek a boltok nagyrészt. De amikor bemegy egy kezdő, annak végig kell általában mutogatni a készletet, és az neki pont olyan, mintha én néznék meg több Fendert. Tehát nem hiszem, hogy megszűnne a fizikai boltok zöme.
(Amúgy nézd meg, hogy a gépi pénztárost hogy rühellik az emberek. Meg lehet próbálni mindent gépesíteni, de az nem a többségnek nem jön be. A fiataloknak sem.)
@Vona Zoltán (#18159): Mondjuk az online az más. A Thomann kb. az egész világra szállít (még olyan helyekre is, mint Kína), úgy azért el lehet vegetálni (jó, persze ők sem így születtek, hanem 70 év (! ! ) alatt építették ki az üzletet).
Ami igazán érdekes, az a fizikai boltok megmaradása. Hiszen azt főként a lokális vásárlóerő kell eltartsa (jó, persze a legtöbb bolt online is jelen van, de nem az a fő profiljuk). Mert az baromi kevés, hogy jelen vagy a neten, ha nem vagy benne az első 50 találatban, a kutya nem fog tőled rendelni. Meg azért nagyon sokan ragaszkodnak a fizikai vásárláshoz hangszer esetében, különösen azok, akik nem értenek hozzá, tanácsra, eligazításra van szükségük. Tehát az amatőrök. És ez azért királyság, hogy ilyen sokan vannak.
@Vona Zoltán (#18156): Bármilyen hangszerközeli tevékenység tud boldogulni. Nyilván hullámzás van, de pl. a covid alatt iszonyúan megszaladt az online hangszereladás. Válságosabb időkben meg (ezt valahol olvastam, csak nem emlékszem, hol) állítólag a drága, értéktartó hangszerek vásárlása ugrik meg (mondjuk ez elég logikus, ilyenkor azt vesznek az emberek, amiben megmarad a pénzük értéke, mindenki lehetőségeihez mérten: arany, ingatlan, műtárgy...hangszer).
De ezek mellett az extrém esetek mellet is nagy mértékű a zenetanulás, zenélési késztetés, pedig ugyebár, mint kitörési lehetőség ez elég sekély mostanság (túlkínálat, torrent, AI), ráadásul a megtérülés is igen lassú (jópár év kell, mire magadat tudod szórakoztatni, és még több, mire másokat is, ha egyáltalán).
Az egyébként egy (számomra) elég érdekes jelenség, hogy legyen bármilyen válság, probléma, akármi, a hangszerboltok azért működnek. (Jó, persze, van, amelyik csődbe megy stb. , de azért nem ez a jellemző.) És persze, elhiszem, hogy csökkent a vásárlóerő, meg válság van stb., de valahogy az ember zenélés iránti érdeklődése nem csökkent (szerencsére). A zeneiskolák is tele vannak.
A nagy magyar hangszercégek/gyártók/boltok (Reményi, Mogyoróssy, Sternberg, Angster) sem a háború alatt mentek tönkre (kivéve Mogyoróssy, ahol lebombázták a gyárat, meg Stowasser, de ott meg kihalt a család ezen ága 1937-re, és nem tudták rendesen vinni a boltot az örökösök), hanem utána, az államosítások során (de akkor is működtek részben, csak szarabbul). És ugyebár később az állami hangszereladás is prímán működött, lehetett itt bármi.
És ha megnézzük, ahol full nyomor van, ott is muzsikálnak, ha máshogy nem, tökből csinálnak gitárt.
Én elég kiábrándult vagyok az emberiségben, de valahogy ez az egy dolog ad egy pici optimizmusra okot.