@Vona Zoltán (#18490): Aha, na ő pont nem ilyen. A zeneelméleti szabályok átértékelése és a zene megújítása, a dallamvilág, a virtuozitás az ő zsenialitása. De egyáltalán nem így született, hanem mindezt rohadt kemény munka előzte meg. Konkrétan hozzávágtak egy cintányért, annyira rosszul játszott. Ezután kezdett tanártól tanulni, majd napi tizensok órát gyakorolni, valamint a tudatmódosító szerek is szerepet kaptak az életében, kvázi doppingként (mint a szteroidok a testépítőknek). Bele is halt hamar szegény.
Ezért hoztam Knopflert példának, mert ő máshogy gitározik, máshogy harmonizál, máshogy ír dalt, saját maga találta ki a stílust, amit csinál, teljesen egyedi gitározást alakított ki. Van is vele egy riport valahol, ahol viccesen megjegyzi, hogy egy tanár biztos elszörnyedne, ha látná, hogyan játszik valami darabot.
@Vona Zoltán (#18488): Hát, én sem vagyok. Tanárhoz járok a mai napig. Autodidaktaként indultam minden hangszeremen, majd beleütköztem a határaimba, és kerestem egy tanárt. Hidd el, hogy azok vannak kevesebben, akik nem így működnek, és ez nem szorul magyarázatra (mert nem is tudnám megmagyarázni).
Aki meg autodidaktaként kezdi, de véletlenül nem zseni, és nem ismeri fel a határait, meg a lehetőségeket, amikkel továbbléphet, az úgy marad.
@Vona Zoltán (#18481): Igen, ez az utolsó mondatod igazolja az előtte lévőket.
Egy hangszert meg kell tanulni kezelni. Vannak alapvetések, kéztartások, pengetési módok, ujjrendek, stb. Ha ezeket sikerült elsajátítanod, arra és úgy használod, amire akarod.
És nyilván, vannak azok a zsenik, akik mindent máshogy csinálnak, vagy stílust teremtenek stb. De ennek a tanítás-tanulás folyamatához nincs köze, mert van Mark Knopfler (egy), a többiek meg menjenek a zeneiskolába (ők vannak többen).
@Vona Zoltán (#18478): Még egyszer megpróbálom. Ül szemben a diák a tanárral. A tanárnál egy fretless, fekete fogólap, 0 jelzés. Játszani kéne pl. a Kis Kece lányom-at, gyerek nézi a tanár kezét, hogy mit is kell csinálni, és nincs támpont. Ezért kell a tanárnál is bundos legyen.
Eljutnak a slap-ig, a tanárnál egy fretless, és megmutatja, minek kell szólni. De nem úgy szól. Ennek két kimenete van: gyerek konstatálja, hogy a tanár nem tud slapeleni (pedig de), és megrendül a bizalma, vagy azt a hangot próbálja elérni, amit a tanártól hall, de az meg nem jó.
Ha egy profi akar megtanulni valamit, annak nyilván mindegy, min mutatják meg, mert tudja, hogy mire kell figyelni, de egy tanulónál ez nem opció.