A Pat Metheny hangzásról

2013.11.26.

Már évek óta fontolgattam, hogy egyszer feldolgozom Pat Metheny hangzásvilágát. Ez sok okból váratott magára, és bár rendszeresen eszembe jutott, mégis csak a közelmúltban határoztam úgy, hogy belekezdek.  A közelmúltban ugyanis történt valami izgalmas Pat Metheny körül, ami van annyira érdekes, hogy érdemes megosztani az olvasókkal. Az esemény pedig az, hogy Metheny új színpadi hangrendszerre váltott, a Bose L1-re, és ez működésében és hatásmechanizmusában az előző hangrendszerének a sokkal magasabb szintre való tovább fejlesztése.



Előtte azonban érdeme áttekinteni a pályáját hangtechnikai szempontból.

Azt hiszem nem szükséges nagyon részletesen bemutatnom Pat Metheny-t, az amerikai jazzgitáros, zeneszerzőt, aki korunk talán utolsó olyan nagy gitáros egyénisége, aki még magától kapaszkodott fel, különösebb mesterséges „hátszél” és sztárolás nélkül. Valószínűleg már nem lesz több ilyen nagy név, mert a kultúra teljesen eliparosodott, és benne a showbusiness nem tűri a maguktól, a természetes kiválasztódással megjelenő tehetségeket, főleg ha valami olyat csinálnak, ami nem trendi. Lesznek ismertebb nevek, de azok nem az egyéniségük miatt lesznek naggyá, hanem más egyéb paramétereik miatt, amik megfelelnek a felsőbb kontrollnak.


Korai évek


Patrick Bruce Metheny 1954-ben született Missouri állambeli Lee’s Summit nevű 3500 főt számláló kis városban, amit Moses Metheny, Pat Metheny nagyapja alapított 1865-ben. Metheny autodidakta módon tanulta meg a zenét és a gitározást, ez ma már nem trendi, de akkor még minden nagy név autodidaktaként került be a figyelem középpontjába. Lehetne sorolni a neveket.

Sokan nem tudják, hogy a magyar származású New Yorkba emigrált Zoller Attila egyszer szervezett egy jazz tábort fiatalok számára, ahol feltűnt az akkor mindössze 14 éves Pat Metheny. Zoller azonnal meglátta a tehetségét, egy ideig még tanította is, és ahol csak tudta felhívta a jazz zenészek figyelmét a fiatal tehetségre. Innentől figyelemmel kísérte a pályáját és talán nem túlzás azt állítani, hogy Zoller fedezte fel Metheny-t. Mindvégig jó barátok voltak. Hamar híre ment a fiatal gitáros tehetségnek és egy alkalommal, amikor Herbie Hancock Metheny városában játszott meghívta Methenyt egy kis közös örömzenélésre. Ekkor 16 éves volt.

A zene annyira magával ragadta, hogy középiskolai bizonyítványát éppen csak kegyelemből kapta meg. Ezt követően elkezdte tanulmányait a Miami Egyetemen, de hamarosan otthagyta, mert gitártanári állást kapott a bostoni Berklee College-ben.  Ekkor 18 éves volt. A tanári állás és a bostoni jelenlét nagyban segítette őt abban is, hogy bekerülhessen a nagy nevek forgatagába, így innentől szinte minden magától ment. Hamar híre kelt különös, szokatlan, de újszerű éneklő gitárjátékának. A jazz rock és a késői bebop egyre kuszább összetettebb zenéje és hangzása után sokaknak felüdülést jelentett a szép hangokkal, szép akkordokkal és szép dallamokkal operáló gitáros, aki kinézetében is ideális volt sztárnak. Mindig mosolygós, kedves arca, fehéren villogó fogai és nagy bozontos haja tetszett az embereknek. Minden együtt volt, jókor, jó helyen és ezek a tulajdonságok egyfajta konstellációban segítették abban, hogy hamarosan tömegek szeressék a zenéjét. Zenéjének titka abban rejlik, hogy a jazzben akkoriban szokatlan tiszta, néha egyszerű akkord meneteket használt fülbemászó dallamokkal. Az amerikai „intellektüel” közönség, aki a fajsúlyosabb jazzt már nem volt képes befogadni, de valami egyszerűbb még megragadta, ők képezték Metheny rajongói bázisát. Persze Metheny a stílusát nem holmi megrendelésre csinálta, hanem egyszerűen ez volt a személyiségében és ezt a zenét őszintén elő tudta adni minden manír és allűr nélkül. 

1980 körül, amikor Magyarországon még csak a beavatottak hallhattak róla, az akkori ismert hazai jazz muzsikusok bizony fintorogtak Metheny zenéjétől és játéktechnikájától, de akkora hatása volt, hogy alig 2 évvel később már ők is Metheny hangzását és stílusát utánozták. A nyolcvanas évek közepére Metheny hatalmas sztár lett és azóta számos alkalommal koncertezett hazánkban is, és nemcsak a játéka fejlődött ki nagyon magas színvonalra, de a hangzásvilága is. A Grammy díjak pedig elképesztő magasságokba emelték a hírét és tekintélyét.


A giárhangzásának titkai


Metheny jazzgitár hangzása először egyszerűnek tűnik. Egy tompa, vastag tónusú jazz gitár hang, ami sokszor annyira vastag, hogy időnként beteríti a basszus tartományt is. Azonban élőben hallgatva egészen különleges varázsa van ennek az „egyszerű „hangzásnak. Aztán amikor, valaki rekonstruálni kezdi a hangzást és több figyelemmel hallgatja, hamar kiderül, hogy nem is olyan egyszerű feladat.


A jazz gitárok


Első gitárja egy Gibson ES 140 volt, ami megfelelt egy 3/4.-es méretű ES 175-nek. Ezt a gitárját egy vakációra utazás közben egy repülőn összetörték. A légitársaság 100 Dollár kárt fizetett érte.  Édesapja ismert a közelben valakit, akinek a fia Vietnámban szolgált és sohasem tért haza.



 Volt neki egy 1958-as Gibson ES 175 jazz gitárja és ezt vették meg az apától ugyanazért a 100 Dollárért. Az ES 175-ön csupán nyak felőli hangszedőt használta, a húrláb hangszedő nem volt beszerelve, helyét egy fekete műanyaglap borította. A hangszínszabályzó potméterrel a magas tartomány teljesen le volt vágva. Gitárja azért is érdekes itt, mert a gitár eredeti tulajdonosától maradt még egy fogkefe is. A fogkefét Metheny mindvégig kabalaként a gitár húrbefűzőjére rögzítve hordta mindvégig, amíg csak használta.



A képen jól látható, hogy a húrláb pickup teljesen ki van iktatva, a hozzátartozó potmétereknek csak a helye van meg.  Valójában ez a hangszer emelte őt magasba. Pat Metheny óta növekedett újra az ES 175 eladási darabszáma a Gibsonnál. A kilencvenes években az Ibanez ajánlott neki egy endorseri szerződést és innentől a PM 100 jelű, nevére szignált gitárt használja. Az ES 175 „veterán” pedig végleg nyugdíjba vonult.



Akusztikus gitárok


Az akusztikus gitár a harmadik nagy terület, ahol Metheny sokféle hangzást kipróbált és alkalmaz ma is. Pályája kezdete óta tucatnyi akusztikus gitár járt-kelt a kezei között, pl. Gibson, Epiphone, Guild . A legjelentősebb  akusztikus gitárjait többnyire Linda Manzer a kanadai gitárkészítő hölgy gyártotta számára, köztük a bariton gitárt és a híres 42 húros Picasso gitárt, ami nem is annyira zeneileg tesz hozzá a produkciójához, mint inkább a színpadi látványt emeli. Néha Metheny is elkalandozik olyan területre, amiben nincs magas szintű játék technikája és ez különösen a Picasso gitáron mutatkozik meg nagyon hangsúlyosan.



A fentebb látható hangszeren Linda Manzer mintegy 1000 órát dolgozott, két év alatt készült el. Mire a 42 húr fel volt hangolva, a 6,7 kg súlyú hangszert mintegy 500 kilós húrfeszítés terheli. A gitárt Metheny tervezte 1984-ben és többször konzultált Lindával. Elgondolása az volt, hogy legyen egy hangszere amin a lehető legtöbb húr van és azt sokoldalúan tudja használni. A Pikasso gitárból két példány készült, a másik egy gazdag gyüjtő számára és az interneten többnyire ennek a példánynak a képét lehet megtalálni:



A két hangszer között annyi a különbség, hogy Metheny gitárján a kereszthúros regiszternek nincs külön fej a hangolókulcsoknak és így kényelmesebben ráhajolhat a gitárra.


Sok ismert gitáros kipróbálta a bundnélküli gitárt is, köztük Metheny is. Legtöbbjük nem arra használja és nem úgy, ahogyan az való lenne. Tekintetbe kell venni, hogy aki bundos hangszeren játszik annak nulláról kell tanulni az intonálást a bundnélkülin és legtöbbször erre a sztár életmód mellett már senkinek sem marad elég ideje és türelme, így csak gyarapítják azok táborát, akikkel eggyel több lesz a mindig hamisan játszó gitárosok száma. Pat Metheny bundnélküli gitározása az Imaginary Day című albumon hallható.

Methenynek nagyszerű ötletei voltak a gitárok hangolásában is. A New Chautauqua  című szóló albumán ezek mind hallhatók. A 2000-es évek elején baritongitárral kezdett kísérletezni és hamarosan megjelent a One Quiet Night című akusztikus albuma. Ezen az úgynevezett Nashville hangolást alkalmazta és ez egy teljesen új dimenzióba vitte a zenéjét és a hangzását is. Az írás végén lesz egy felsorolás Pat Metheny összes gitárjáról.




A színpadi hangrendszere


Mint általában mindig az interjúkból lehet mindig tudni az aktuális hangrendszerről. Egy 1980-as interjúban az alábbi összeállításról beszélt:


A gitár jele egy MXR Digital Delay-be megy, innen fő Acoustic 134 erősítőjébe majd annak előerősítő kimenetéből  megy tovább egy Lexicon PCM-42 PrimeTime Delay-be, ami ketté osztja a jelet és további  2 Peavey erősítőt hajt meg. A sztereo jele már akkor 14 ms és 26 ms késleltetésre és színuszos pitch modulációra volt beállítva. Ez volt az első 3 utas hangrendszere.


Személyes élményem volt, amikor 1980-ban egy jazz táborban találkoztam Pat Metheny egyik tanítványával a Berklee-ből egy svéd gitárossal Anders Carlennel. Ő használt egy MXR Digital Delayt és akkor a megtévesztésig ugyanazt a hangzást lehetett hallani, amit Methenytől abban az időben.



Ha az 1993 utáni gitárhangját figyeljük, egy idő után kezdjük észrevenni, hogy senkiéhez sem hasonlít és valójában egy bonyolult, organikus hang. Utánzói is egyszerűen csak bementek a hangszerboltba vettek egy chorus pedált és elkezdték utánozni a Metheny hangot. Aztán voltak olyanok is akik két chorus pedállal igyekezett  megtalálni azt a hangzást, de továbbra sem az lett aminek kellett volna. Senkinek sem sikerült csupán szegényes karikatúráját tudták előállítani. Sokáig nem volt ismert hogyan keletkezik ez a hangzás.

Egy 1985-ös interjúban már lehetett hallani az általa használt eszközökről. Abban az időben már nemcsak a az öreg ES 175-el hanem valóságos gitár arzenállal lépett színpadra, köztük számos akusztikus gitárral és a gitárszintetizátorral. Innen lehet tudni azt is, hogy az akusztikus gitároknak is külön rendszert épített ki.  Ez a rendszer az alábbi elemekből állt:

2 db Yamaha G100 előerősítő egy a Yamaha 300 wattos végerősítővel, 2 db MXR MXR Digital Delay, egy Lexicon PCM 60 digital reverb, egy  Lexicon Prime Time II delay (model 95) és egy Lexicon 224X zengető.


 Egy másik  alkalommal újra interjút adott, amiben konkrétan rákérdeztek a különleges gitárhangzásra és akkor elmagyarázta és ekkortól lehetett nyilvánosan is tudni mi a hangzás titka. Elmondta, hogy ő sosem kedvelte azt a chorus effektet, amit bárki megvásárolhat egy Boss, vagy bármilyen márkájú pedálban. Nem szerette azt a tipikus torzítást, mely akkor keletkezik , amikor egy hangszóró membránjának  két olyan jelet kell lesugároznia, amiből az egyik jel  hangmagassága kis mértékben el tér és az folyamatosan változik. (Pitch Shifting). A hangszóró működési természetéből adódóan ez egy jellegzetes nyávogó hangzásban nyilvánul meg. Metheny, hogy elkerülje ezt a torzítást,  azt találta ki, hogy a gitár direkt hangját és a hangmagasságát kis mértékben változtató modulált jeleket külön hangfalakon szólaltatja meg. Így a gitár direkt hangja mindig egy 4 x 10-es tranzisztoros Acoustic 134 erősítőn szólalt meg.



 A pitch modulációt 2 db Lexicon PCM 42 Prime Time Delay effekt végzi, melyek két Yamaha végerősítővel meghajtott, egy jobb és egy baloldalon elhelyezett  1 x 15 collos Electro Voice hangfalakon szólaltak meg.



A két Lexicon Delay a már fent említett módon van beállítva, az egyik 14 ms- ot késleltet lassú pozitív modulációval, a másik 26 ms-ra van állítva lassú negatív szinuszos modulációval. A modulált jelek nem tartalmaznak direkt hangot, azaz 100 % effekt állásban működtek. Így a 3 hangúton előállított tiszta és modulált hangok a levegőben keverednek össze. Ezért nemcsak hogy elmarad hangszóró membrán torzítása, hanem az eredmény egy térben megszólaló, izgalmas, széles, vastag, meleg hangzás, ami minden szituációban kiszól az együttesből.


A Lexicon PCM 42  Prime Time Delay később egy további változatban is megjelent, de az már sztereóban működött.



A kilencvenes évek elejétől a rendszer kiegészült egy Digitech GSP 2101 csöves előerősítővel, mely egyben multieffektként is szolgált.



A DSP 2101-ből továbbra is használja azt a lágy „slap delayt”, amit régen az MXR-rel állított elő, további valamennyi zengetőt ami tovább gazdagítja a hangzást, és időnként még egy további delay effektet is, ami 3-4 ismétlésre van beállítva. Ezek az effektek részben a PA rendszeren is megszólaltak. Metheny gyakorlatilag teljesen körülvette magát a hangfalaival és ebben a monitor „hangfürdőben” játszik és érzi jól magát mindig. Ez a hangzás a CD felvételeken nem hallható oly intenzíven, csak élő koncerten. Ennek oka az, hogy minimum 3 hangút szükséges, a sztereó pedig mindig csak 2 hangfalat jelent. Sztereóban a középről megszólaló direkthang valójában mindkét hangfalon egyenlően jelen van, és mivel  a modulált jelek is ugyanazon a hangszórón szólalnak meg ezért a CD lejátszáskor mindig hallható valamennyi  a chorus effektet kísérő torzításból. Az igazi Metheny hangot valójában csak ő maga hallhatja a színpadról 100 %-ban. A közönség már kevesebbet hall belőle, mert mindent újra bekevernek sztereóba különösen, ha hangos a zenekar. Metheny sok kritikát kapott a nagy hangerőért. Aki valaha hallotta élőben a Pat Metheny Groupot tudja, hogy mire gondolok. Különösen, ha egy színházteremben játszott a zenekar és az emberek, akik közel ültek a hangfalakhoz, gyakran felálltak és hátra húzódtak vagy egyszerűen kimentek a koncertről. Ez a nagy hangerő probléma a gitárszintetizátor intenzív használatával kezdett megjelenni. A hatás része a hangerő is, azonban én úgy gondolom, hogy a zenéje halkabban is van olyan erős, hogy elérje hatását. Ha egy rock vagy metál banda hangos, az természetes, mert egy bizonyos hangerő alatt jelentéktelen lenne, de az ő produkciója zeneileg is eléggé intenzív ahhoz, hogy ne kelljen pótenergiákkal hatni a biztos hatásért. Sokszor bekiabálták neki hasonlókat, mint ” Pat, mi halkabban is szeretünk téged!”, és ez még a tapintatosabbak közül való idézet. Voltak vulgárisabb bekiabálások is, de a közlés tartalma mindig ugyan az volt. Összegezve látható, hogy Metheny 3 utas hangrendszere elvében nem változik, csupán az elemei cserélődnek.


Híres utánzói


Érdekesség volt, amikor a nyolcvanas évek elején John Abercrombie is megjelent a chorusos jazz gitár hangjával. Ekkorra már Abercrombie-nak is megvolt a jellegzetes félreismerhetetlen modern jazz gitár hangja, ennek ellenére feladta azt és elcsábult a ráadásul mindig hallható volt a nyávogó hangzás. Metheny hangzását aztán mások is elkívánták, így például John McLaughlin is kidolgozta a saját chorusos jazz gitár hangját, ez azonban furcsa módon a jazz gitárvilágának egyik legrosszabb hangzása. Ennek is sok összetevője van, ugyanis McLaughlin megunta hordozni a nehéz csöves Mesa erősítőket és helyette elkezdett egy laptopon pluginekkel és hangkártyával gyakorlatilag egy stúdióhangzást létrehozni, ami koncepciójában ugyan nagy áttörés és újítás volt a kilencvenes évek végén, azonban a végeredmény egy gyenge, erőtlen, ahogy a rockerek mondják egy „műanyag” hangzás lett. Valahogy nem illik hatalmas muzsikusi géniuszához. Sajnos a fúziós zenében hallani a legrosszabb gitárhangokat. Pár évvel ezelőtt hallottam élőben Frank Gambale-ét .  5 percig tudtam hallgatni, mert a zseniális játékához nem illett az a primitív még az amatőrök számára is szégyenletes gitárhang, mely leginkább a papírtrombitáéhoz hasonlított.

Metheny hangzásvilága hatást gyakorolt Bill Frisellre is, aki egy idő után rászokott a 2 hangutas sztereó összeállításra. Ezt maga Frisell említette meg egy vele készült interjúban. Frisell ugyancsak nagy mestere a hangszínek és hangzások kreálásának, bár teljesen más irányban halad.


Gitárszintetizátor és a Roland VG8


A ’80-as évek közepe óta egyre többet hallani Metheny gitárral vezérelt szintetizátor hangzását. Erről a témáról egy egész vastag könyvet lehetne írni. Most csak egy áttekintő ismertetést adnék. Azoknak, akik nem ismerik ezt a hangszert annak röviden csak annyit, hogy a gitár szintetizátor nem más, mint egy gitárral vezérelt  szintetizátor hangmodul. Ennek elemei maga a gitár, ami tartalmaz egy MIDI hangszedőt  ( pl. Roland GK1) , egy gitár-MIDI converter, és a hangmodul.  A húrok rezgését húronként érzékelő MIDI hangszedő jelét a konverter MIDI információvá alakítja, mely a hangmodult képes megszólaltatni. A gitárokon általában van normál hangszedő is, és lehetséges a hagyományos gitárhang és a szintetizátor hangjának keverése.  Metheny mindig érdeklődött az újszerű dolgok iránt, és figyelemmel kísérte a szintetizátor gitárral való vezérlésének technológiáját kezdetektől fogva. Így ismerte a Syntax, az Avatar vagy a Patch 2000 rendszereit, de egyiket sem találta megfelelőnek, késésük nagy volt, kezelhetőségük is hagyott némi kívánnivalót.  A Roland GR-300 gitár szintetizátorával 1979-ben jött ki, és Metheny csak 1982-ben mutatta be először az Offramp című albumán.  



Időközben a Roland leállt a GR-300 gyártásával. Methenynek sikerült egy különös, senki máséhoz nem hasonlítható hangszínt kevernie, ami leginkább a trombitáéhoz hasonlítható, de annál karcosabb és zöngésebb, szintetikusabb. Észrevehető volt, hogy amikortól a gitárszintetizátort elkezdte kiterjedten használni, megváltozott a jazz gitáron való játéka is. A szólói folyékonyabbak, gazdagabbak és valamiként kifejezőbbek is lettek.



Metheny gitárszintetizátor rendszere azonban nem egészen az, amit a boltban GR 300 vagy 303 néven meg lehet vásárolni. Abban az időben elkötelezte magát egy nagyon drága de hosszú távra garantált szintetizátor rendszer , a New England Digital által gyártott Synclavier mellett. Metheny kérése az volt a Rolandhoz, hogy a GR 303 gitárba építsék bele a Synclavier konverterét és kezelőpultját.



Amikor megjelent a Roland VG8, Metheny az elsők között kezdte felfedezni és használni.



A Synclavier rendszerről


1977-ben Los Angelesben alakult egy kis cég, a New England Digital, amely mintegy 3 év alatt a szintézis technológiában Rolls Roice kategóriáját képviselték a Synclavier nevű szintetizátor rendszerükkel. A Synclavier egy moduláris, folyamatosan fejleszthető rendszer, amit abban az időben a legismertebb gitárosok, mint John McLauglin, Al Di Meola, Sting, Stevie Wonder, Frank Zappa is kezdtek használni. A rendszer 75.000,- Dollártól kezdődött és ment fel egészen 500.000,- Dollárig. Így ezeket a drága rendszereket valójában többnyire csak ők engedhették meg maguknak színpadi használatban. A világ azonban más irányba kezdett el haladni és a személyi számítógépek és a rajta használható audió alkalmazások annyira elárasztották a piacot, hogy a New England Digital 1990-ben bezárta kapuit, és valójában ezzel cserben is hagyta a hatalmas összegekért megvásárolt rendszereik tulajdonosait.

Az alábbi képeken a Syclavier vezérlőpultját lehet látni, melyet vagy egy kis konzolon rögzítenek a gitáron ( pl. John McLaughlin gitárján), vagy a gitárba van beépítve, mint Pat Metheny esetében.




Kísérletezések


Egy időben kipróbálta a torzítós gitárt is. Kísérletei hallhatók a Zero tolerance for silence című albumon, ami után a gitáros világ és a rajongó közönsége is csalódottságát fejezte ki.  Mintha nem is ő játszana, hanem egy lelkes amatőr, aki már 3 hete próbálja felfedezni a gitárt. Egyedül a new yorki avantgarde rajongó körök kezdtek el zajosan tapsolni mondván, hogy végre Metheny közelít az igazi zenéhez.  Azóta persze senki sem beszél erről az albumról, merthogy valójában nincs is mit. Aki sokat hallgatja Methenyt és ért valamit a gitározáshoz az tudhatja, hogy Metheny gyakorlatilag soha nem használja az ujj vibratót és a hajlítást. Helyette más díszítő és kifejező eszközöket használ. Egy torzítós gitáron a lélekteli hajlítások és vibratók nélkül lélektelen lesz a játék. Ugyanez vonatkozik más gitárosokra is, akik vállalva a nyilvánosságot ki akarják magukat próbálni egy másféle világban, gondolván hogy ők bármit megengedhetnek maguknak. Aztán többnyire nem sikerül nekik. A torzítós gitár egy teljesen más hangszer, mint egy jazz gitár vagy egy akusztikus gitár ezért teljesen más megközelítést követel és persze más esztétikai rendszerben hallgatjuk a rajta való játékot, zenét. Methenynek azonban rajongói megbocsátottak, hiszen annyi mindent adott a gitáros világnak és a közönségének. Igazi jótevő!


Az új hangrendszer: Bose L1


A minap valaki ismerősei közül felhívta Metheny figyelmét egy a Bose által gyártott kompakt PA rendszerre az L1-re. Ez a moduláris rendszer többféle lehetséges konfigurációban építhető fel. Amikor Metheny elkezdte az Orchestration zenei anyagának élőben való előadását, akkor ez a szituáció kedvező alkalmat nyújtott arra, hogy kipróbálja a Bose L1 rendszert. A színpadot gyakorlatilag körberakta hangfalakkal, melyeken a már bevált több utas hangzás szólalt meg. Azonban a hangszórók minősége, spektruma és dinamikája egy teljesen újszerű, részletesebb, komplikáltabb, mondhatni organikusabb hangzást eredményezett. Ettől Metheny estéről estére újabb és újabb inspirációt kapott. Tanulságos végig hallgatni a vele készült, a Bose L1-ről szóló interjút.


http://www.youtube.com/watch?v=2CEozzi-ng8



A színpadi alkalmazásról az alábbi kép ad némi fantázia serkentőt, azonban a Mertheny féle alkalmazás vélhetően ennél lényegesen összetettebb, amire a videóból is lehet következtetni. Reméljük, hogy a közeljövőben újra készül vele interjú és innen többet tudhatunk meg az új színpadi hangrendszeréről.



Arra vonatkozólag, hogy a Bose L1 alapú hangrendszerében növekedett- e a késleltetett hangutak száma, arra most még nincs információnk.


Pat Metheny gitár gyűjteménye


Pat Metheny minden hangszerét megőriz, amivel valaha játszott vagy felvételt készített. Az alábbi lista ezeket sorolja fel.


Elektromos gitárok
· Gibson ES 175 Elektromos (1958. "Pat Metheny Deadwound", 0.11 light Flat round D´Addario húrokkal)
· Ibanez "Pat Metheny" Model
· Ibanez PM100
· Linda Manzer, Archtop
· Ibanez, 6 húros mini szoprán gitár
· Coral, Elektromos szitár
· Fender Telecaster


Gitár szintetizátorok· Roland 303 (GR300) (G&L vibrato) (húrok: 0.10 Dean Markley light)
6 voice analóg szintetizátor hexafonikus hangszedővel.
· Roland GR 303 (Kahler vibrato)
Ezekből kettő Kahler vibrato karral van átépítve és egy, ami egyedileg a Synclavier rendszerhez tartozik
· Oncor húrnélküli gitár szintetizátor


12 húros akusztikus gitárok
· Linda Manzer 12 húros cutaway
· Guild F-212C 12 húros cutaway
· Fylde 12 húros akusztikus
· Ibanez 12 húros akusztikus


12 húros elektromos gitárok
· Ibanez Artist Series electric, ebből 3 db azonos példány van
· Epiphone 12 húros elektromos
· Fender Coronado 12 húros elektromos
· Guild Starfire 12 húros elektromos


6 húros  akusztikus gitárok
· Guild F-50 R.
· Guild DN 40C (Bill Lawrance pickuppal)
· Linda Manzer 6 húros cutaway pickup-al
· Linda Mazer Bariton


Klasszikus Gitárok
· Guild, Mark 2
· Ovation nylon húros cutaway pickup-al
· Ibanez Studio modell cutaway
· Linda Manzer classical cutaway pickup-al
· Coral Classical


Egyéb gitárok


· Gibson Les Paul
· G.E.W.A. 15 string harp guitar
· Linda Manzer flattop (6 húros)
· Linda Manzer flattop (12 húros)
· Linda Manzer Classical flattop
· Linda Manzer Classical bundnélküli archtop
· Linda Manzer Little Classical flattop (7 húros)
· Linda Manzer Little Steel string Manzer (6 húros)
· Linda Manzer Studio Archtop
· Linda Manzer Little Archtop
· Linda Manzer Sitar Guitar (6 húros)
· Linda Manzer, Methenytone 6 húros mini gtár
· Linda Manzer, Tiple, 12 húros akusztikus mini gitár
· Linda Manzer, 8 húros Drone Guitar
· Linda Manzer, Mini klasszikus gitár, 7 húros
· Linda Manzer, Pikasso Guitar, 42 húros


Metheny kétségtelenül az egyik legszínesebb ma élő jazzgitáros egyéniség, kísérletező, kíváncsi és szenvedélyes alkat, aki számos előtte nem alkalmazott hangtechnikai újítással lépett elő, ezen túl persze játéka és zenéje egyéni. Érdemes őt figyelemmel kísérni.


Szerző: Szabó Sándor
Forrás: gitarhangtechnika.hu





    Kommentek száma - 4
  • 4.

    Szép, komoly munka! Köszi!

  • 3.

    Köszi a cikket, igazán élvezet volt olvasni! Szívesen olvasnék ugyanilyen leírást Bill Frisell-ről és John Scofield-ról is.

  • 2.

    Jól értem, a titok nyitja, hogy a két önálló modulált (delay) gitárjelet küld ki két további erősítőre, tehát kórus effekt nincsen?

    Nekem az összes eddig általam hallott gitár hangszínből ez tetszik a legjobban:



    Annyira egyéni, hogy másnak nem is lenne szabad ezen a hangon gitározni, mégis a fél világ ezt másolja a mai napig... :)

  • 1.

    Külön köszönet az autodidakta módon tanult zenészek kiemelésért.:))
    Igen, ma már nem divat..főleg itthon. Pedig annak idején azért volt annyi egyedi(!) zenész.