@Flór Gábor (#9179): A kettőnek itt semmi köze egymáshoz.Az, hogy megveszek egy gitárt és, ha rossz visszaküldöm, vagy visszaviszem a boltba, az alap.Teljesen mindegy milyen technikával készül, nem azt fogom keresni, hogy ki rakta bele rosszul a bundot, vagy melyik ország gyártotta, ha amcsi, akkor is a vételi helyen reklamálom meg.
Ez egy teljesen külön kezelendő dolog, hogy ami ezekben a sufnigyárakban zajlik, az azért nagyon is komoly és megdöbbentő teljesítmény.Semmit nem von le az érdemeikből, ha egy rosszabbul sikerült gitár érkezik hozzám.Azt a bolt intézze el gariban.
@Morscher-Szénási Gabe (#9177): A teljesítmény az tényleg elismerésre méltó, mert közel nulla szaktudással, felszereltséggel stb. valóban hihetetlen munkát végeznek, az elkészült hangszerek általában használhatóak is. Csak sajnos az ember a végterméknél nem nagyon szereti ezeket a dolgokat méltányolni. ˝Szar a gitárom, nade milyen ügyesek voltak, akik csinálták, és milyen nehéz körülmények között dolgoznak.˝ :)
@Kelemen Gábor (#9169): Azért el kell ismerni, hogy ilyen kezdetleges dolgokkal ilyen gitárokat elkészíteni nem kis teljesítmény! Viszont néha rossz volt nézni, mennyire nincs ott olyan fogalom, hogy: ˝munkavédelem˝.Bármit lehet, bárhogyan.Gépek mellett nulla óvintézkedés, vegyi anyagokkal semmi maszk, vagy hasonló, fűrészelésnél a satu mezitlábas talpa a munkaerőnek...Csoda, hogy minden ujja megvolt még!
@Kelemen Gábor (#9169): Hú, azért az a húrtávolság a kész hangszer D és G húrja között nem győzött meg. :) Pláne, hogy a beállító szakembernek föl se tűnt. :) De mondjuk a minőségi szórásból pontosan így is gondoltam, hogy sufniban készülnek az indonéz hangszerek. Olyanok is. (Szoktam is röhögni, amikor a hirdetésben kiemeli valaki, hogy ez nem gagyi kínai, hanem indonéz...És akkor a gagyi kínai: )