Gibson Memphis ES 335 Faded Cherry, - Elektromos gitár

Technikai jellemzők (alap információk és kivitel)

Ez a gitár egy felső-középkategóriás Gibson. Ezeket mostanában a Memphis-i gyár Custom részlegében készítik. Az ES 335, megjelenése óta (1958.) sikeres, az egyik legnagyobb becsben tartott rock-blues gitár. Az ismertetést szeretném érdekesebbnek tenni azzal, hogy összevetem a legelterjedtebb, legsikeresebb klónjaival, az Epiphone ES335 Dot- (130.eFt, Kína) és az ugyancsak Epi Sheraton-al (210.eFt, Korea). Mindig kihívás, vajon a márkák eltérő presztiséből, a nagyságrendileg eltérő árakból, a gyártás helyéből vizionált elvárások, előítéletek hogyan igazolódnak vissza. A hangszer az usa-ban készült, így a márka és az ára alapján a vevők joggal különleges minőséget előlegeznek meg. A 335-öknél a nyak meghosszabbításaként a test hosszában egy blokk van, amire a pickupok és a húrláb lett rögzítve. Ettől a test alsó/felső vékony fedelei nem tudnak elmozdulni; így úgy viselkedik, mint egy tömör testű gitár; nem gerjed. Persze ez mégsem egy igazi tömör test, az üreges szárnyakban -főleg a szarvakban- bőven képződnek hanghullámok. Ezek az ’F’ lyukon ki is jutnak, az üregek felett fedelek is csak mozognak valamennyit, és így befolyásolják a húrok mozgását. Vagyis végső soron mégiscsak ’színezik’ a keletkező jelet. Tehát az akusztikus jelleg; befolyásoló tényező. Visszatérve; mindhárom gitár testfelépítése pontosan ilyen, a konstrukció teljesen egyforma. A testformák általában -talán néhány mm-től el tekintve-azonosak. Pici különbség van pl. a testek vastagságában is. A Gibson a legvékonyabb, a Sheraton a + 2mm-jével a legvastagabb. A Dot köztük van. A test formája elöl, a szarvaknál azonban jobban eltérnek egymástól. Ugyan mindegyiknél a test a 19 bundnál csatlakozik a nyakhoz, de a szarvak előrenyúlásában, a fülek öblösödésének mértékében már akár 10 mm az eltérés. A Sheraton szarvai mennek ’legelőrébb’, míg a Gibson marad leghátul. Ez egyeseknél befolyásolhatja a játékérzetet. Mindjárt feltűnő, hogy az Epiknek az ’F’ lyukai valamennyire nagyobbak és jelentősen előrébb vannak. A testet alkotó laminált lapok vastagságát nézve a Dot-é mindegyiknél 20% vastagabbat, vagyis ez merevebb, mint a társai. A legfigyelemreméltóbb különbség a fent emlegetett belső juhar-tömb kialakítása. Ez egy 3 darabból álló szendvics-szerkezet; a két szélső (vékonyak) igazodik az elő- és hátlap domborulataihoz, a középső így sima, állandó méretű tömb. De a igazi meglepetés, hogy a Gibson- ban, közép felé ez a tömb szinte teljesen hiányzik! És valószínűleg a híd-láb mögött ismét nagy üreg (kb.9x15 cm) van. Mindez azt eredményezi, hogy az akusztikus/rezonáns üregek a Gibsonnál jelentősen nagyobbak, összetettebbek, aszimmetrikusak, a híd pickup a nyakihoz képest sokkal kitettebb az akusztikus hatásoknak (bármit jelentsen ez). A Dot és a Sheraton blokkjai teljesen tömörnek látszanak. További eltérés van a nyakak anyagában is; a Dot és a Gibson-nál ez mahagóni + rózsafa, a Sheraton nyaka 4 részes fuhar-dió réteges (nagyon merev) + rózsafa fogólapos szerkezet. A Dot nagy fej miatt kissé kiegyensúlyozatlan.
10

Hangzás, hangtulajdonságok

Hangzás: Akusztikusan; mindhárom hangos, rezonáns, extra hangkitartással bírnak. A hang a Dot-nál valamennyire sötétebb tónusú. Komplexitásában a sorból a Gibson jól hallhatóan megelőzi a többieket. A Sheraton és a Dot ebben egymáshoz közelebb vannak. Az a karakter-különbségek erősítőbe dugva csak fokozódtak (a Sheratont közben ki kellett vennem a további tesztből, mert pickup-cserén esett át). Akár a tiszta-, akár az enyhén-, vagy erősebben torzított hangot hallgatva ugyanez az eredmény jön ki. Nem arról van szó, hogy a Dot nem egy nagyon is jó blues-, rock gitár, hanem, hogy a Gibson egyszerűen többet/mást tud és azt is jobban. Mindkét gitár hozza a 335-re jellemző erényeket; a meleg, sima hangzást. A különbségek ezen túl vannak. Ezt úgy tudom érzékeltetni, hogy amikor a vol. és a tone gombokat használom, a Dot gyorsabban és erősebben veszít a hang gazdagságából. Valahogy úgy, mintha egy parametrikus EQ-t használva, egyben a szabályozási területet is szűkíteném, ezért a csúcstól távolabb lévő hangok erősen vágva lesznek. A szabályozott hang görbéje ’hegyes’. A Gibsonnál viszont ez egy szélesen elterülő ’domb’. A Dot-nál a használható hangok 7-10 közt voltak és -leegyszerűsítve- gyorsan’eltompultak’. Ezt a tartomány Gibsonnál 2-10 közt van. Vagyis alig van olyan szélsőséges beállítás, ami nem hozott volna valami új, érdekes színt, használható hangot. Pl. vol. 2 - tone 2 esetén is ott maradnak a magasak (a mélyekben is!) és felharmonikusaik. Aztán ’bitvin’ állásban végtelennek tűnő lehetőségek nyílnak meg…..Az ember csak néz, mert a két gitár ’ugyanabból’ van, hogy szólhat az egyik mégis ennyire gazdagabban. Nyilván főleg arra lehet gondolni, hogy a Gibsonnál hatnak az akusztikusokra jellemző szerkezeti tulajdonságai (nem hiába vonzódnak a jazzisták ezekhez hasonló a típusokhoz). Meg persze eze-aza kicsit más, valahogy úgy, ahogy pl. a mesterszakácsok kajái vannak; ugyan azt, ugyanabból csinálják, mint bárki, de itt egy kicsivel kevesebb ez, vagy az, egy kicsivel több izé, meg mizé…szóval a kis különbségek, az arányok tudása, ezt tesz valamit kiemelkedően jobbá, különlegessé. Nem véletlen, hogy a 335-fanok imádják piszkálni a vol. és hangszín potikat, amivel mintegy a ’direkt-hang és a színezett-hang’ arányát állítják (jelentsen ez most bármit is).
10

Minőség, mívesség

A ’vasak’:
Mindháromnál Groover kulcsok vannak, ezek közismerten jó minőségűek. A híd szintén mindenűt azonos konstrukció,’tune-o-matic’, de a Gibsonnál a híd spéci alu-ötvözet (ABR-1), titán csúszkákkal, a láb, cink öntvény, mindezek a drágább króm felületekkel ellátva. Az Epiknél nem adják meg az anyagot (valami öntvény), csak azt, hogy a bevonatok nikkelezettek. A Sheraton szerelékei aranyozottak is.
Elektronika: a szokásos; két humbucker, két-két hangerő és hangszín potik, egy 3-állasú váltó-kapcsoló (nyak- bitvin- híd) és egy bemenet.
A Gibsonnál ’PAF’ stílusú (alnico II. mágnes, az ikonikus ’patent aply’ feirattal), un. burstbucker 1. és 2. vannak beépítve, a 2-k nagyobb menetszámmal ’felspécizve’ (hídnál). (Dc;7.76 és 8.08 , Az eredeti PAF; 7,5-8 körül van. Azért nagy a szórás, mert tekercselők menetszámlálója kezdetben nem volt túl pontos. Így egy humbi két felének tekercselése sem volt azonos. Ezt utánozza a burstbucker, ahol a pl. neck-nél 4800 és 5200 a menetszámok. Aztán egyre javultak a számlálók és 1957-re már nagyon közeli lett a két menetszám. Erre épül az ’57’ nevű pickup. (ezek szerint a 335 -t autentikusan csak ’57’ -el kellene ellátni)). A potik A500 CTS-k, és ellenállásra válogatottak. Egy pickup tone és vol. ellenállása közel azonosnak kell lenni, de úgy, hogy a neck-nél az ellenállások 20-30%-al nagyobbak legyenek. A kondik: .015 és .022.
pont: 9,9
Dot: Alnico Classic és Aln. Cl.pluss típusú hangszedők (Dc; 8.56 és 8.77), többet nem tudni róluk. A potik, kondik ’noname’-k. A vezetékek szép rendben a fedlap alá beragasztott kis patentekbe rendezve. Semmi kupi !
Sheraton: Jelzés nélküli humbik Dc:8,25 és 8,54 értékekkel. A többi alkatrész is ismeretlen.
Beállíthatóság/Játszhatóság:
Mindegyik gitár átlagos igényekre lett beállítva. A Dot pálcája laza volt, meghúzva a magasra állított híd annyira leengedhető volt, mint a Sheratoné és megközelítették a Gibsont. A felső nyergekben mindenütt van még kevés tartalék, a húrok nem akadnak. Az oktáv-beállítást így a Dot-n újra be kellett állítani, amit a babák már nehezen követtek (a lejjebb eresztéshez már szélesebb híd kellene). A Sheraton-n széles híd van, a babák tág határok közt állíthatóak. A bundok végei mindkét Epi-nél rendesen meg vannak munkálva, de a Gibson ’műanyag ’sapkái’ simaságban persze verhetetlenek. Az apróbb méretbeli-geometriai eltérések miatt, az alacsonyabb húrnyomás-, de főleg a ’C’ (kerekebb) nyak miatt is a Gibson -nekem- egyértelműen a legjobb. A Sheraton nyaka nagyon hasonló, de a test vastagabb. A Dot nyaka ’D’ és az nekem kevésbé jön be. Végül is, érthető módon; nem lehetnek jelentősebb különbséget a hangszerek közt, de úgy gondolom, hogy ha mindhármat ’élesre’ beállítanám, az se igen változtatna a sorrenden. És igen, a Gibson gyári beállításban is nagyon jó.

A kivitelt vizsgálva bizony a Gibson nagyon rosszul jön ki. Pontosabban ez a kézimunka gondosságára és az ezt ellenőrzőkre vonatkozik. A festés előtt (nitro) elégtelenül lett portalanítva, ezért a festés néhol kritikán aluli stb. A másik két hangszernél a kivitel szinte kifogástalan. Ami a tervezés gondosságát és a CNC gépek pontos munkáját illeti; azért a Gibsonnál is megvan. A felhasznált anyagok is kifogástalanok, beleértve olyan extrákat, mint a csontnyereg stb. Összefoglalva a Gibson: minőségi anyagokból jól összerakva, de pofátlanul ki van spórolva a (drága) kézimunka, egyenetlen gyártás-ellenőrzéssel készítve, de a végén hibátlanul beállítva, (a pontszám azért nem rosszabb, mert a hibák a használhatóságot nem befolyásolják); kirívóan rossz ár/érték arány. Úgy látszik, hogy a Gibson körül mostanában terjedő rossz hírek nem lehetnek alaptalanok. Ezzel szemben Epik jó anyagokból, szépen kivitelezve készülnek és így kiváló az ár/érték arány adnak.
6

Megbízhatóság és tartósság

Mindhárom hangszert régóta a piacon van, közismerten tartós és megbízható hangszerek.
9

Általános benyomások

Összegzés: A Dot-al úgy ahogy van (lényegében) fel lehet menni a színpadra, aztán had szóljon.... Persze ezt a Gibson is tudja, de az igazi ínyencség -vele és egy 2-5 W csöves kombóval- egy jó jammelés…. Mindent összevéve, sok jót lehet elmondani a Dot-ról és sok rosszat a Gibsonról, de ez utóbbi mégiscsak egy fantasztikus gitár……
(a teszt Marshall 6100 fej csatornáin, és Orange TinyTerror + Marshall 425A-n lett tesztelve, de ˝élőben˝ is ki lett kipróbálva JamVox kártyán/programon (track: E. Clapton/Cream: Crossroads)

Sok kiváló gitár létezik, ebből csak egy a Gibson es335, de egy különleges darab, amely sok mindenre megtaníthat abból, mire is lehet képes egy elektromos gitár, sok mindenre inspirálhat, amire más hangszer nem vagy kevésbé. Ha teheted, ne kerüld el vele a találkozást!
10