Lukács Peta – Homo Imperfectus (2017)

„Megalakult a Lukács Peta” - írta egy korábbi posztjában hazánk egyik legjobb (ha nem A Legjobb) gitárosa. Első lemezét - mely a War & Peace címet kapta - a megjelenés napján rögtön megvásároltam digitális formában. Annak meghallgatása, majd a Makroszeizmikus Földmozgás című új dal után egyértelmű volt számomra, hogy a lemezbemutató koncerten is ott a helyem. Ugyan picit kevesen voltunk, és Peta e miatti posztja után kissé féltem, hogy nem lesz folytatás, de nem sokra rá jött a hír: készül az új lemez. Többször is elmondta, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak az énekes dalok, de óriási meglepetés volt számomra, mikor a beharangozóban kiderült, hogy ő veszi át a mikrofon mögötti stafétabotot. Így aztán nem is csoda, hogy még nagyobb lelkesedéssel és izgalommal vártam a lemezt, mely májusban látott napvilágot, az azóta eltelt közel két hónapban pedig sikerült annyira rongyosra hallgatnom, hogy végül nyugodt szívvel, annak hathatós ismeretében vágtam neki a lemezkritika írásának.

A 10 tételes dalcsokor stílusosan a lemez címét viselő introval kezdődik, majd rögtön bele is csapnak a közepébe. A húzós riffek, a 7 és 8 húros gitárok (sok esetben még le is hangolva) végigkísérnek minket a lemezen. Az album a Majdnem című dallal indul be, mely a megjelenés előtti első közzétett szám volt, majd egyik személyes kedvencem, a Mitől félek pörgeti fel igazán a hangulatot - megcsillogtatva a fél hanggal lehangolt, 8 húros „faltörő kos” hangját. Peta hangkaraktere kiválóan illeszkedik az új hangzásvilágba, emellett pedig külön öröm volt számomra, hogy a dalok magyarul szólalnak meg. Az intro, majd a két bevezető dal után egy instrumentális szerzemény, a Replay következik, amelyben a Mester kiválóan ötvözte a 7 húroson játszott súlyosabb riffeket, és a dallamos instrumentális rockzenét. Az ezt követő Fordulj el-nél viszont megtorpant számomra ez az erős kezdés. Sokszor futottam neki a dalnak, mígnem végül azt vettem észre, hogy a lejátszóban több alkalommal is automatikusan átléptem a következő számra. Egy hónapnak kellett eltelnie, hogy végül betaláljon nálam. A szöveg jó, és bár a versszak dallammenete nekem egysíkú, rá kellett jönnöm, hogy ezzel ellentétben a refrén nagyon jól el van találva - különös tekintettel Szebényi Dániel háttérben futó billentyűjátékával kombinálva.

A Fordulj El után ismét egy instrumentális szerzemény, a Robot Sex kalauzol el minket kicsit a keleties dallamok irányába. Itt említeném meg, hogy az összes instrumentális dal angol címet kapott - tekintve, hogy Peta az Ibanez hazai endorsere, az ezzel járó nemzetközi nyitás miatt szerintem ez teljesen érthető is. A Robot Sex után két újabb énekes dal, a Beszélj Hozzám és a Remény következik, és bár utóbbi esetében is tapasztaltam a fő témában némi egysíkúságot, korántsem volt olyan súlyos, hogy úgy érezzem, elfáradt volna a lemez. Sőt! Sok esetben tapasztalom manapság azt a hibát, hogy a közepére kicsit leereszt egy album, vagy a végére kifogy a szusszból, de ebben az esetben éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. A két énekes dalt egy újabb kiválóan megkomponált, húzós instrumentális tétel követi, mely a Without Words címet kapta, a lemez végére pedig stílusosan egy lassú dal, a Meg kell halnom került, amelynek szövegét Peta nem is énekli, hanem elmondja - ez azonban kiváló összhangban van a szólóval. Szinte úgy érzem, hogy Peta helyett a hangszer az, ami énekel. Gyönyörű lezárása ez a tízdalos csokornak.

Összegzés:

„A legnagyobb vagyok. Ha nem a legnagyobb!” - mondta egyszer Kecskeméti Sándor. És bár valószínűleg közel kétméteres magassága is erősen közrejátszhatott e mondat aktualitásában, ezen album után Peta mester is nyugodt szívvel mondhatná ezt. A lemezbe meglátásom szerint alig lehet belekötni. Igazi mestermű! A hangzás kiváló, a húzós riffek mellé Horváth „Sexy” Gábor tökös basszusgitározása, valamint Geröly Mátyás dinamikus dobjátéka kiváló választás. Szebényi Dániel billentyűs személyében a háromfős kísérőbrigád egy igen erős vokalistával is gazdagodott, amit szerintem érdemes lenne élőben is kihasználni. Mindenesetre Random Trip-ek alkalmával már számtalanszor tapasztaltam, hogy gyakorlatilag nincs olyan stílus, amiben ő ne állná meg a helyét. Peta remekül énekel, hangszíne pedig kiválóan illeszkedik a lemez hangzásvilágába. Nagy öröm számomra, hogy a dalok magyar nyelven szólalnak meg. Manapság egyre ritkábban találkozni ezzel, és bár bizonyos esetekben, a nemzetközi piac felé orientálódás miatt jogos az angol nyelv használata, kifejezetten üdítő volt hallani, hogy akad ilyen színvonalas zene magyar nyelven is. A május végi megjelenés, valamint a Bikini aktív nyári időszaka miatt ugyan valahol érthető okból, de kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy egy fesztiválon sem lesz bemutatva a nagyérdeműnek ez a „másztörpísz”. A szeptember 7-i lemezbemutató koncertre viszont mindenképpen benevezek. Petának szívből gratulálok, és ezúton üzenem: ugyan többnyire digitális formában hallgatok zenét, de ha esetleg vinyl is készül, egyikre mindenképpen vevő leszek!

Dalok:

1. Homo Imperfectus

2. Majdnem

3. Mitől félek

4. Replay

5. Fordulj el

6. Robot sex

7. Beszélj hozzám

8. Remény

9. Without words

10. Meg kell halnom

https://www.facebook.com/petalukacs

Lukács Peta Youtube csatornája

szerző: Csesznegi Péter