A legjobb hajszolása

2013.04.30.

Kicsit tétováztam, közzétegyem-e ezt a cikket, nem akarok senkit megbántani vele meg magamból se hülyét csinálni - vitaindítónak szántam, remélem, lesznek érdekes hozzászólások.


Néha a gitárosok világa kicsit hasonlónak tűnik a hifistáékhoz. Tudjátok, azok a vájtfülű hangzásguruk, akik késhegyig tartó vitákat folytatnak arról, hogy milyen formájú és anyagú állványra kell rakni az erősítőt, milyen molekuláris szerkezetűnek kell lennie a kábelnek, hogy a vonósok pizzicató pengetését a legjobban lehessen hallani vagy mennyiben befolyásolja az erősítő dobozának anyaga a trombita billentyűinek nyikorgásának élethű hangzását és halálos sértődésekig fajulnak csatározásaik a szakfórumokon.
Ezek a dolgok számomra inkább valahol a parajelenségek körébe tartoznak.
Van egy barátom, aki ilyen hifi-őrült, volt alkalmam a rendszerét meghallgatni párszor. Az árából simán futná egy kompaktabb autóra.
Egyedi építésű erősítő, elektrosztatikus hangszórók... kétségtelenül fantasztikusan szépen szólt, nagyon érdekes volt, hogy a bőgős körmének koccanása is tökéletesen hallatszott, ahogy játszott.
Nyilván mindenkinek egyedi az érzékenysége, mennyire várja el a nagyon nagy tisztaságú hangvisszaadást és mi zavarja, mi nem. Tulajdonképpen az is természetes, hogy minden gitáros szeretné, ha a cucca úgy szólna, ahogy ő elképzeli. Csak arra kell vigyázni, hogy a tökéletes hangzás örök hajszolásában ne a zene vesszen el.

Időként beleolvasgatok fórumokba és olyankor mindig elcsodálkozom, mennyi szakértő van:
“Ne vedd meg a … pickupokat, pocsék, nem ér semmit, csak a …. az igazi!”
“Azok a …... erősítők selejtek, tortyog, befullad, ha felnyomod, bezzeg a …..”
“Én kipróbáltam a …. meg a ….. kábeleket és az utóbbi fényévekkel jobban szól, a másik kuka."


Valahogy az én zenei világomban ha meghallok egy jó zenét, akár egy zsebrádión szól, akár egy házi hifi rendszeren, akár egy színpadi hangosítással, mindenhogy jó zene marad és tudom élvezni, legfeljebb elismerően bólogatok egy nagyon cizellált hangzás esetén. De ha a zene nem igazán fog meg, szólhat az bármilyen tökéletes hangzással, nem tesz rám mély benyomást, legfeljebb a technikai része.

Seasick Steve kapanyélből és dísztárcsából összebarkácsolt húros izén - mert gitárnak alig lehetne nevezni -, olyan élvezetes bluest nyomat, hogy sose éreztem azt, “jó, jó, de pocsék a hangzás, bezzeg ha egy x márkájú gitáron, y kábellel, z pickupokkal játszana, akkor szólna valahogy”. Az is igaz, hogy az ő minimálblues stílusához nem is kell más, de mondjuk egy sokrétű, komplex hangszerelésű progresszív rocknál már sokkal szélesebb hangzástartományban kell produkálni megfelelő hangot...
Máshol meg valami Black metált hallgatva először azt kérdeztem, hogy érdekes, de sajnos nagy a zaj, nem hallom a gitárt... aztán felvilágosítottak, hogy az, amit én zajnak véltem, az a gitár, és annak bizony úgy kell szólnia.
Biztos mindenki ismer olyan zenészt, akinek alapvetően szinte mindig egyforma jellegű, hangzású zenéi vannak, mégis folyton valami más cuccal nyomja... azon túl, hogy minden gitáros egy kisgyerek valahol legbelül, aki mohón kipróbálna minden elérhető hangszert, ha lehetne, van értelme a tökéletes hangzás ilyen életfogytig tartó hajszolásának, ha valójában ezzel is, azzal is jól tud zenélni?


Félreértés ne essék, tudom, hogy elvileg rengeteg apróságnak van hatása a hangzásra, a kábeleknek, az erősítő csövek fajtájának, korának, beállításának, a potméternek, pickupnak, hídnak, fának és még lehetne egy oldalon át listázni.
A kérdés leginkább az, mi határozza meg lényegesen és mi az, ami inkább csak néhány apró részletben, illetve az egészben mi a leggyengébb láncszem.


Mindenképpen érdemes azzal foglalkozni és próbálgatni, ami komoly változást jelent a hangzásban és ami a legkritikusabb eleme, ha nem jó minőségű. De ha az ember állandóan cserélgeti azokat a csak apró kis módosulásokat okozó részegységeket is, melyek inkább csak cizellálják a hangzást, nem kerül-e bele egy amolyan végtelen elégedetlenségi spirálba, hogy “mindig lehet jobb”, ezért sose tud igazán megállapodni?
És vajon biztos, hogy mindig meghozza a változást egy alkatrész cseréje, valami olyanra, ami drágább és jobb hírű - vagy csak a várakozásaink miatt magunkba szuggeráljuk, hogy mást hallunk? Mert azt akarjuk hallani és mert bosszankodnánk, ha a ráfordított fáradtság, idő, pénz mégse jelent komoly javulást? Nem esünk-e bele a „wishful thinking” csapdájaba ilyenkor?
Ez az egész annyira szubjektív...

Én mérnökként sokszor misztikusnak érzem a gitárok világát, aminek megvan a maga varázsa, azt is tudom, hogy az intuíció fontos, de nekem bizony sokszor hiányzik a korrekt, mérhető, bizonyítható eredmény, amikor változatlan feltételek mellett adott részeket, komponenseket ábrázolható, analizálható módon lehetne tesztelni.
Egy amerikai hangszerész mester, R.M. Mottola szintén így gondolja. Végzett egy kutatást a nyakillesztéseket vizsgálva. Épített egy gitárt először neck-through, azaz a test teljes hosszában átmenő nyakkal. Ezután műszeres méréseket végeztek, spektrumanalízissel és teljesen jelanalizálással. Utána lefűrészelték a nyakat, elkészítették a nyak beeresztést és megcsinálták csavarozottan. Ismét mértek. Aztán legvégül beragasztották a nyakat és megint mértek.

A mérések azt igazolták, hogy a legenda, miszerint a ragasztott nyaknak hosszabb a sustainje (hangkitartása), mint a csavarozottnak, az átmenő nyaknak meg jobb mindkettőnél, érdekes módon épp visszájára fordult, a mért eredmények alapján a csavarozott nyaknál volt a leghosszabb hangkitartás.

Ezután emberekkel hallgattatták meg az egyes konstrukciók hangmintáit, anélkül, hogy tudták volna, melyiket hallják és ki kellett választaniuk, melyiket tartják a leghosszabb kitartásúnak. Nos, ez a teszt azzal a meglepő eredménnyel zárult, hogy nem tudtak különbséget tenni hallás után!

És tartok tőle, hogy jó néhány hasonló „vakteszt” szintén meglepő eredménnyel zárulna, azok az emberek, akik nagyon magabiztosan nyilatkoznak a témában megmondva a tutit, könnyen lehet, hogy elbuknának, ha ilyen módon kéne mondjuk megállapítani, melyik tremoló blokk van acélból, melyik rézből és melyik spiáterből vagy éppen sokrétegű poliészter lakkot kapott a gitár, vagy csak olajos-viaszos kezelést, pedig bizton állítják, hogy az egész másképp szól...
Ti hogy vagytok ezzel, mennyire gyakran szoktatok cserélgetni kábelt, effektet, erősítőt, pickupot, stb., mert elégedetlenek vagytok a hangzással? Biztosan tudjátok mindig, hogy ha valami megváltozott a hangzásban, az minek tudható be?


Szerző: Imhof Iván 
Aktív Gitár
Bemutatkozás





    Kommentek száma - 91
  • 91.

    tényleg jó cikk
    Seasick Steve egy zseni.
    a basszusgitár kisérletezéseim befejeztem,megtaláltam a számomra tökéletes hangszert egy műanyag gitárban,amit azért próbáltam ki mikor megláttam,mert megrökönyödtem rajta.azóta szerelem:Ampeg ADA4

  • 90.

    Nagyon jó cikk. A Zeneakadémián Pap János, akusztikatanár, is mesélt egy hasonló kísérletről: ott a Stradivari és a mai koppintás mesterhangszerekről volt szó. Kiderült, hogy az emberek a két hegedűt képtelenek megkülönböztetni, de azt, hogy ki játszik rajta, azt meg tudták tippelni.
    Szerintem is minden apró részlet kitökéletesítése már nem jelent semmit.( Persze nem lehet szélsőségekbe elmenni(játszhatatlan magas nyomás,rossz pickup, stb.). A zenekarban ezek a az apró dolgok úgyis elvesznek az ˝üzemi zajban˝.
    Ettől függetlenül én továbbra is kiélem saját tehetségtelenségem foltjait újabb és újabb gitárok nézegetésében:D

  • 89.

    Csak most találtam meg ezt a cikket, ezzel a témakörrel én is milliószor találkoztam. Jómagam több mint 10 éve basszusgitározok aktívan, volt kb 15-20 gitárom, 40-50 erősítőm, kismillió effektem. Én a folyamatos fejlesztés híve vagyok, e szerint is építem fel a cuccaimat, ami igazán radikálisan befolyásolja a hangzást, az:
    1. hangfal
    2. hangszedő
    3. effektek
    4. erősítő
    5. minden más (kábel, hangszer, faanyag)
    Én is mérnök vagyok, ráadásul valaha villamosmérnökként diplomáztam, építgettem is sok hangfalat/erősítőt.
    Én pl mindig elkezdek felépíteni egy cuccot (egy aktuális álom stack) pl: 4*10 láda, tranyós fej, modern hangszer, Vagy, fullcső vintage fej, vintage láda, jazz bass
    Aztán jön a f*szverés, ilyen-olyan effekt, zajzár, kábelek, csatlakozók... Aztán az egész cucc leépítése, és egy másik felhúzása, én tizenpár éve ezt csinálom, folyamatosan adom-veszem a cuccokat, semmit nem tartok meg sokáig, mert beleunok, ha elkezdem megtalálni az adott cucc hibáit, akkor jön a csere, általában azonos kategóriára, vagy egy kicsit magasabb kategóriába. Nálam ez teljesen megszokott, hogy ki milyen filozófiát állít e mögé azt nem tudom, de én csak mindig egy kicsivel jobbra cserélek, így előbb-utóbb elég korrekt cuccom lesz, de inkább utóbb (ebbe belejátszik 2 hosszabb kihagyás, amikor teljesen le kellett építeni a cuccokat...)

  • 88.

    :)

  • 87.

    Köszönöm a kimerítő válaszokat,főleg,h talán épp most lesz beujítva 1-2 hanguccom.

  • 86.

    Akkor félreértettelek, bocsánat.

  • 85.

    Köszönöm !

  • 84.

    Kala, ezek a rendszerek nem a hangminőségért felelnek, és nem is a hangképért. Pusztán a térhatást hivatottak biztosítani. A minőséget, a dinamikát a felvétel minősége és a tömörítés adatvesztési rátája szabja meg.

  • 83.

    Köszi, nem kevertem.

  • 82.

    Kala: a DTS egy bizonyos konkrét szabvány (pontosabban szabványok összessége), egy fájlformátum, nem keverendő össze például az AC3-mal, ami a legfőbb riválisuk (a Dolby Digital formátuma).

  • 81.

    Tapasztalataim szerint a DTS hanggal rendelkező felvételek tapasztalataim szerint a korábbi technológiákhoz képest jobb minőséget, élethűbb hangzást, nagyobb dinamikát adnak. Ahhoz , hogy az ilyen korszerű hangzásokat élvezhessük, a korszerű video tömörítő anyagok (Divx, Xvid, mkv, Mp4 stb.) nem csak M3 de un. digitális AC3 hangjelek is képest hordozni így , megfelelő berendezésen nagyon jól tudnak szól. Úgy veszem észre, hogy egyre nagyobb a szerepe pld.a középső (centre) sugárzónak, mert a párbeszédeket, énekhangokat ha oda keverik és nem használjuk , ˝lyukas˝ a felvétel közepe. A Subwoofeer jelentőségét ( ez pld. az 1-es az 5.1-ből) gondolom nem kell ecsetelni.

  • 80.

    DTS: Digital Theater System; sokcsatornás mozihang-rendszer. Sok változata és alfaja létezik. Ahhoz, hogy egy DTS hanganyagot meghallgass, erre alkalmas készülék (illetve lánc) kell. Ha nincs ilyened, akkor a legegyszerűbb valami ismerősnél meghallgatni.
    Viszont ha neked mp3 fájlod van, akkor az nem DTS.

  • 79.

    apropó,eza DTS mit is takar?csak mert van 1 kedvenc Def Leppard koncert anyagom és szeretném a legjobb minőségben hallani,a képminőséggel meg nemigazán törődöm,az amúgy is elmegy,már ha ehhez nemkell stúdió technika,mert Format Factory-val,már átkonvertáltam h,320-as legyen a bitarány(ugye itt mp3-ra gondolok),de ha valaki tud jobb hangformátumot videó alá az írja mán meg légyszi

  • 78.

    Én egy Sting-en voltam a Kisstadionban, ami egész profin szólt, még 96-ban azt hiszem, meg egy Supertramp-en a Sportcsarnokban, ami szintén.

  • 77.

    Sajna sokan nem hallgatnak minőségi zenét, inkább elmennek az egyik ˝mega...r˝ haknijára. A G3 - ra meglepően alacsony volt a jegyár. (A pontozott részt az olvasó tölti ki!)

  • 76.

    A G3 Magyarországon rétegzenének számít, ezzel együtt csodálkozom, hogy kevesen voltak. Ezek szerint változatlanul fogyatkozóban van a vájt fülű, fizetőképes réteg...

  • 75.

    A tavalyi ,pesti G3 koncert szerintem nagyon jól szólt ,kár ,hogy olyan kevesen nézték meg. Minden hangszert részletesen lehetett hallani.

  • 74.

    Szerintem igen, vannak ilyen szempontból emlékezetesebb és felejtősebb események. Nálam az előbbihez tartozik pls. a Colosseum 95-ös Reunion koncertje, vagy furcsa mód a Nazareth 1994-es Pecsa ˝hátsóudvari˝ koncertje, amely egy erre totálisan alkalmatlan helyen fantasztikusan jól , arányosan szólalt meg. Na persze minden viszonylagos, mert nehéz megitélni, hogy a kor haladtával mi mit, hogyan hallunk másképp....

  • 73.

    Amennyire emlékezhet az ember 27 évvel ezelőttre (27, muramista...), tényleg hihetetlenül jól szólt.

  • 72.

    Ott voltam, tényleg jól szólt, de nem felejtsük el, az ilyen koncertfilmeket sokszor hónapokig tartó utómunka teszi ˝konzervipari˝ fogyasztásra alkalmassá, amin biztos nem azt hallod , mint amit ott helyben hallottál . Egyébként ha jól tudom, ezt a filmet a közelmúltban ujradigitalizálták. Azóta nem láttam, nem tudom, a hanghoz mennyire nyúltak hozzá, de tuti, valami DTS-re vagy hasonlóra felhúzták.

  • 71.

    a Queen-ék is híresek voltak a flancos hangzásról:



    -86-os koncertjük a Népstadionból:P
    Még mai szemmel is elég jó hangzású koncertfelvétel.

  • 70.

    Valamiről lehet , hogy nem beszéltünk, vagy csak én vagyok figyelmetlen. Én még tökéletes hangosítást a legprofibbaknál sem hallottam. Ti. nem lehet megcsinálni. Két Yes koncerten is jelen voltam, eltérő helyeken, ég és föld volt. Pedig ha valaki profi. akkor ők. Egy sportcsarnokot nem lehet jól behangosítani. A hangmérnök ül valahol egy jól kitalált helyen és próbálja belőni. Aztán elmegy bármilyen irányba akárhány métert és már mást hall, korrigál, majd kezdi elölről , majd előbb , vagy utóbb föladja. És ekkor még egy üres teremről beszélünk.... Nem véletlen , hogy sokszor már a főpróbára is beengedik a népet, az emberi testet használva, mint akusztikai tényezőt. A másik nehezen felejthető ˝élmény˝: Kisstadion , színpaddal szemközti tribünről, Al di Meola , Omega cuccon , oldalszélben. Egyrészt az a cucc egészen más műfajra készült, másrészt a szél miatt olyan doppler volt , hogy nem csak hangerő, de a hangmagasság is mászott. Élvezhetetlen volt.

  • 69.

    Hogy Gary Mooret nem érdekelte a technikus az nyílván ebben a formában nem igaz,de a Vámos Zsolt aki nagy Gary fan volt koncertjén és direkt az első sorba ment meghallgatni a soundját.Ő hallotta,hogy üvölt az alap.Saját tapasztalatom egyébbként az,hogy nagyon ritka,hogy a kontrol jól szóljon.Én sose kértem,vagy ritkán,mert a elmegy az ember kedve a gitározástól koncerten.Az alapomból jött egy nekem tetsző sound a kontrolba általában egy illúzió romboló valami,pedig sokat játszottam minden féle szimpadon.

  • 68.

    Mike Ariel : Üdv! Végre még valaki aki nem a ˝100 W a jó˝ lázában ég és a felszerelése a zenét szolgálja. --Kísérletezés szerintem nem rossz ,ha nem uralja a zenélést. Ismerek olyat akinek semmi sem jó és itt már szerintem baj van. Lehet jobban járna ha csak egy rendszert hagy na meg és hallgatna azokra akik már 30 éve zenélnek.(Ez persze nem én vagyok!)

  • 67.

    Ez egy nagyon jó téma! Nem lehet megtalálni a magyarázatot. Talán a kíváncsiság... mindent ki kell próbálni, mert addig úgysem nyugszunk és rájövünk, hogy teljesen mindegy mi az, mert a játékunkat halljuk nem a fát, a nyakillesztést, a hánydarabfát, a tőkét, a nyerget, a hangszedőmágnest, a dc rezisztanciát, a húrt, a 250/500k-s potit, a kábelt, a drive pedált, a huzalozott vagy paneles erősítőt, a csöveket, vagy épp a hangszóró anyagát... És akkor még nem beszéltünk a hangosítás részéről, hogy milyen mikrofon hová, és hogy a pulton mi történik, majd miből jön ki a végső hangkép. Nem számít semmi. Nézzük csak meg a kedvenceinket. Megvan a saját kis rendszerük, az egyéniségükhöz alakítva. De bármin is játszanak, felismerjük, hogy igen Ő az, teljesen mindegy épp melyik új overdrive pedálját próbálta ki.
    Én mindig változtatok valamin, mert szeretek kísérletezgetni, viszont kialakult az alapmotyóm, ami tudom, hogy jó, mert úgy alakítottam ki az évek során, hogy minden zenei, és akusztikai környezetben meglegyen a komfortérzetem, mert csak úgy lehet maximálisan a zenére koncentrálni.
    Lapgitárok közül a Fenderek maradtak meg. Van négy különböző hangszer, egy kőris és egy hárs tele, meg egy éger és egy kőris strato. Máshogy szólnak igen, de mindegyik úgy lett módosítva, hogy minden zenekaromban tudjam használni, műfajtól függetlenül. A vintage rádiuszt szeretem és a kövér nyakat. A sportnyakakon nem szeretek játszani, mert folyamatosan zavar és elvonja a figyelmemet. Ami nagyon nagy bajom volt, hogy a stratokat nem hallottam soktagú zenekarban. Rá kellett jönnöm, hogy teljesen mindegy milyen szépen csilingel magában, zenekarban elveszik. Így kötöttem ki a 10kOhm körüli hangszedőknél. Ugyan így telékben is magas ellenállású hangszedőket használok. (Van egy stratom, amit sokáig nem szerettem használni, mert nem úgy szólt ahogy szerettem volna. A test nem rezonált eléggé. Amerikai húrlábat tettem bele és lecsiszoltam a vastag poly-urethan lakkot. Jelenleg ez a kedvenc hangszerem, mert lehet, hogy egy hallgatónak semmi különbség nincs közte, és lehet, hogy csak bemagyarázom, hogy jobb a hangkitartás, nyitottabban szól... de torzítónál kitartott hangoknál elhalt a hang, most meg ˝örökkészól˝ és megjelenik az oktávos felhang. Ez egy kész tény az érzet mellett.) Sok erősítő után 2 Mesa/Boogie kombónál kötöttem ki. A középtartománya miatt, mert minden környezetben hallom és nincs az a magas tartománya, ami torzítózásnál elég sok erősítőnél zavarni szokott. Kettő meg azért van, mert az egyik 22W-os, ami próbákra és kisebb bulikra pont elég. A másik meg 50-es, ami nagyobb helyekre és szabadtérre is elég kiegészítőládával és ha akarom, akkor mindkét erősítőt használom kiegészítő ládával, és ha épp olyan kedvem van sztereóban... nálam így néz ki a 4x12! :) Pedálok terén van egy fix pedálboardom, ami most már egy jó ideje nem változik. De van egy másik, ami a kísérletezgetésre szolgál.
    Szóval nálam a komfortérzet keresése végett volt az állandó keresgélés, most már csak a kíváncsiság... :D Nincs vége, be

  • 66.

    Hm, még mindig nem tudja kezelni az idézőjeleket a kommentben :) Itt folytatódik, bocs:
    mély húrokon kicsit lapos volt a hang, mivel még nincs beállítva rendesen a hangszer, de aztán csak pengettem tovább ezt-azt és elkönyveltem, hogy oké, ez most ilyen, de nem ettől fogok rosszabbul vagy jobban zenélni. Élveztem a zenét és kész, a francot érdekelt a cizelláltabb hangzás. :)

  • 65.

    Srácok, igazán örülök, hogy ilyen jó kis vita alakult ki, úgy érzem, éppen ez volt a cikk célja. Legyen kis véleményütköztetés, más szempontok felvetése és annak külön örülök, hogy teljesen normális hangnemben zajlik a dolog.
    Volt egy bekezdés az eredeti cikkben, amit kihagytam, de itt most leírom, mert a hozzászólók egy részével nagyon hasonló tapasztalatot mutat.
    ˝a múltkor elővettem a százdolláros Windaroo kínai üreges testű gitárom. Tudom, hogy egy totál ismeretlen márka, olcsó tömegtermék. Tudom, hogy messze van egy Gibson ES-től. Tudom, hogy az erősítőmben nem cseréltek csöveket a legyártása óta, pedig az már majdnem 10 éve volt.
    És mégis másfél órán át játszogattam rajta és élveztem, eleinte még kicsit összehúztam a szemöldököm, mikor a mély húrokon kicsit

  • 64.

    Visszatérve az eredeti témához. Én úgy látom ,hogy egyre több neves gitáros kezdi leegyszerűsíteni az effektrendszerét. Ehhez hozzájárulhat az is ,hogy a kis pedálok már tudnak úgy szólni mint a drága multik. Így előállítható(szerintem) egy nyersebb , de részletesebb hangzás ami mindig értelmezhető és dinamikus.

  • 63.

    Iáris László : Valószínűleg ez is egyike a Gary Mooret övező legendáknak. Ha így tett volna a zenéje nem úgy szólna mit ahogy szól. Még Steve Vai agresszív hangzása is a zenének van alárendelve. És biztos vagyok benne,hogy a Mester is ugyanígy gondolta.

  • 62.

    Akkor én is nosztalgiázhatok? Szerintem Yoginak tetszeni fog, mert ˝nyakas˝ kérdés, pontosabban fogólap. Én is imádom a zenét és én is ˝rendes˝ hangszeren szerettem volna mindig játszani. Orosz akusztikus gitáron kezdtem, fogalmam sincs milyen márka. 3 hónap után olyan mély kráterek keletkeztek a húrok alatt a folyamatos nyúzástól, hogy nem tudtam tovább normálisan használni. Nem volt mese: lehúrozás, fareszelő elő, és vékony műanyag lapot ráragasztottam. 7.-8.-ba járhattam és a tudatlanok boldogsága hajtott. Ráadásul véletlenül még domború is lett a széleket jobban vitte a reszelő- mit tudtam én, hogy fogólap meg hogy domborúnak kell lennie. Nagyon jó hangja lett! A suliban sokan mondták, olyan, mintha erősítő lenne a gitáromban. Ami erős túlzás, de a többi akusztikus közül kihallatszott. Így kezdődött.. Itt a fórumon írták, hogy fontos a fogólap anyaga, de még a lakkréteg is - ha van. Ezek után én azt mondom-igen. Bármi bejöhet, tessék kipróbálni.

  • 61.

    Én csak visszatérnék a cikk alap mondanivalójára. Nem vagyok feketeöves a technikai kérdésekben.
    20 éve kezdtem gitározni, egy ORFEUS-on kezdtem. Imádtam. A zenét is. Egy Gibson húrkészleten láttam egy bizonyos U-2 Superstratot. Egy olyat szerettem volna. Semmiféle technikai adat nem érdekelt, mert nem számított.17 év után tudtam venni egy olyat. Mit tudom én ez e a legjobb. Nekem azt az élményt nyújtja amit én szertnék amire vágyom. Pedig nem a hiper-szuper-mega modell Les Paul vagy SG. Nekem ( ! ) ez a szerelem a hangszer és a zene iránt.
    Ahhoz hasonlítanám mikor a 80-as években berobbant a köztudatba a Pokolgép. A Totális Metál után reszketve vadásztuk be a Pokoli Színjáték-ot. Tökéletes album-e? Ezeken nőttünk fel. Nekünk biztosan az. A zene szerelme.

    Nem vagyok a kommentelések virtuóza. Csupán ráfókuszáltatnék sokmindenkit az elhangzott kommentekből kettőre.
    26. bejegyzés. Yogi utolsó mondata.
    44.bejegyzés.xoxoxo teljes beírása. Az egész cikket-kommenteket sommázza az utolsó mondata.

    Ezek mindent visznek.

  • 60.

    Azt nem tudom, hogy GM így tett-e, de hogy nem ez az általános (ezen a szinten), és pláne nem ez a követendő, az biztos. Ha ugyanis egy gitáros leszarja a ródot, akkor azzal egyben a zenésztársakat és a közönséget is. Szóval ez azért nem annyira penge dolog.

  • 59.

    Gary Moore nagyívben szarta le a technikust,tök hangerőn volt az alapja.

  • 58.

    Den Patrik , Az elektromos gitárt a˝ nem zenészek˝ leegyszerűsítik ˝egy deszka meg húrok˝ -ra ,pedig sokkal összetettebb mint aminek látszik. Én kiemelném a nyak stabilitását a jó gitárhangban. Ez nagy mértékben függ a felhasznált anyagoktól ,a nyak vastagságától ,szélességétől. Én kísérleteztem könnyebb ,stabilabb szerkezet előállításával modern anyagok felhasználásával. Valószínűleg lessz cikk ezzel kapcsolatban is.--- Vannak magyar hangszedőgyártók akik a ˝hagyományostól˝ eltérő szerkezetű és anyagú szedőket készítenek mert ők is valami jobbat kerestek -és találtak is....

  • 57.

    Tom Szájer - Az A38 jutott megint eszembe: Nagytermi hangosítás 100 főre. Borzalom !

  • 56.

    Kucher László , Így már értem a 25. hozzászólásod.---- Valóban figyelembe kellene venni a terem méreteit főleg az erősítő kiválasztásánál. Fiatalok rengetegszer beleesnek a ˝nagy erősítő jobban szól˝hibába. A hangosító meg idegrohamot kap,mert semmit nem tud kezdeni a harsogó gitárral. És elhangzik a˝halkítsd lejjebb˝ felszólítás ,de már nincs hová,mert ott csak fuldoklik az erősítő.(Itt a csöves cuccokra gondoltam, mert a tranzisztoros másképp viselkedik!)Ebben benne van az is ,hogy a szegény zenész örül ha egy erősítőt megvehet nem hogy hármat.--- Ezúton üzenem :Fiatalok inkább vegyetek max.50 wattos erősítőt ,vagy olyat amin változtatható a teljesítmény!

  • 55.

    Aktív Gitár: teljesen egyetértek. Ezt próbáltam eldadogni a 25 hozzászólásomban. Akusztikus hangszernél döntő fontosságú, hogy milyen hatékonysággal adja át a rezgést a környező levegőnek , amit hangnak hallunk. És ezt csak a ˝testemen keresztül˝ . Az is fontos, hogy HOL játszik, nemcsak a hőmérséklet és páratartalom, hanem a hangszer mérete , alakja és a terem mérete és alakja, ahol megszólal. Ezt hívják akusztikai illesztésnek. Nem véletlen, hogy egy zongora más méretű teremben szól jól, mint egy gitár. Orgonánál már megfordul a dolog: a teremhez ( pl. templom) építik a hangszert. Visszatérve az elektromos erősítéshez- hajdanán a ˝ ládákat˝ is igy illett méretezni- megnézni hol fog szólni és olyan méretű, alakú láda, bele olyan sugárzók... de ezt a hifisták szerintem nem felejtették el. Remélem az elektromos hangszeresek sem. Szerintem a zenei élményt a hely, annak megfelelő ˝beszórása˝, ezért ilyen-olyan ládák -ide oda elhelyezve, ehhez -amolyan erősítők-effektek és most jön a hangszer- és a lényeg, aki rajta játszik. Én az elektromos hangszer így teljes egységében tekintem, mert ugye ezt halljuk a fülünkkel. Mélyen egyetértek abban is, ha nem dugjuk be az elektromos gitárt, tehát akusztikusként hallgatjuk- akkor remek lehetőség van a hangszer tulajdonságainak javítására- de az tényleg nagy kérdés, hogy mi hogyan hat vissza a húrra- mert a szedő csak azzal kommunikál. Egy kivétel: a Fernandez sustainer, amely elektromágneses úton visszagerjeszt a húrra, így ˝évekig˝ tartó akkusztikusan is hallható hangot tudunk produkálni.

  • 54.

    Apocalipta: köszönöm.
    Ez érdekes kérdés. Szerintem biztosan befolyásolja a hangzást, de hogy milyen nagy mértékben, az számomra ismét kissé misztikus. Egy akusztikus hangszernél biztosan jelentősebben érezhető, nem véletlen a Stradivari hegedűknél állítólag a hangzás egyik titka a speciális lakkbevonat.
    Szerintem egy elektromosnál nem ennyire érezhető, megint a vakteszt lenne a jó, két azonos gitárt, egyiket mondjuk bármiféle festés nélkül, másikat meg ilyen-olyan lakkozással azonos körülmények közt kipróbálva hallatszik-e...

  • 53.

    Nagyon jó kis cikk. :-)
    Egy kérdés:
    Már olvastam pár hirdetésen, hogy ˝át lett festve a test, ezért jelentősen javult a hangzás˝ meg hasonlók.

    Nekem ezért az lenne a kérdésem, hogy a gitár lakkozása tényleg befolyásolja-e a hangját? ˝Poly vs. nitro˝-ra gondolok ebben az esetben.
    Köszi előre is! :)

  • 52.

    Iáris László , A tőkét inkébb tedd fel a Shopra ,van aki még hisz benne. Wolframosról még nem hallottam ,de baromi drága lehet ,a változás meg elenyésző. Szerintem ha alapból jól szól egy gitár ezek a változtatások már szinte észrevehetetlenek, ha meg rosszul abba meg kár beleölni bármit is. Készíts valamilyen hangmintát és játszasd le valakivel ,hátha mégis akad valami különbség és amelyik jobban tetszik azt tartsd meg. Egyébként a gyári és a ˝saját˝ húrláb közt a hangzás különbség nincs ,csak ebből nem szakadnak ki a babák rögzítőmenetei.

  • 51.

    Iván a cikkért gratuláció ezeket mindenki tudja(persze a csavarozott nyakat nem),de így még senki nem írta le.Egy kicsit szembesül magával az ember,de megváltozni nem-igen fog:)

  • 50.

    Tomszájer evvel is ua van,mint a nyakkal.Eddig a csavarozott volt a ˝legrosszabb.˝A bronz+wolfram tőkét,valaki kitalálta,lehet valamivel alátámasztotta,a többi meg elhitte.Ha az alut,a bronzot,wolf.. azonos gitárba tennék,senki nem mondaná meg,melyik volt ez vagy az.Ki is szedem vissza rakom az eredetit,ezt meg leadom a Méhbe:)Acéllap van a tremolómon.

  • 49.

    Xoxoxo, én például értem, mit mondasz (azt hiszem), csak azt nem látom, hogy miért kéne ezt ellentétnek beállítani. Az egyik így szereti, a másik meg úgy, na és? Van elég hely a Nap alatt mindenféle felfogásnak, az egyik nem zárja ki a másikat.

  • 48.

    Mi nem vagyunk Jeff Beck-ek, vagy Al di Meolák. Imádás ahogy játszanak, a motyóik érdekesek.
    Hovatovább egy Pete Cornish-féle rendszert már tanulmányozni is maga a gyönyör, hát még hallgatni, nem erről van szó.
    A lehetőséget, hogy rámragadjon: a kísérletező-szerep ellen beszéltem volna, most udvariasan köszönöm, de visszautasítanám. Súlyos Gilmourizmusban szenvedek ugyanis jómagam is.
    Most tegyük a szívünkre a kezünket. Magyar valóság, 2013, zenészek-motyók-kütyük.
    Elmész koncertre-expora-halálf*szára. Most őszintén!
    Van kb. 80-100 ismert-ismeretlenebb gyilkos fantasztikus zseni gitárosunk, felét szűkebbnél szűkebb körök ha ismerik, egyébként meg halál egyforma gitárosok szaladgálnak ebben az országban. Nem csak motyó, de művészeti szempontból is. Steril ˝blues-figcsik˝ (üdvözlöm a ˝gitár-zenész˝ szerkesztőit), meg kimatekozott magukat progresszívnek tituláló zeneateisták az egyik oldalon, feelingzenész zsenik a másikon. Jellemzően előbbiek szokása a kütyübirodalom túlértelmezése a gitárvilágban, az utóbbiak pedig olyan szinten jók, hogy külföldön könyörögnének a receptért. Nem hoznék neveket, aki nem érzi miről van szó, azzal nem vitatkozom.

  • 47.

    Kár h,így félbe kell vágnom ezt az ˝eszmecserét˝ de szeretném megköszönni a válaszokat azoknak,akik vették a fáradtságot és írtak.De asszem történt egy kis félreértés,ami az én hibám is,de problémámról talán,majd egy másik cikkben írnék,ha lesz itt valami ˝nyakakra˝ kitérő cikk vagy hasonló,de addigra remélem,h megoldom a dolgot.
    Hogy valamit hozzászóljak a cikkhez,szerintem lehet a legjobbat hajszolni,mert néha szükség van rá,de én a magam részéről ezt meghagynám másoknak,de pl. ha egy lemezt akarnék készíteni biztos énis sokat kísérleteznék a megfelelő hangzás elérése végett,habár jobban szeretem az olyan dolgokat amiknek lelke van,habár más okból is tetszhet valami,de elég sokrétű a dolog és végtelen sokat lehetne róla írni,mindenféle dolgokra kitérve.Én így 19 éves fejjel sokmindent megahallgatok,de szinte csakis a rock-on belül(esetleg elvétve bejön egy kis jazz vagy más,alternatív műfajok).A The Yardbirds-től egyészen mondjuk a Megadeth-ig.A lényeg számomra az,h miért is jó nekem egy dal,mert ha nekem bejön 1 dal azt megtudum magyarázni h, miért tetszik.Az meg,h kisérletezés vagy egy kifejezetten megírt dal?Én összességében jobban szeretem az igazán jól megírt dalokat,mint pl. Guns N Roses - Sweet Child O Mine-ja,de elsimerem,h szükség van a kísérletezésre is.3 nappal ezelőtt pl. épp Jeff Beck-től hallgattam végig egy albumot,és szeretem az ilyesfajta különleges gitárosokat,de utána simán lement még 1-2 White Lion dal is,szóval ami jó,az jó.

  • 46.

    Ha nem lennének kísérletezők ezeknek a kommenteknek nem lenne értelme és hallgathatnánk az egyforma zenéket. Nem ismernénk Van Halen , Steve Vai , Steve Morse (és még sokáig sorolhatnám...) zenéjét. Mindegyik egy kísérletező, akár gitárról, akár erősítőröl ,akár hangzásról vagy játéktechnikáról van szó és annyira egyedi ,hogy három hang után felismerhető. Érdemes megnézni Mattias ˝IA˝ Eklundhot ahogy a La Bambat játsza , vagy Jeff Becket! Ők is a ˝kísérletezők˝ közé tartoznak.

  • 45.

    Hát nem tudom, szerintem mondjuk Jimmy Page vagy Brian May vagy Al Di Meola pont a kísérletezésről, a folyamatos újat keresésről is (voltak) híresek oszt nem látom, hogy tönkretették volna a környezetüket ezzel vagy megfosztották volna magukat a zene örömétől.

  • 44.

    JAJJ!
    A sound-maximalizmus ugyanúgy betegség, mint a játékszenvedély. Csak nem a saját és környezetében élőket teszi tönkre vele a gitáros, hanem a zene igazi örömétől, a játék örömétől fosztja meg saját magát.
    A hangszeripar marketingesei ebben különösen vétkesek. A piacon minőség tekintetében nagyon széles palettáról lehet válogatni. Van egy hangszered, motyód, kütyüd, de ne legyél vele megelégedve, mert van jobb, sőt azzal se, mert van legjobb is.
    Na ezt kéne lesz*rni. Jobb tippem nincs. Saját példák:
    Van egy vacak kínai fender utánzatom, gagyi ibanez humbuckert belepakolva diy. hungarian kox fullcsőn áteresztve úgy érezni vele a metált, hogy sírni kell.
    Szintén középkategóriásnak nevezhető ibanez-en split coilban anyám nem főz olyan húslevest, olyan funky érzést lehet csapatni.
    A technokráciának határt kell szabni. Le kell ülni, meg kell nyugodni: minden sound tökéletes, amin élvezet játszani. Kell egy alapmotyó, ami még megfizethető is, aztán azon kell űzni az élményt. Ha meg semmi se jó, meg semmi se izgalmas, akkor villámgyorsan kell beújítani valami nőt.
    Egyébként meg tessék szeretni gitározni.

  • 43.

    Iáris László Sajnos többet ígér mint ami jön! Nagyobb változást az okozna ha az egész tremolót cserélnéd fogácsolással készültre,aminek edzett acél a talpa. De ez annyiba kerülne mint egy új gitár! A sajátomba én csináltam a Floydot és fusiba 40 óra munka volt ,meg egy napig políroztam. A nehéz bronz tőkéről annyit,hogy ha túl nehéz megöli a dinamikát. Én például kemény alumíniumot raktam fel ,mert jól vezeti a rezgést és hagyja élni a gitárt.

  • 42.

    Én így jártam a misztikus bronztőkével,én nem igen hallok egetverő külömbséget egyenlőre.

  • 41.

    DenPatrik
    Erősítőben is hallod a zörgést? Mert ha nem akk sztem ne foglalkoz vele...

  • 40.

    Látni-hallani kéne pontosan, hogy mi zörög és mikor, mert így leírva nem egyértelmű, legalábbis nekem. Merre laksz?

  • 39.

    Sziasztok!
    a segítségeteket szerteném kérni a nyakkal kapcsolatban,van 1 olcsó gitárom és egyszerűen játszhatatlan. az van hogy,ha adok egy nyújtás mondjuk a vékony e húron és visszaengedem a húrt az eredti állásába akkor a fölötte lévő húrok egyszerűen bezördülnek,de van h csak a g húr zörög a h,nem(mintha összeakadnának nyújtáskor a húrok),ami a másik gond,h néhol igencsak kopottak már a bundok,a nyak meg van feszítve,da mély e húr nem zörög be az 1. bundnál,mert 1mm-el kihézagoltam a húrnyerget,a húrok a 17. bundnál kb. 3mm-re vannak állítva,sajnos nem vagyok hozzáértő,próbáltam már állítani mindent de nem sokat javult a helyzet,de akkor sem kóser,h kizörögnek a húrok,már attól is,ha nem elég finoman veszem,le róluk az ujjam,ennyire béna volnék,mit kéne csinálnom h ne zörögjenek ki a húrok???

  • 38.

    Lali 24 : Hársfából is van többféle ,mahagóniból meg még több. Úgyhogy az is előfordulhat,hogy egy sűrű szálú hársfának jobb hangi tulajdonsága van mint egy mahagóninak. Az meg ,hogy milyen paraméterű testet készítenek belőlük attól függ ,mit akarnak vele elérni. Ha a kiválasztott villanygitár erősítő nélkül azt nyújtja amit keresel, azt a hangszedőkkel még lehet javítani is ,de teljesen el is lehet rontani. Ezért javasolják a NAGYOK ,hogy először hallgasd meg erősítő nélkül,csak utána erősítővel.

  • 37.

    Hasznos cikk!
    Én inkább azt mondanám, hogy hangszínbeli különbségek miatt van értelme a 3 fajta nyaknak, a csavaros kopogósabb (fender), a ragasztott testesebb (gibson), az átmenő meg hangilag nálam hasonló volt mint a ragasztott, csak sokkal merevebb (Cort XTH-OPB). Mindhármat próbáltam, és azt mondom kell egy ragasztott és egy csavaros :)

  • 36.

    A véleményem : Ha egy elektromos gitár jó minőségű anyagokból készült és jól van kimunkálva , már mindegy ,hogy milyen szerkezetű. Lehet átmenőnyakas , de ha nem pontos akkor csak csalódást okoz ,tudom hiszen nekem is volt ilyen. Lehet ,hogy közhelyesen hangzik de zenélni jó dolog ,még akkor is ha nem a saját számaidat játszod(A klasszikus zenét játszó zenészek is ezt csinálják). Az a lényeg hogy a közönséged legyenek bármennyien jól érezze magát. Ha ez sikerül senkit nem fog érdekelni ,hogy mennyiért vetted a felszerelésed , vagy hogy hol készült. ˝Szeretném hogy úgy szóljon a gitárom mint a SANTANA gitárja mit változtassak? -Hát ahhoz kéne másik gitár,másik effektek ,de leginkább maga SANTANA.

  • 35.

    Én ebben a témakörben nem vagyok szakértő, de egy-két tapasztalatot szeretnék megosztani Veletek. Nálam főleg Strat és LP jellegű gitárok futnak át, zömében kevésbé márkásak. Mindkettő egészen más tónus, mindkettő hangkaraktere más miatt szerethető és egészen másra is való. Az itt előfordult hangszereknél jól észrevehető , melyek azok, amelyek pld. a Fender felé hajlanak. Ha ez a gyárnak sikerül, jól felismerhető , jellegzetes tónus, amiből arra tudok következtetni, hogy mégis valahogy az anyag és hardware együtt alkotnak valamiféle, a hangszerre jellemző, jól felismerhető egységet. És ez még hangosítás nélkül, üresen megpengetve is előjön. Ezt a lánc további elemei az erősítő, hangfal, effektek stb. jó, vagy rossz irányba modulálhatják. Pld. nagyon jellegzetes, ˝torkos˝ felharmonikusok valahol 10-12 bundok körül. A hangkitartásról pár gondolat: Lehet , hogy tévedek, de az anyag és annak illesztése csak egy töredék eleme kérdéskörnek. Ebben a vonatkozásban nem sokat olvastam a húrlábakról, nyergekről, hangszedőkről, illetve azok beállításáról. Miként, mennyire fékezi a húr rezgését az erősen mágneses, vagy túl magasra állított hangszedő, a rossz formára kopott, vagy csiszolt bundprofil, a húrok rossz felfekvése okozta tompítás a nyergeknél és a húrlábakon stb. MIllilió-millió apró kis tényező. Ezek szinte minden hangszernél egyenként okozhatnak apró kellemetlenségeket. Külön cécó, mire az ember megtalálja a hiba eredetét.

  • 34.

    Emberek! Az ehez hasonló cikkek úgy kellenek a fiatal zenészeknek mint egy falat kenyér az éhezőnek!
    Jó cikk! Gratulálok!

  • 33.

    APeet: Igen, ez a rezonancia, amiről te írsz - a hangzásba nyilvánvalóan beleszól kisebb-nagyobb mértékben.

  • 32.

    Hadd tetszelegjek ismét a ˝megmondóember˝ szerepében egy picit. Ugye szóba került a rezonancia, illetve annak értelmezése, hatása a hangzásra. Meglátásom szerint eléggé megoszlik a gitárosok véleménye ezzel a témával kapcsolatban. Van aki azt vallja, hogy a fa rezonáns tulajdonsága az egyik legfontosabb, mondhatni a jó hangzás alapja. És sokan ezzel szöges ellentétben foglalnak állást.
    Véleményük szerint egy elektromos hangszernél szinte semmit nem számít a faanyag, hiszen úgy is a húr rezeg, a pickup meg szedi. Szerintem valahol mindkét félnek igaza van. A fa rezonáns tulajdonságának tagadhatatlanul hatása van a hangzásra. Gondoljunk csak például az akkusztikus gitárokra, rezonátoros gitárokra. A forma, szerkezet és anyagi minőség nagy mértékben meghatározza a hangjukat. Nos elektromos gitárnál a szerkezet (tömör, viszonylag homogén) miatt a forma inkább csak az ergonómiát és az esztétikát szolgálja, de az anyagi minőség azért ráteszi a keze nyomát a hangzásra. Persze, nem olyan kulcsfontosságú, mint maga a hagnrendszer további része, különös tekintettel az erősítőre, de jelen van a karakterben.
    Jó példa lehet egy-egy rossz hangzású gitár. Bizony néha lehet találkozni olyan gitárral, amin bizonyos hangok kicsit szinte begerjednek, mások meg gyengék (ugyanazon a húron).
    A szilárd testeknek van egy spektruma, ami megmutatja, hogy adott frekvencián mennyire hajlamos rezonálni. Ez ugye nem csak az anyagi minőségtől függ, de az is egy lényegi komponens.
    Ha mondjuk kifogsz egy olyan testet, vagy nyakat, ami egy szűk tartományban nagyon kiemel, az elég kellemetlen lehet, illetve nehéz kompenzálni. Ez akkusztikus hangszereknél lehet égető probléma, de az elektromos gitárnál sem hiszem, hogy elhanyagolható. A húrok itt is mechanikai kapcsolatban vannak a testtel/nyakkal. Bár a test rezonálását közvetlenül nem halljuk, de az bizonyosan visszahat a húrokra.

  • 31.

    Sziasztok!

    Őszintén megmondom, hogy régebben én is a cikkben említett problémákkal küzdöttem. Vettem, cseréltem sorra a gitárokat, soha nem voltam elégedett az aktuális hangszerrel. Aztán rájöttem, hogy a hiba az én készülékemben van, mivel mindig valakinek a hangzását kerestem (ami, mint tudjuk nem csak a gitártól, hanem annak többszörösébe kerülő cuccoktól is függ). Jelenleg két fő hangszerem van: egy single pickupos és egy humbuckeres. Ha bluesos mocsok kell, akkor single, ha sikítós rock, akkor humbucker. Ugyanakkor nem vitatható, hogy a hangszerek inspirálnak, ha kezedbe veszel egy jó (vagy akár rossz) gitárt, mosoly az arcon és tolod: ha nyersen szól jön valami blues, ha a vastag hang letépi a fejedet, akkor meg rock. Ettől függetlenül a különböző fórumokon folyamatosan tolt okoskodásoktól én is hülyét kapok, valószínűleg az ottani ˝megmondóemberek˝ gerjesztik a hangszerforgalom egy jelentős részét azzal, hogy mindig új tippeket adnak a hangszerek finomításához, a legjobb hangszer, pickup, húr, stb. ajánlásával (és a többi fikázásával). Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a megmondóemberektől még sohasem hallottam egy igazi dögös számot sem, inkább a gitármesterek leszedett számait tolják, vagy azt ˝újraírják˝ és saját számként előadják. Sajnos tudomásul kell venni, hogy a hangszeres játék elsősorban és meghatározóan - főleg a gitár esetében - az emberi agy és a saját ujjak produktuma, maga a hangszer e testrészekben megfogant és előhozott dolgok kifejezőeszköze (azaz csak eszköz a zene kifejezéséhez, nem pedig maga a zene ).

  • 30.

    Nem kár vitatni, én például pont ezt teszem. Szerintem ugyanis nincs rossz vagy jó gitár. Nyilvánvalóan vannak minőségbeli és egyéb különbségek az egyes hangszerek között, de egy gitár értékelése erősen szubjektív, nem lehet rá ilyen abszolút ítéletet mondani.
    Van most éppen a hátam mögött néhány pofátlanul olcsó kínai Stratocaster. Jók vagy rosszak? Nem tudom megmondani, illetve nem ilyen egyszerű. Persze én is inkább a Fendert veszem elő, ha játszani akarok, de a semminél például nagyon sokkal jobb, beállítás és kis pofozgatás után teljesen használhatóak. Az árukhoz képest nagyon jók. És ha valakinek egy nagyon olcsó és tűrhető szintű gitár kell, akkor ez sokkal jobb, mint a Fender. Csak a szempontokon múlik, hogy melyik lesz jobb.

  • 29.

    Azért van jó gitar, meg rossz gitar ezt szerintem kar vitatni.
    A szép az egészben az hogy az ára nem tükrözi a hangját.
    amikröl tudom hgy milynek mert volt, én a 65 előtti vintage hangot keresem tehát kis jelű szedők stb

    --Squier affinity: nem rossz de elég fos
    --Squier Standard kínai :kibaszott jó hangszer, eltört a test megragasztattam ujrafestettem mindezt egy masik standard araert.
    --Fender MIM: volt vagy 5 volt köztük jó meg kevesbe jó is egyiktöl se estem hanyatt, de hoztak a szintet
    --Squier JV 62 reissue: nagyon szerettem olympic white kedvenc szinem könnyű kis légies valami szuper volt.
    --82es Dan Smith most 450ert van fent 330ert adtam el a csavonak, nem volt rossz de csak a legenda az amiert ilyen draga...
    --kukás strat: Greco 500 test, 57 reissue JV nyak, csúcs dimarzió szett a világ legjobb :D stratocastere, iszonyat hangja volt, pedig nagyjelű szedők voltak, de valami pazar gitár volt 70ezerert adtam el vagy cseréltem el.

  • 28.

    Hát, igen. Ha drága cuccot vesz az ember, meg ˝signature-anniversary-reissue-limited edition-tribute, stb. (biztos van még néhány ilyen)˝ attól még nem lesz jobb gitáros.
    Ahogy én sem fogom megverni a LOEB Sebastien-t rallyversenyen akkor sem, ha én egy csúcsszuper autóban ülök, ő meg egy Trabantban. Nincs meg a technikai tudásom hozzá, hiába van meg a felszerelésem.

  • 27.

    Kucher László: amennyire én tudom, a rezonanciának a gyakorlatban nem sok köze van a hangkitartáshoz. Egy test rezonanciája eleve csak egy meghatározott frrekvenciára vonatkozik, nem a teljes hangspektrumra. A hosszabban rezgő húrhoz (nagyobb sustain) az kell, hogy a húr a saját rezgéséből minél kevesebbet adjon át más testeknek, például a hídnak vagy a gitártestnek vagy a nyaknak. Még mindig elméletben tehát: minél merevebb a gitár anyaga, annál hosszabban (és halkabban) szól a húr. Mondjuk egy monolit sziklatömbre erősítve a húrt szerintem meglepően hosszan rezegne. De ugye mi nem ezt akarjuk - nem is hiszem, hogy a sustain lenne a legfontosabb jellemzője egy gitárnak, hiszen az elég ritkán lép képbe.

  • 26.

    A Fender például 1956-ban indította útjára az első belépő szintű, olcsó gitárját, a Musicmastert. A Gibsonnál meg persze még sokkal korábban kezdődött, nem is tudom, mikor pontosan: LG, ES-125, Melody Maker, LP JR - volt és van bőven.
    Viszont soha nem értettem, hova ez a nagy versenyzés. Ez nem sport, hogy az egyik gitár jobb legyen a másiknál. Nem is lehet, hiszen különböző szempontok szerint nézzük - ami neked tetszik, az esetleg nekem kevésbé. De attól nem jobb lesz, hanem más. Nincs egyetlen mérőszám, nincs abszolút érték, ami alapján rangsorolni kéne a gitárokat. És nem is kell, hogy legyen. Gyerekes dolognak tartom ezzel hencegni - mint az óvodában: az én bátyám erősebb a te bátyádnál!
    Az a lényeg, hogy szeresd a gitárodat.

  • 25.

    Yogi: Meghatározást lehetne idézni a mechanika vagy az elektromosságtan témaköréből. Én ebben a fórumban úgy értelmezem, hogy egy rezgő valami ( húr) képes egy másik valamit berezgetni ( a gitár bármely része) és az valamilyen módon visszagerjeszt rá - mert szerintem ez a lényeg. Különben kit érdekelne a húrláb, vagy a test rezgése (elektromos hangszerről beszélünk!), ha ez nem jelenik meg mondjuk hosszabb hangkitartásban a húr rezgésében. De legegyszerübb a húr -húr rezonancia. E1 megpenget E6 is rezeg- ha jól hangoltál. E1 tovább és ˝teltebben˝ szól. E6 tompít és E1 ˝vékonykább˝ lesz. Azért írom, hogy elektromos hangszernél, mert a test ( és a húr) levegőnek átadott rezgése itt elhanyagolható- szerintem.

  • 24.

    A legjobb hajszolása egy jó dolog.
    Leszoktat a pénz kocsmákra, kurvákra, baromságokra költéséről.
    És ha van egy kis esze az embernek simán jól jöhet ki -ha ez egyáltalán szempont-.
    A hangszer legyen az akár gitár, erősítő, pedál sose avul el sőt, a régi dolgok (nem ide értve a vasfüggönyön inneni szarokat) mindig jobbak, jobban odafigyeltek rájuk, nem az volt hogy egy gyártónak volt belépő- alsó közép -közép... hanem volt pár fajta de mind jó volt.
    Pl Fender: bullett, affy, standard, deluxe, MIM standard, MIM deluxe, usa special, usa standard usa deluxe, és az elérhetetlne custom shop.
    Még 82ben is volt egy standard ebböl hardtail és 6pontos meg két reissue és annyi..
    És persze pont a Fendernél iszonyat a szórás. Hallani szarul szóló custom shoprol állatul szóló kínai Squierekröl. Ki tudja mi a titok.. A fa hogy száraz e? Miután lelakkozták a fát nem szárad ezt jobb tudni. Max a Nitrós azért is rohad le olyan gyorsan. A lakk? Poliuretán műanyag szar lakk fogja a testet nem engedi rezonálni Nitró a jó mert az vékony bár műanyag. Shell lakk? A legjobb lenne de olyat meg nem csinálnak pedig 500 éve minden kibaszott hegedű meg brácsa azzal van az természetes hagyja a fát mozogni, mégse használják. Test vastagság? Minél vastagabb annál szarabb a dinamika lassú szar hang lesz de lesz sustain, ha vékony pont fordítva.
    Hangszedők? Kis jelű vintage vagy nagy jelű metál sztrató? kell a fasznak.
    Minek egyáltalán Fenderen vagygibsonon kívül gitárt venni. Felveszed ugyis az lesz ez de fenderes ezmeg de gibsonos. kópia? minek.. van egykét fasza JV meg régi Burny deluxe usa árban akkor meg kell a faszomnak. Bár nekem JVm van de ez jobb mint a deluxe usa. Kombó full cső rulez? a Musci Man HD 212 hybrid kombó a twin reverb ujjászületése megver minden Twin reverbet pedig félcső.
    SRV Clapton Knopfler ezt használta pedig vót pénz Fenderre is.
    Legjobb Stratocasterem egy greco test jv nyak meg SD hangszedők, nem volt párja 82es félmillás legenda Dan Smith fendert hazavágta, de azt a JV is hazavágta féláron.
    Kábel? kutyát se.. Hendrixnek biztos Neutrik klotz lagrange meg ilyesmi volt. nem volt...
    Sok paraszt megveszi a jó gitárt jó erősítőt aztan eljátsza az egy hónap alatt hangonként betanult Satrianit és elhiszi hogy jol játszik. De egy folyamatosan pengetett Cdurra nem tudja eljatszani a pentatont.

  • 23.

    Azt hiszem, eljutott a beszélgetés arra a pontra, ahol szükséges lenne definiálni a fogalmakat, mert úgy tűnik, mintha nem egyformán használnánk némelyiket.
    Mit jelent például a rezonancia?

  • 22.

    APeet: Van benne igazság és jogos is.

    Tom Szájer: A test anyaga és vastagsága szerintem is meghatározza a hangkaraktert, de viszont a rezonanciát is. Minél vékonyabb a test a rezonancia annál erősebb, így a hangkitartás is jobb, ellentétben a vastagabb testű hangszerekkel amiben a rezgés csak elvész. A hang karaktere meg csak azt tudom mondani hogy szívószál duda. :D Ezzel azt szeretném mondani, hogy a szívószál dudánál is minél rövidebb a szívószál annál magasabb hangja van, vagy is minél vékonyabb a gitár teste annál több magasa lesz a hangszernek, persze a mély és a közép nem tűnik el csak elég szépen háttérbe szorulnak. És itt jönnek a bivaly erős hangszedők, hogy ezt a magas túltengést valamelyest kompenzálják, már ha egyáltalán szükséges, mert ugye ahány ház annyi szokás + a fa fajtájától is függ hogy mennyi magassal rendelkezik. A hangszer anyagával kapcsolatban annyit írnék le hogy nem mindegy, hogy milyen körülmények között nő, honnan származik, milyen és mennyi tápanyagot használt fel a Földből stb. Egy jobbféle Hársfa is tud úgy szólni mint egy erősen közép osztályú Mahagóni, sőt lehet jobban, de azt aláírom hogy 2 különböző fa fajról van szó amiknek más és más a hangkarakterük és az is biztos, hogy a Maha sosem lesz Hársfa és a Hársfa sem lesz Maha.

  • 21.

    Lali24:
    Hát azért a csavarok a rezgést pont nem szakítják meg. Épp ellenkezőleg, igyekeznek a rezgés terjedését a két faanyag szorításával minél jobban elősegíteni. Abban igazad van, hogy a test és a nyak kicsit másként rezonál. De ennek szerintem inkább az az oka, hogy más alakúak és más szilárdságú/karakterű anyagból vannak. Ugye itt a mechanikai szilárdságnak nagy jelentőssége van.
    Amúgy a ragasztott nyak nem feltétlenül szoosabb, passzentosabb. Találkoztam olyan csavartozott nyakkal (valamelyik fórumtémánál ezt már meg is vitattuk), amit nyekeregve, marha szorosan, úgy kellett kieröszakolni (illetve vissza) a testbe. Ha ennél szorosabb lenne, már nem menne bele a nyakzsebbe. A ragasztott nyakat sem lehet ennél szorosabbra csinálni. Illetve ott egy plusz rétegként megjelenik ugye a ragasztó, ami nem feltétlenül jobb, mint ha fa lenne a helyén.

  • 20.

    Lali24 : Szerintem nem hülyeség, van alapja. A saját építésű gitáromon a harmadik menzúráju nyak van(Ez is lehetőség a variálásra...), és úgy vettem észre a test anyaga valamint a vastagsága határozza meg a hangkaraktert. Az átmenő nyakú gitárok jobban rezonálnak a mély-közép tartományban a csavarozottak hangja viszont inkább a felső tartományokban van. Ez a magasabb tartomány okozza a relatív hangosság érzetet, mert jobban átjön ,főleg zenei környezetben. Egyik sem jobb ,vagy rosszabb csak más. Nekem is van NTB gitárom(ez van a fotón),de nem pont ezért vettem meg ,hanem mert különleges forma.

  • 19.

    Üdv Mindenkinek!

    Első sorban köszönet a cikkért. Én a nyak illesztésekkel kapcsolatban a csavarozott nyakat részesítem előnyben. Ennek az az oka, hogy a hang indítása is gyorsabb a hangkitartása is hosszabb, illetve ha baleset éri a hangszert akkor a nyakat ki lehet cserélni és nem kell az egész hangszert ˝ eldobni ˝.

    Hangkitartás terén lenne egy elég fura, de lehet ezzel hülyeséget mondó idézőjelben foglaló véleményem ami a következő:

    A csavarozott nyaknál a nyak és a test nincs olyan szinten összedolgozva mint a ragasztottnál vagy az átmenő nyaknál, ezért a csavarozott nyakkal ellátott gitárok nyaka és teste külön-külön rezonálnak valamilyen szinten, hála a csavaroknak, amik az összekapcsolási pontnál a rezgést tompítják/megszakítják, így a nyak és a test külön-külön rezonálnak. Így ha a testben a rezonancia megszűnne a nyakban még mindig ˝ megtalálható ˝ ( fordítva is igaz lehet ), míg a másik 2 nyak illesztésnél a nyak és a test bedolgozottságtól függően az egész gitár egyben rezonál ezáltal a rezonancia egyszerre szűnik meg a hangszerben és a hangkitartás csökken.

    Hangsúlyoznám, hogy lehet oltári nagy baromság, szerény személyem szerint van valóság alapja, de ez csak az én véleményem. :)

  • 18.

    Én is úgy gondolom ,sokkal többet jelent egy hangszer anyaga ,mint a konstrukció. Átmenő nyaknál sokszor írják ,hogy jobb a hozzáférés a magasabb fekvéshez meg ,hogy jobb a hangkitartás. Pedig ez inkább a test -nyak illesztésén és a formán múlik.

  • 17.

    Tanulságos a cikk, és igaz is! Köszönjük, hogy megosztottad.Sajnos a technikai része csak 10%ban számít a megszólalásnál, de a 90% úgyis a kézben dől el én úgy vélem. Meg minden gitárnak van egy hangzásvilága, ezért a 10% is elég fontos. Én hobbiból szeretem a cuccokat cserélgetni mi-mihez passzol, és nem tagadom van, hogy évekig olvasgatok és nézek specifikációkat és teszteket vajon mit és hogyan kössek. Bár azt az álláspontot is osztom, hogy a sok kis apróság gondos kiválasztása( hardver, kondenzátorok, potik, lakkozás/festés) a végén radikális eredményt hozhat. Ez személyes tapasztalat, mivel felvétel után sokan meg sem tudják tippelni min is játszom mert annyira jól sikerül néha az összeállításom, pedig csak olcsó utánzat stratom/LP-m/telém van....

  • 16.

    Kucher László,
    Na, ez érdekes, örülök, hogy hasonló a pályafutás. :)
    Én is sokat gondolkodtam ezen, sajnos Magyarországon még a hivatalos hangszerészképzés is valahol megragadt a rendszerváltás előtti stílusban, ahogy hallottam.
    Kevés az olyan mester, aki akkreditált a Zeneakadémia képzéséhez és elvállal tanulókat.
    Turcsák Tibornál volt még elvileg tanfolyam, de nem tudom, él-e még ez a lehetőség.
    Én csodálkozom rajta, hogy hangszerészek itt nem hirdetnek úgy tanfolyamokat, ahogy Amerikában én is elkezdtem. Lehet, hogy több lehetőség lenne benne, mint hinnénk, nem feltételenül készítésre, de mondjuk megtanítani az embereket alapvető karbantartásra, javításra, beállításra.
    Egy ilyen tanfolyam viszonylag biztos bevételi forrás lehetne nekik, ha hosszú távú és jó referencia is.
    Sajnos úgy tűnik, valahogy a hazai hangszerésztársadalom másképp működik...
    Amiből én is sokat tanulok, az néhány fórum és alkalmanként vannak hobby gitárkészítők és kis műhelyek találkozója, itt egész jó közösség formálódik, akik mindenben segítenek egymáson, itt nincs egymás cseszegetése, leugatás, kioktatás, hanem tényleg egymástól tanulunk.
    basszusmuhely.hu

    A másik: olvasni, olvasni, olvasni, rengeteg erről szóló könyv, cikk, stb., és mindent otthon kipróbálni, amit csak lehet. :)

  • 15.

    Remek cikk. Mi amatőrök a gitártudás deficitjét a cuccvásárlás örömeivel pótoljuk... Nem szégyen, ha valaki nem borítja túl nagy misztikus ködbe (˝az igazi hangot keresem˝), és ha nem ad elő fórumokon olvasott morzsákat mint saját tapasztalatot.

  • 14.

    Végre egy olyan megközelítés, amellyel azonosulni tudok. Elolvastam a kapcsolódó cikkeket is, bemutatkozásod stb. Az az érdekes, hogy sok szempontból hasonló pályát futottunk be, ( hangszerek, Kandó, stb) kivéve talán az amerikai tanulmányutat, amit őszintén irigylek. Tanácsot kérnék tőled: ha valaki kiskora óta hangszer, meg barkács, imádja az anyagot , a zenét, sokat kisérletezett ebben a témában, épített ezt-azt az elektronika világában is- de nem végzett hangszerész, és a Zeneakadémia vonalán sose lehet az, mert öreg hozzá- hogyan tehet szert ezen a téren profizmusra? Értem ezalatt a megalapozott/megszerzett tudás mélyítését és alkalmazását.

  • 13.

    Ezt saját fülre hagyatkozva már régen megállapítottam, hogy a ragasztott nyakúak hamarabb ˝bedöglenek˝, mint a csavarozottak.

  • 12.

    Jó cikk. A fórumokra bevezethető lenne, mondanivalója (pl comment előtt, gondold át hogy ne szidd más szubjektív véleményét stb... :D )

    A saját véleményem:
    Ha valakinek van anyagi kerete arra, hogy mindenfélét kipróbáljon, akkor tegye meg.

    Az lenne az igazán értékes, ha a tapasztalatait megfelelő formába öntve a közösség (közönség :D ) elé is tárná és nem ragadna meg az ˝ezt dobd a kukába és vegyél helyette ilyet...˝ megnyilvánulásoknál!

    Mindig is a kísérletezgetés viszi előre az embert.

  • 11.

    Remek cikk, tényleg bosszantóan gyakori jelenség lett ez, a saját gitáros ismerőseim is egyre inkább az ilyen mobiltelefon- és egyéb HiTech-mániásokra emlékeztetnek, alig hallok bárkit egy szép vagy éppen dög harmóniamenetről beszélni, bezzeg a ˝száund˝-ról meg a kütyüikről elvitatkoznak naphosszat, nagy ˝hozzáértéssel˝.

  • 10.

    Kösz mindenkinek, örülök, hogy sok a vélemény!

    Takazuka: Igen, érdekes, pont ezért vagyok kíváncsi, hogy mi jön pro és kontra. Teljesen igazad van, az zenész ne végezzen spektrumanalízist. A mérés és kísérletezés inkább a készítőnek, a hangszerésznek fontos, mert ez ugyanolyan tudomány, mint bármilyen más műszaki termék elkészítése, ugyanolyan komolya fizikai-matematikai háttere van, mint az autógyártásnak például - csak éppen ebben több helye van az intuíciónak és lehet úgy is jó gitárt csinálni, ha valaki nem tudja a rezonancia vagy a feszítőerők levezetését. De nem biztos, hogy mindig összejön neki.
    És egy bizonyos szinten túl már elengedhetetlen a mélyebb háttérismeret.
    Másrészt itt vannak ezek a mítoszok, melyeket sokszor maguk a gyártók is gerjesztenek, másrészt egyszerűen pletykaszinten terjednek...

  • 9.

    nagyon komplex kérdés ez:
    1.hol zenélsz, illetve mire kell?:(otthon/próbahely/stúdió/koncert)
    2.Továbbá a hangszer használhatósági értékét szerintem jelentősen befolyásolja az ergonómiája, esztétikuma, megbízhatósága, sokoldalúsága, amortizációja(értékben és minőségben), szállíthatósága
    hiába van ˝ultmét˝ cuccod fél milláért, a koncertezés könnyen csak nyüg lehet, mert először a szállításnál idegeskedsz, aztán a koncerten óvatoskodsz, nyilván esetlegesen kölcsön sem adod ha megkívánná a sors :), szóval rányomhatja a bélyegét a fílingre...
    Én azt tanácsolom ,mindenki olyan cuccon játszon ami a legnagyobb örömet okoz neki, de nem árt vétel előtt beszámítani fenntartási költségeket, szállítási feltételeket sem. (hangszerész, megfelelő tok, tárolás stb.) Mert egy félmillás gitár is elvesztheti a helyzeti előnyét ha pár évig mostoha gazdája volt.

  • 8.

    OFF: nagyon jó a hangolódásról írt cikked is, ezentúl ezt fogom linkelni annak, akinek ilyen gondja van. Nagyjából én is ezeket szoktam elmondani.

  • 7.

    Érdekes itt a gitarshop.hu-n megkérdezni, hogy mégis minek cserélgetjük annyit a cuccainkat :D Szerencsére a zenészek nem spektrumanalízist végeznek a cuccon, hanem megpróbálják kiszedni belőlük azt, amit hallani szeretnének. Ha pár dolognak placebo hatása van, hát annyi baj legyen.

  • 6.

    Kézben van a sound, de egy adott stílushoz olyan hangszer is kell amin korrektül megszólal. Én például humbuckeres gitáron nem játszok annyira élvezetesen, valahogy mindig a single coil működött. Plusz van még egy faktor, szeretem ha inspirál a hang, sokkal önfeledtebben, talán még jobban is játszom ha elégedett vagyok a hanggal.

  • 5.

    Nagyon gyakran kérdezik tőlem vásárlók, hogy milyen szedőt vagy milyen potit ajánlok nekik.
    Semmilyet.
    Nem_ajánlok_semmit, mert én csak a saját fülemmel tudok hallani és csak a saját esztétikai világomat ismerem. Nem tudhatom, hogy másnak mi fog tetszeni és hogy mihez szokott. Segítek megtalálni a legjobbat, de dönteni nem én fogok.

  • 4.

    Bizony kézben van a sound.
    Hozzáteszem, hogy egy gitárnak (vagy az egyes alkatrészeknek) azért nem csak a hangja vagy a hangra gyakorolt hatása érdekes: számít az is, hogy mennyire kényelmes használni, mennyire tartós, de számomra az is fontos, hogy mennyire szép.

  • 3.

    Nagyon jó cikk! Ha abból indulunk ki, hogy maga a zene az elsődleges dolog, minden más csak eszköz, hogy a zene hangulatához simuljon, akkor a válaszok azt hiszem egyértelműek lesznek.
    Nagy igazság, hogy a kézben van a sound-ezt egy ˝is˝-el kiegészíteném. Halottam már ugyanazt az embert játszani egy félmilliós Les Paul-on és később egy házibulin egy Jolana Irisen, mindkettővel elérte a hallgatói számára a kívánt hatást, élvezetes, nagyszerű játék volt mindkettő. Van egy egészséges határ, amit meg lehet húzni, sznobság és igényesség között. Egy előadót mindenképpen inspirál, ha a gitárja jól, neki tetszően szól, ez pedig emberfüggő. Van olyan, aki drága gitárokon érzi jól magát, van olyan akinek mindegy, be lehessen hangolni, pontos legyen. Ugyanakkor egy Sklipnot riffet hiába is próbálnánk single coil bridge pickuppal eljátszani, vagy egy Eric Johnson-t, John Mayer-t stratocaster nélkül. Ha meghatározott sound-ot szerenénk, akkor olyan hangszedőt stb... kell venni, amit az az előadó, zenekar használ, akkor a többi csak rajtunk múlik.

  • 2.

    Üdvözlet Mindenkinek!

    Először is szeretném megköszönni ezt az egyszerű, de nagyszerű cikket a tisztelt Szerzőnek!
    Hasonló dolgok mocorogtak bennem az elmúlt hetekben, napokban. Viszont, igényes, maximalista zenészek mindig a lehető legjobbra törekednek, sokszor bármi áron... ez viszont oda vezethet, hogy olyan szinten elveszik az illető zenész a részletekben, hogy a zene rovására mehet a dolog. Egyetértek azzal, hogy a legelső maga a ZENE! Egy hozzáértő, ˝ vérbeli ˝ zenész először fog felfigyelni a zene nagyszerűségére, mint arra, hogy azt a gitárhangot milyen végfokcsövekkel szerelt erősítővel vették fel... Nem akarom komolytalanná tenni a témát, viszont van néhány zenész ismerősöm, akik több százezres cuccokkal rendelkeznek, viszont élvezhető gitárjátékot annál ritkábban véltem felfedezni náluk... És ennek van az ellenkezője, aki a ˝ szarból is képes várat építeni ˝. Csak mondok egy példát. Nem hiszem, hogy ha egy híres - neves gitárosnak a kezébe adnék egy kínai 20 ezres squier stratót és egy akármilyen egyszerű tranyós erősítőt azt mondaná, hogy : ˝ bocsi, én ezen nem tudok JÓL játszani. ˝ Vagy vegyük azt, hogy a legendás zenekarok honnan kezdték?! Aki jól nyomta, az jól nyomta bármilyen rendelkezésre álló hangszer is volt a kezében! Sajnos, ezt mára sokan elfelejtették.

    Rengeteg gondolatom van még ezzel a témával kapcsolatban, de nem kívánok senkit lefárasztani! Nem lehet egy elméletre sem azt mondani, hogy ˝ na, én biztos jól gondolom ˝! Meg kell adni a tiszteletet egyet nem értés esetén is! A továbbiakban érdemes ezt szem előtt tartani mélyen Tisztelt Fórumozók! Köszönet még egyszer a cikkért, remekül sikerült! ;)

  • 1.

    ez egy igazán remek cikk, melynek tartalmával, vagy hát a felvetett kérdésre adott válasszal teljesen egyetértek. Persze én is törekszem a (számomra) legjobb sound-ra, de ez valahol a gitár-erősítő-effektek triumvirátusnál meg kell, hogy álljon, és ugye anyagi határok is vannak, amik kompromisszumra kényszerítenek.
    Anélkül, hogy részletezném a saját ízlésem, még egy adalék a cikkhez: ha kényszeresen az álomhangzást akarnám elérni, akkor folyamatosan ugyanolyan feszültséget kéne biztosítanom a pedáljaimnak (ami ugye rendkívül nehéz), ugyanolyan hőmérsékleten kéne játszani, ugyanolyan visszhangú teremben, állandóan ugyanolyan hangerővel zenélő dobos, basszeros, stb. mellett... :)
    Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én inkább felfogtam és megszerettem azt a szépségét ennek az állandósíthatatlan, sok tényezős feltételrendszernek, ami alkalmazkodásra késztet/kényszerít.

◼ Népszerű