Lukács Peta – Homo Imperfectus (2017)

„Megalakult a Lukács Peta” - írta egy korábbi posztjában hazánk egyik legjobb (ha nem A Legjobb) gitárosa. Első lemezét - mely a War & Peace címet kapta - a megjelenés napján rögtön megvásároltam digitális formában. Annak meghallgatása, majd a Makroszeizmikus Földmozgás című új dal után egyértelmű volt számomra, hogy a lemezbemutató koncerten is ott a helyem. Ugyan picit kevesen voltunk, és Peta e miatti posztja után kissé féltem, hogy nem lesz folytatás, de nem sokra rá jött a hír: készül az új lemez. Többször is elmondta, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak az énekes dalok, de óriási meglepetés volt számomra, mikor a beharangozóban kiderült, hogy ő veszi át a mikrofon mögötti stafétabotot. Így aztán nem is csoda, hogy még nagyobb lelkesedéssel és izgalommal vártam a lemezt, mely májusban látott napvilágot, az azóta eltelt közel két hónapban pedig sikerült annyira rongyosra hallgatnom, hogy végül nyugodt szívvel, annak hathatós ismeretében vágtam neki a lemezkritika írásának.

A 10 tételes dalcsokor stílusosan a lemez címét viselő introval kezdődik, majd rögtön bele is csapnak a közepébe. A húzós riffek, a 7 és 8 húros gitárok (sok esetben még le is hangolva) végigkísérnek minket a lemezen. Az album a Majdnem című dallal indul be, mely a megjelenés előtti első közzétett szám volt, majd egyik személyes kedvencem, a Mitől félek pörgeti fel igazán a hangulatot - megcsillogtatva a fél hanggal lehangolt, 8 húros „faltörő kos” hangját. Peta hangkaraktere kiválóan illeszkedik az új hangzásvilágba, emellett pedig külön öröm volt számomra, hogy a dalok magyarul szólalnak meg. Az intro, majd a két bevezető dal után egy instrumentális szerzemény, a Replay következik, amelyben a Mester kiválóan ötvözte a 7 húroson játszott súlyosabb riffeket, és a dallamos instrumentális rockzenét. Az ezt követő Fordulj el-nél viszont megtorpant számomra ez az erős kezdés. Sokszor futottam neki a dalnak, mígnem végül azt vettem észre, hogy a lejátszóban több alkalommal is automatikusan átléptem a következő számra. Egy hónapnak kellett eltelnie, hogy végül betaláljon nálam. A szöveg jó, és bár a versszak dallammenete nekem egysíkú, rá kellett jönnöm, hogy ezzel ellentétben a refrén nagyon jól el van találva - különös tekintettel Szebényi Dániel háttérben futó billentyűjátékával kombinálva.

A Fordulj El után ismét egy instrumentális szerzemény, a Robot Sex kalauzol el minket kicsit a keleties dallamok irányába. Itt említeném meg, hogy az összes instrumentális dal angol címet kapott - tekintve, hogy Peta az Ibanez hazai endorsere, az ezzel járó nemzetközi nyitás miatt szerintem ez teljesen érthető is. A Robot Sex után két újabb énekes dal, a Beszélj Hozzám és a Remény következik, és bár utóbbi esetében is tapasztaltam a fő témában némi egysíkúságot, korántsem volt olyan súlyos, hogy úgy érezzem, elfáradt volna a lemez. Sőt! Sok esetben tapasztalom manapság azt a hibát, hogy a közepére kicsit leereszt egy album, vagy a végére kifogy a szusszból, de ebben az esetben éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. A két énekes dalt egy újabb kiválóan megkomponált, húzós instrumentális tétel követi, mely a Without Words címet kapta, a lemez végére pedig stílusosan egy lassú dal, a Meg kell halnom került, amelynek szövegét Peta nem is énekli, hanem elmondja - ez azonban kiváló összhangban van a szólóval. Szinte úgy érzem, hogy Peta helyett a hangszer az, ami énekel. Gyönyörű lezárása ez a tízdalos csokornak.

Összegzés:

„A legnagyobb vagyok. Ha nem a legnagyobb!” - mondta egyszer Kecskeméti Sándor. És bár valószínűleg közel kétméteres magassága is erősen közrejátszhatott e mondat aktualitásában, ezen album után Peta mester is nyugodt szívvel mondhatná ezt. A lemezbe meglátásom szerint alig lehet belekötni. Igazi mestermű! A hangzás kiváló, a húzós riffek mellé Horváth „Sexy” Gábor tökös basszusgitározása, valamint Geröly Mátyás dinamikus dobjátéka kiváló választás. Szebényi Dániel billentyűs személyében a háromfős kísérőbrigád egy igen erős vokalistával is gazdagodott, amit szerintem érdemes lenne élőben is kihasználni. Mindenesetre Random Trip-ek alkalmával már számtalanszor tapasztaltam, hogy gyakorlatilag nincs olyan stílus, amiben ő ne állná meg a helyét. Peta remekül énekel, hangszíne pedig kiválóan illeszkedik a lemez hangzásvilágába. Nagy öröm számomra, hogy a dalok magyar nyelven szólalnak meg. Manapság egyre ritkábban találkozni ezzel, és bár bizonyos esetekben, a nemzetközi piac felé orientálódás miatt jogos az angol nyelv használata, kifejezetten üdítő volt hallani, hogy akad ilyen színvonalas zene magyar nyelven is. A május végi megjelenés, valamint a Bikini aktív nyári időszaka miatt ugyan valahol érthető okból, de kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy egy fesztiválon sem lesz bemutatva a nagyérdeműnek ez a „másztörpísz”. A szeptember 7-i lemezbemutató koncertre viszont mindenképpen benevezek. Petának szívből gratulálok, és ezúton üzenem: ugyan többnyire digitális formában hallgatok zenét, de ha esetleg vinyl is készül, egyikre mindenképpen vevő leszek!

Dalok:

1. Homo Imperfectus

2. Majdnem

3. Mitől félek

4. Replay

5. Fordulj el

6. Robot sex

7. Beszélj hozzám

8. Remény

9. Without words

10. Meg kell halnom

www.facebook.com

Lukács Peta Youtube csatornája youtube.com

szerző: Csesznegi Péter