Világnézeti eszmecsere, zenész módra
Az igények miatt keltek életre egy sohasem lefutott témakőrt. Szabadon beszélgethetünk e hasábokon, az élet, a létezés jelentős kérdéseiről. Vitázni lehet, sőt kötelező ! Tabu nincs a témakörben, de tiszteljük egymást ha egy mód vanLaposföld kutatóknak % www.facebook.com
Szinte bármilyen kiszámítható, de működő egészségbiztosítási rendszer jobb egy kiszámíthatatlan nem működőnél. Egy olyan pedig, ami a középosztálynak és a gazdagoknak jó, a szegényeknek nem jó, még mindig jobb, mint egy olyan, ami csak a gazdagoknak jó, de igazán abból is csak egy szűk felső rétegnek. Márpedig nálunk kb. ez van, és még kiszámíthatatlan is, nem tudni, mi mennyibe kerül, holnap mi lesz (lesz-e pl. orvos, elérhető közelségben kórház stb.).
Nyugaton az van, hogy ha sokat fizetsz (magas összegű biztosítást), akkor kiváló ellátást kapsz, ha közepeset, akkor közepest, ha meg semmit, hagynak kimúlni. De ez szerintem még mindig sokkal jobb, mint itt, ahol egész életében kötelezően bazi sokat fizet az ember, aztán vagy ellátják rendesen, vagy nem, de inkább nem.
Én nagyon szívesen lennék olyan rendszerben, ahol mind a nyugdíjamról, mind az egészségbiztosításomról én döntök. Az új nyugdíjrendszer megvalósulásához az államnak kellene átvállalnia néhány évtizedet, amikor kihaló rendszerben elfogynak azok a nyugdíjasok, akik még a régi rendszer szerint kapják a juttatást, és közben arra kéne szocializálni az embereket, hogy ők már nincsenek a régi rendszerben, több fizetést kapnak, fektessék be. Az egészségügyi rendszernél ugyanez, de ott gyorsabban menne, mert föl lehetne ajánlani a munkába lépőknek, hogy egészségpénztár vagy állami. Itt kisebb lenne az átfutás, amit az államnak magára kellene vállalnia.
Egy államnak. Vezetőkkel, politikusokkal, szakértőkkel, stb. A maffia azonban sajnos nem így működik.
A fiam egyetlen mondatban foglalta össze az Angliában eltöltött tíz éves belgyógyász- onkológus praxisának lényegét: - Ott orvosnak lenni nagyon jó, betegnek lenni egyáltalán nem... (Ott is vannak várólisták, és fizetni kell.)
A sógorom Amerikában küzd az életéért. Csak hatalmas összegekért jut a rákgyógyítás korszerű módszereihez...
Én az egészségtudatos életvitel híve vagyok, bár sokszor megszegem...
@Molo (#342): Ez a cél. mint a jó birkák, fizetünk inkább, mert az egészség meg nem vicc. Már három közeli ismerősöm ment így daganat diagnózissal fizetős CT stb. vizsgálatra, mert fél évet kellett volna várnia, ami a rák esetében halál. és pontosan tudják azt, hogy aki beteg, az azzal fog foglalkozni, hogy meggyógyuljon, nem pedig forradalmat indít.
Tegnap volt a születésnapja a román Victor Babesnek (akit a Babes-Bolyai egyetem nevéből ismerhetünk, ahol amúgy tegnap sikeresen megvédte a diplomáját a fiam, aki innentől diplomás színművész), aki valami olyasmit mondott, hogy a boldogság alapja az egészség, tehát a mindenkori kormányoknak a legfőbb feladata, hogy a polgáraik egészségét megőrizzék, tehát erre kell költeniük a legtöbbet. Mindezt a 20 század hajnalán, Hát, Magyarországig nem jutott el ez az elmélet (ellentétben Skóciával, ahol már alkalmazzák).
@Talpi (#336): Mivel magam is beteg vagyok (nem csak agyilag hehe), így pár havonként élvezem a magyar eü ellátás korszerű és nagyszerű vívmányait. Ücsörgünk a váróban (diabetesz gondozó) és hallgatom, hogy hülye az orvos, mi a francnak a gyógyszer, semmi hatása. Majd megkérdem tartja-e a diétát (a 2-es tip. diabetesz kezelés legfontosabb eleme)? Nem, minek. Zabálja a zsíros vagy cukros kajákat túlzó mértékben, nem mozog, 20-30 kg plusz súly, gyógyszert nem szedi rendesen, és aztán szidja a dokit. Nyilván én sem azért ülök ott, mert tök egészséges étrenden éltem, de amint kiderült odafigyelek. Lefogytam (már amennyire képes voltam rá, de azért jó érzés, hogy 20 évvel ezelőtti nadrágok rám jönnek), diéta, gyógyszarok stb. Volt olyan kollégám, aki mindig fájlalta a lábát, min. 30 kg pluszsúllyal bírt, cukorbeteg volt, diétát nem tartotta, dokihoz nem nagyon járt. És nem értette, miért fáj a lába. Az érfalak kezdték magukat megadni.
Szerintem a társadalmunk nem csak társadalomként beteg, hanem testileg is, világszinten. A Föld egyik legbetegebb országa vagyunk, az elsők közt az elhízásban, alkoholizmusban, daganatos betegségekben. De jóvanezígy! Migráncs nincs (de, van). Buzik sincsenek (csak a szokásos mértékben, kb- 7-8%, mint mindenütt a világban). Van pálinka (alapélelmiszer, mondta a főni)! Szuterének vagyunk! Demogorácia is van. Vagy az a demográfia? (Valójában egyik sem nagyon.) Jó itt élni, még jobb volt a Kádár alatt. Itt olyan jó! Hogy van a kis unoka? Hát jól, mindig küld pénzt Münchenből.
Deszarittélni!
@Talpi (#336): Nem ez kell, mert az a kétharmad csak 2 millió ember, akiknek legalább az egyharmada elégedetlen, csak jól van idomítva, a másik egyharmada pedig nyomorog. Ez az az ország, ahol a 8 millió választó 2/3-a 2 millió. Mert a választók fele még mindig nem jutott el oda agyilag, miről is szól egy szavazás.
Ha megértenék a demokrácia lényegét, a mostani társaság visszamehetne a balettba ugrálni. Nyilván ezért jó, ha szar az oktatás.