Interjú a Jónás Tamás gitárverseny győztesével, Mészöly Mártonnal

Mint  ahogyan beszámoltunk  róla,  nemrég került megrendezésre a második Jónás  Tamás Gitárverseny.  Közel 200 indulóval a hazai versenyek történetének legnépesebb  mezőnye gyűlt össze (az eddigi rekordot is Tamás első  versenye tartotta), és résztvevők visszajelzései alapján egy kitűnő  hangulatú, közösségi  jellegű verseny volt ez, ahol nagyon sokat lehetett egymástól tanulni.

7  kategória,  félmilliós összdíjazás, 20  szponzor 3 földrészről,  és 9  zsűritag 5  országból és 2 földrészről, köztük Király  István, a hazai  gitárosok egyik legizgalmasabb képviselője, Danev  György, a hazai  zenei újságírás egyik vezető szakértője, és Bene  János kommunikációs tréner, aki egy teljesen eltérő, friss szemléletmóddal gazdagította a beérkező  nevezések értékelését. A külföldi zsűritagok névsora pedig  önmagáért beszél: Steve Lukather, a Toto legendás  gitárosa, a G3 koncertek rendszeres szereplője, Brad Tolinski,  az amerikai Guitar World főszerkesztője, valamint a gitározás  jelenlegi élvonalának képviseletében az angol Rick Graham,  az olasz Gianluca Ferro és a svéd Mathias Holm. A  díjak felajánlói között további kiemelkedő gitárosok is  voltak, mint például Paul Wardingham, Mika Tyyskä,  vagy Martin Miller.  A verseny győzteséről és a  helyezettekről a  Guitar World a címoldalon számolt be.

Számos hazai  hangszerbolt és hangszerész mellett a GitárShop is  támogatta a Jónás Tamás Gitárversenyt. Mészöly Mártonnal,  a verseny győztesével készült interjúnk következik.

Szia  Marci, megnyerted a 2013-as Jónás Tamás Gitárversenyt, miután az  egy évvel korábbi versenyen második lettél. Gratulálunk, és  köszönjük, hogy elvállaltad ezt az interjút!

Sziaszrok!  Második alkalommal is hatalmas megtiszteltetés részese lehettem,  ezúttal első helyezettként .  Nagyon szépen köszönöm a teljes zsűrinek a közreműködésért,  illetve a „Legjobb Szóló” címért.

Mikor  kezdtél el gitározni, és hogyan jött az ötlet a zenélésre? A  családodban zenélt valaki?

2008  augusztusában kezdtem el élőzenével foglalkozni egy barátom  bíztatására. Zenekart szeretett volna csinálni, és nem volt  basszusgitárosa. Azért engem hívott, mert tudván hogy édesapámnak  volt basszusgitárja (ami a sarokban porosodott jó ideje) gondolta  kézhez álló feladatkör lenne ez számomra. Itt fogtam először  (basszus)gitárt a kezemben. A hangszeren autodidakta módon tanultam  meg játszani, soha nem jártam tanárhoz.

Ez előtt is  foglalkoztam zenéléssel, de ezek számítógépen történtek. Az  ötlet a zenélésre gyerekkoromban jött, szüleim figyeltek fel a  hallásomra, ahogy hangról hangra pötyögök egy dallamot  szintetizátoron. Sokak szerint rendelkezem abszolút-hallással, ami  elméletileg velem született adottság. Sajnos a zongorán való  tanulás félbeszakadt az „elriasztó” szolfézs leckék miatt. A  családban édesapám zenélt: dobolt, illetve basszusgitározott  (amatőr szinten) még a katonaságban, így végső soron neki  köszönhetem, hogy ma itt tartok.

Kik a  kedvenc gitárosaid és melyek a kedvenc együtteseid?

A teljesség  igénye nélkül: John Mayer, SRV, Scott Henderson, Yngwie J.  Malmsteen, Andy Timmons, Satriani, Jeff Beck, Marcus Miller (bass),  Lukács Peta.

Említésre  méltó kedvenc együttesem nem túl sok van, bár mindent  meghallgatok a jó ízlés határain belül. Ha a jelenből indulunk  ki, akkor a kedvencem John Mayer (minden mennyiségben!) :).

A  versenygyőzelem önmagában is nagy presztízst jelent számodra,  hiszen a Jónás Tamás Gitárverseny már második alkalommal lett  az ország legnépesebb gitárversenye. A zsűriben Steve Lukather és  Brad Tolinski, a Guitar World főszerkesztője is benne volt. Cikk  jelent meg a győztes videódról a Guitar World címoldalán. De  emellett  számos nyereményt is kaptál a győzelmedért: egyedi  készítésű teljes aktív Sublime pickup szettet, egy Kasleder  Effects El Diablo Jr. effektpedált, az Echo Hangstúdió által  felajánlott stúdióidőt, gitár-konzultációt Martin Miller-től,  könyvcsomagot Bene Jánostól, „In The Syle Of Satriani” és „In  The Syle Of Vai” csomagokat a Riff Axelerator-tól, CD-csomagot és  gitár-konzultációt Jónás Tamástól, és ezt az exkluzív  interjút a GitárShop-tól. Mesélj nekünk a nyereményekkel  kapcsolatos terveidről!

A  nyereményeken kívül maga az elismerés volt a legnagyobb díj amit  csak kaphattam a versenytől, de természetesen a nagyon hasznos  ajándékcsomagnak is ugyanannyira örültem mint az első helyezett  címnek.

Az  egyedi készítésű hangszedő-szettnek örültem talán a  legjobban, hiszen a zenei ízlésemnek megfelelően választhattam ki  a megfelelőt. Andrásnak, a SublimePickups alapítójának köszönhetően mostantól az én gitárom is  dögösebben fog szólni .  A Fender  Stratocaster gitáromba választottam ki egy single-coil modellt, amire egyedileg kérhettem díszítést.

Mindig  is szerettem volna egy Kasléder pedált, az El Diablo Jr.  effektpedál egyike  azoknak a hangzásoknak amit régóta be szerettem volna építeni az  effekt-körömbe, így ezzel a kis jószággal is bővült a család.

A  neves angol gitáros, Martin Miller által felajánlott gitárórád  hogyan zajlott? Milyen témák kerültek szóba, és milyen  tanulságokat szűrtél le a közös gitározásból?

A  korábban egyeztetett témakörök alapján egy nagyon jó hangulatú  gitárórában lehetett részem Martinnal. Túlnyomórészt  beszélgetős órának indult, de voltak örömzenélős pillanatok  is. Főleg a technikai berendezései érdekeltek első körben, amit  stúdióban illetve élőben a színpadon használ, így ezek felől  érdeklődtem. Nagy vonalakban vázoltam neki, hogy mit szeretnék  elérni a zenéléssel, így ennek megfelelő tanácsokkal látott  el. Számomra a „Don’t apply to Berklee” kezdetű mondata volt  a legmeglepőbb. Lebeszélt arról, hogy jelentkezzek az egyetemre,  ugyanis szerinte többet tanulhatnék abból, ha a megfelelő  helyen/helyeken zenélnék együtt a megfelelő emberekkel, nem  beszélve az egyetem borsos anyagi vonzatairól. Megmutattam neki  egy-két saját szerzeményemet, amit nagy örömmel fogadott, majd  ezek hangulatképeit elemezve jam-elgetni kezdtünk. Szó esett a  skálákról, skálafelismerésről, illetve ezek megfelelő  használatáról. Mint korábban is említettem, én abszolút hallás  alapján játszom, így a skálák névleges nem-tudásáért tőle  is elnézést kértem.  Mentségül szolgáljon, hogy az összes oda- illetve nem-oda illő  hangra rá tudtam mutatni pontosan. Azt a tanulságot szűrtem le a  közös gitározásból/beszélgetésből, hogy igenis illik  zeneelméletet tanulni a gyakorlat mellett, pláne ha az ember tovább  szeretné fejleszteni a jelenlegi tudását magasabb szintekre, főleg  ha valamilyen iskolát is szeretne elvégezni.

Mik a távlati céljaid, terveid a zenéléssel? Milyen  eredmények elérése esetén éreznéd azt, hogy elérted a célodat,  mint gitáros?

Távlati célom  a zenéléssel, hogy a saját stílusomat valósíthassam meg,  szerettessem, ismertessem meg az emberekkel.

Ha sikerülne  találnom magam mellé olyan zenésztársakat akik osztják a  nézeteimet, elképzeléseimet és tudásukkal, rátermettségükkel  színvonalas saját (nem csak instrumentális) szerzemények hadát  állíthatnánk elő, amivel bátran a publikum elé állhatnánk  mint zenekar.

Játszol-e  most együttesben, és ha igen, akkor hol láthat titeket legközelebb  a közönség?

Pillanatnyilag  nincs zenekarom sajnos, bár alakulóban van egy stílusban hozzám  közel álló formáció funky/jazzrock/pop/soul/chillout jegyekben.  Próba még nem volt, de már elkezdtük megalapozni az irányvonalat.

Milyen  módszereid vannak a gyakorlásra? Hogy osztod be a gyakorlást, és  mennyi időd jut rá egy héten?

A gyakorlás  nálam többnyire abból áll, hogy „kikapcsolom” az agyam, és  hagyom, hogy az ujjaim irányítsanak. Ha olyan terepre érkezem  (véletlenül) ami tetszik, és kihívást jelent, értelmezem a  helyzetet, fejben összerakom, hogy mit is szeretnék kihozni belőle,  és addig gyakorlom, amíg úgy nem megy, ahogy azt elképzeltem.  Leginkább az „a la natur” képviselője vagyok, ritkán játszom  backing-track-re, viszont saját ötletek rétegelését (loop-olás)  rendszeresen űzöm. Van hogy így egy komplett saját szerzemény  születik.

A beosztás az  épp aktuális lelkiállapotom függvénye, mikor-mit, ez „sajnos”  mindig véletlenszerű, persze ha nagyon meg akarok tanulni valamit  az az elsődleges. Sajnálatos módon mióta dolgozom kevés idő jut  a gitárra, de természetesen nincs elhanyagolva 1 percre sem. Amikor  elkezdtem a gitározást (2008 augusztusa / nyári szünet), volt  hogy napi 8-10 órát gyakoroltam egyhuzamban. Mára ez sajnos  redukálódott napi 1-2-re (hétköznap). Egy héten kb. 10 óra jut  gyakorlásra, ami irtó kevés (szerintem).

A  gitárversenyre készített szólód, amellyel megnyerted a  kategóriát, milyen arányban tartalmaz improvizált részeket, és  mennyi az előre megírt rész benne?

Gyakorlatilag az  egész szóló egy hatalmas improvizáció végeredménye. Sokszor  felvettem, de mindig mást és mást játszottam minden alkalommal,  aztán végül sikerült megállapodnom magammal, és „megcímkéztem”  az egyes részeket, amiket a legjobbnak tartottam. Az intró annyira  friss volt, hogy közvetlen a felvétel előtt sikerült kitalálnom.

Nagyon  természetesen, lélekből gitározol, a hangszerrel kitűnően ki  tudod fejezni magad. A játékodban nem használsz sok tipikus  rock-elemet, hanem saját, egyéni hangvételed van. (Erről a  témáról egyébként egy  friss GitárShop cikket is olvashatnak az érdeklődők.)  Hogyan hozod létre a személyességet a játékodban, mit  tanácsolnál azoknak, akik szeretnék érdekesebbé, egyénibbé  tenni a gitározásukat?

Elsősorban meg  kell próbálni elszakadni az általános, begyakorolt kliséktől,  illetve a jól ismert figuráktól, melyeket a nagyoktól  hallunk/lopunk (kölcsön veszünk   ). A személyesség, az egyediség akkor jön létre a gitárjátékban,  ha képesek vagyunk meghallani, megérteni azt, amit a zene mond  (kínál) nekünk, és képesek vagyunk kommunikálni a zenével.  Ehhez elképesztő mennyiségű gyakorlásra és önfejlesztésre,  alázatra van szükség. A legjobb módja az önfejlesztésnek az  improvizáció. Ha rendelkezésre állnak a skálaismeretek könnyebb  a dolgunk, hiszen már csak a megfelelő hangulatot/hangulatokat kell  tudnunk megtalálni. Ha nem ismerjük a skálákat az sem feltétlen  baj, hiszen szabadabban, a „bedobozolás” korlátja nélkül  választhatjuk meg a hangokat. Tipikusan az ilyen gitárversenyeknél  (ahol adott az alap) a legnehezebb a dolga a gitárosnak, hiszen nem  feltétlen az egyén zenei világát tükröző kíséretre kell  tudnia érvényesíteni tudását. Ám azonban ha megismerkedünk a  zenei alappal, sokszori meghallgatás után (jobb esetben) már a  fejünkben megszülethet a későbbiekben lejátszandó szólónk.  Fontos, hogy ne erőltessük azt, ami nem megy. A fül nagyon el tud  fáradni, így azt is pihentetni kell.

Melyek  az erősségeid a gitározáson belül (improvizálás, pontosság,  hallás, egyes technikák), és mely területeket érzed a leginkább  fejlesztendőknek?

Úgy vélem az  improvizáció meghatározó szerepet tölt be nálam a gitározás  során. Szeretem a kihívásokat. Felfedezni egy új világot csak  úgy lehet, ha „még nem tudod előre hogy mit fogsz játszani”  :). A pontosság alaptétel, soha nem voltak gondjaim ritmikával,  tagolással, a belső metronómom mindig pontosan tartja az ütemet,  ez szerencsére nálam olyan dolog ami zsigerből jön, így ez is  erősségem (eredetileg dobos szerettem volna lenni). A legfontosabb  dolog a hallás, ebből fakad minden amit tudok, ugyanis hallás  alapján tanultam gitározni autodidakta módon. Ez az adottságom a  legerősebb, amit már gyerekkorom óta fejlesztek, ezt állítólag  úgy hívják, hogy abszolút hallás. Technikákból nincs  kifejezetten olyan, amit kiemelnék, talán a gitáron való  „slap-pluck” az, ami a szívemhez nőtt, persze ez is a  basszusgitáros múltamnak köszönhető. Nagyon szeretek  groove-olni, és annak ez elengedhetetlen kelléke számomra.

Amiket  fejlesztenék, azok a skálaismeretek, arpeggio-k, pengetési  technikák, fúziós szólókhoz szükséges elmeborultság, illetve  a teljes nyak átlátása a kötetlen improvizációhoz.

Köszönjük  az interjút, és a GitárShop teljes stábja nevében is gratulálunk  a sikeredhez!

Mészöly Márton győztes nevezése  itt látható: