Gitár kézikönyv I-II. - Andrásik Remo

Általános benyomások

A könyv abban az esetben lehet hasznos, ha egy kezdő-gyenge haladó tanuló egy gitártanárral dolgozza fel az anyagot. Mert a felépítése nem rossz alapvetően és a tartalma is igen bő. Tehát aki ezt a könyvet végigrágta és a technikai gyakorlatokon végigment, az igen magabiztos lesz a hangszeren.
Viszont tanári magyarázat nélkül nem sok haszna van.

A könyv minősége sajnos nem a legjobb. Az enyém (ha sokat nem is használtam a fenti okok végett) eléggé meg van viselve, most már csak a cellux tartja össze. Ez a kisebbik baj szerintem, mert egy könyv akkor szép, ha látszik, hogy használva van :). A főbb probléma, hogy a nyomtatás minősége egyes oldalakon sajnos nem a legjobb.

Tehát pár éve nézegettem, nem is értettem, hogy miről van szó egyes oldalakon, de mostanában jöttem rá, hogy azért, mert a kotta és tab példában lemaradtak a hangjegyek, meg a számok. Ez szerintem a nyomdát minősíti (hasonlóan a kötés minőségéhez). Innentől pedig már bennem volt a félsz, hogy esetleg máshol is vannak hiányosságok a könyvben, ami miatt egy gitárosnál rosszul rögzül valami és ez a későbbiekben probléma lesz. (nem mindegyik oldal rossz persze, viszont nem csak 1 oldalon fordult ez a probléma elő)

Szóval alapvetően hasznos könyv, ha tanárhoz jár az ember vele és akkor nem azzal megy el az idő az órán, hogy leírjuk a füzetbe a lokriszi skálát, meg az ujjrendi variációkat, hanem akkor ott van rá a könyv és a tanár megmondja, hogy melyik oldalt kell átnézni a következő órára - és a magam kézírását alapul véve tök hasznos egy nyomtatott verzió ezekből :).

Viszont otthon való önálló feldolgozásra nem teljesen alkalmas a könyv. Mert akkora célcsoportot kíván megszólítani egyszerre, hogy egy embernek a könyv 20-30% tud hasznos lenni egyszerre. Haladni meg azért nehéz kezdő szinttől, mert a magyarázatok nem magyaráznak és megértetnek, hanem leírnak bizonyos dolgokat.

Tehát szerintem nem úgy kell megtanulni gitározni, hogy első héten ez a skála, aztán utána az, aztán amaz. Hanem a gyakorlatok egymásból következzenek, legyen egy felépítés, egy ˝út˝, ahogy halad a gitáros, mert ezek nem évszámok, hogy egymástól függetlenül megtanulja az ember. Viszont a könyvben ez a következetesség és visszautalás/magyarázat nincs benne.
5

Tartalom

Gitáros kézikönyv, tanulással és gitáros ˝műveltséggel˝ kapcsolatos elméleti és gyakorlati útmutató.

Ez a könyv az I-II. részt tartalmazza, nem tudom, hogy melyik az első és melyik a második rész, meg van-e hozzá több.

Elméletileg lehet/lehetett hozzá cd-t is rendelni, de mivel nem volt melléadva, szerintem így is teljes értékűnek kell/lehet tekinteni a könyvet, a cd max kis kiegészítés volt. Zenei minták, meg backing track-ek.

Felépítése:
http://www.instrumentweb.hu/gitar_kezikonyv (erről bővebben itt)

első pár oldal egy gitáros áttekintés, hogy a gitárról mit kell tudni, hogy kell tartani stb. (5-9 oldal)

Aztán sok oldalon át az elméleti dolgok. Skálák, fekvések, skáladobozok, ütemek, gyakorlatok stb. A gyakorlatok jól vannak szemléltetve, mert kottával és tabbal vannak elmutatva (szerintem egy gitárosnak legalább alap szinten el kell boldogulnia a kottával is, tehát legalább ki illik olvasni, hogy értse, hogy kb miről van szó).
Jól áttekinthető skáladobozok vannak, ujjrendek stb. (ez az elméleti rész kb 90 oldal)

A maradék 100 oldalon stílusbeli minták vannak. A lehető legtöbb műfaj, folk, rock, funk stb. Egy hosszabb szólója tabbal és kottával, valamint egy rövid magyarázattal.
Itt nem csak az elméleti, hanem a technikai dolgokra is hangsúlyt helyeznek, szóval az adott stílusban kidomborodik az adott technikai sztenderd/jellegzetesség is hozzá.
8

Stílus

Igazából nagyon sok a tartalom, de emiatt a megértést nem mindig biztosítja.
Szerintem egy olyan gitárosnak, akinek a c-dúrt kell mutatni, némileg alaposabban és érthetőbben kéne elmagyarázni bizonyos dolgokat.

A könyvet szerintem mindenképpen haladóbb gitárosoknak szánták, akik technikailag már otthonosabban használják a gitárt. Ugyanakkor a tartalom benne elég felsorolásszerű, inkább egy adattárról van szó, mert nagyon markáns tanulási tippeket nem kapunk benne.

Kezdőknek való autodidakta tanulásra a könyv nem alkalmas, mert vannak olyan részek, amiket egy gitáros némi tapasztalattal és zenei (azon belül gitáros) szókincs ismeretével tud alkalmazni.

A könyv felét kitevő stílusgyakorlatok egy elég magas technikai szintet kívánnak meg. Tizenhatodos legátós, tappinges virgázások meg ilyesmik vannak egyes esetekben. Ez nem eljátszhatatlan, de egy kezdőt (akinek a könyv első fele magyarázza, hogy mi az a Telecaster, meg mi a C-dúr) tuti, hogy elijeszt, valamint nekik nem is hasznos.
4