A robotok már a spájzban vannak?

Ha valaki nem ismerné a címbeli mondat ihletőjét, semmiképp se hagyja ki „A tizedes és a többiek” című magyar klasszikust, fantasztikus alakítások, jó kis korrajz és igazán élvezetes film! A mondat pedig akkor kerül elő, mikor valaki rádöbben, hogy amit viccesen vagy gúnyosan mondott, mint lehetetlenséget, egyszerre valósággá válik.

Az Hangolás? Felejtsd el! a hangolás robotikus megoldásairól is írtam, de tulajdonképpen a robot szó ebben az esetben fellengzős nagyzás, hiszen valójában csak egy mikroprocesszorral vezérelt szervomotoros forgatómechanika, ami képes a hangmagasságot érzékelni. Ez azért messze van attól, amit robotnak lehetne nevezni a szó elterjedt értelmében.

De ne higgyük azt, hogy a gitározás jövőjét ne jelezné előre, avagy ne árnyékolná be a robotika (ki hogy értékeli).
Már számos olyan megoldás született, ahol teljes mértékben képesek a szoftverrel vezérelt elektromechanikus rendszerek a gitározás minden alapvető funkcióját ellátni, tehát pengetnek, lefognak, tompítanak, stb.
Persze a frazírozás, a vibrátó és nyújtás még eléggé hiányzik, de ez csak hardver és szoftver kérdése és mindkettő évről évre rohamosan fejlődik. Szerencsére(?) amíg nem tudjuk, álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal, nem kapunk választ rá, vajon a szoftver képes-e lelket is lehelni beléjük? :)
A következőben ismertetett rendszerek különböző bonyolultsággal és külsővel, de mindenképpen zenélő funkcióval rendelkező, hangszeres játékra képes robotok. Igaz, kissé lélektelen, amit csinálnak, de van pár nagy előnyük:
nem fáradnak el nem hisztiznek a szervezés és a gázsi miatt nem kell nekik kontroll nem isszák le magukat koncert előtt nem játszanak hamisan bármikor kikapcsolhatók (talán ez a legjobb bennük) :) Egyébként napjaink elektronikus zenei irányzatába simán beleillenek, hiszen az is jórészt számítógépen készül, valódi hangszeres képességek nem igazán kellenek hozzá szerintem, legalábbis a kommersz változathoz biztos nem sok.

Vladimir Demin orosz mikroelektronikai mérnök és hobbi robotkészítő. Házilag barkácsolt össze www.techhive.com egymaga egy robotgitárt, mindössze primitív kéziszerszámokat és fúrót használva, mely képes a telefonjáról feltöltött zenét lejátszani. Sajnos a hangzása elég lefojtott, nyilván azért, mert rápakolt egy nagy adag mechanikát a gitárra, ami nem nagyon engedi szabadon rezegni. Ettől függetlenül elismerésre méltó munkát végzett! A BARKAROLA névre hallgató szerkezet meglehetősen komplex zenei darabokat képes eljátszani.

Forrás: Hackaday hackaday.com

A MechBass www.notreble.com (nemröhög a szó kiejtésén) :) egy új-zélandi végzős egyetemista, Jason McVay munkája.
Valójában egy meglehetősen nagy állványzat mindenféle lineáris szolenoidokkal, forgómotorral meg szervókkal működő, gitárra vagy gitárosra egyáltalán nem emlékeztető gépezet. Viszont egész jól nyomja - még tompításra is képes.

Ehhez hasonló a Clippard www.clippard.com ipari automatizálási cég egyedi bemutatódarabja, mely egy akusztikus gitárt házasított össze iPadről vezérelt 60 pneumatikus szeleppel és dugattyúval, mely valami olyat képes kihozni a gitárból, amit egy kezdő tanuló az első hónapokban. Viszont nagyon látványos, kár, hogy hangolásra már nem futotta...

A Compressorheads compressorheadband.com banda már komplett zenekarként működik.
A német művészek és robotépítő guruk által kitalált gépzenész társulat kissé úgy néz ki, mint három Terminátor, akiről leamortizálták az élő szövetet.
A beszédes nevű Fingers gitáros 78 pneumatikusan mozgatott ujjal virgázik egy Vantage Explorer nyakán és 1.75 m magas testének felső részét, fejét és térdét is tudja mozgatni a zenére, így a headbangelés se probléma.

Bones, a basszgitáros elég szofisztikáltan néz ki, sajnos róla nem igazán tudok többet mondani, de a látvány magáért beszél.

Természetesen robosuk (robot dobosuk, hehe) is van, ő a szintén pneumatikus Stickboy.

Pillantsunk be egy kis ízelítő erejéig a próbatermükbe. Szerintem nem rosszabb, mint néhány wannabe rocksztár banda manapság. :)

A japánok mindig is a robottechnika úttörőinek számítanak és amúgy is elég érdekesen bizarr a gondolkodásuk európai szemmel (ami nekem egyébként általában kimondottan tetszik). A light alkoholos italokat forgalmazó cég támogatásával és Yoichiro Kawaguchi kibernetikai tudós és művész közreműködésével készült el a Z-machines zmachines.jp „közösségi bulirobot banda”, bármit is jelentsen ez.

Egyébként ha jól értettem a japánról angolra Google által fordított leírást, valami olyasmi akar lenni, hogy ezt a bandát beállítják bulikra és előtte bárhonnan interneten lehet küldeni nekik saját számot a Nana nana-music.com nevű „közösségi zenei együttműködés” applikációval (ha jól látom, ez alapvetően a többsávos felvevő összeházasítása a közösségi oldalakkal, vagyis belebarmolhatunk egymás feltöltött számaiba) :) mid vagy wav formátumban, a legjobbat kiválasztják, amit a robotok eljátszanak majd...
A Z-machines nemrég a zeneileg is Z-kategóriás tucatárú japán plázacicákból álló Amoyamo nevű duót kísérte, index.hu amit nagyon felkapott a média - no nem a zenei teljesítményük, hanem a robotok miatt.
Ezek a robotok igen komolynak tűnnek, egyrészt eléggé bizarrul japános sci-fi külsejük van, technikailag pedig elég fejlettek. A gitáros két Steinberger Spirit GT Pro-t hord a „nyakában” (hejh, de sajnálom, hogy annak idején eladtam, szerettem ezt a hangszert) és fénysebességközeli shreddelésre képes (1184 bpm!), ami persze egyrész nem nagy kunszt a fejlett japán aktuátorokkal, másrészt teljesen értelmetlen, de ezt szeretjük a japánokban.

A robotot Mach-nak hívják és szépen, művészien elrendezett Predator-szerű kábel-hajat visel, feje egy kis monitor, amin mindenféle videót mutat vagy üzeneteket küld, mközben headbangel. Ujjainak száma 78, a „jobb kézzel” 12 pengetőt kezel egyszerre, szóval ha csak a sebességet és a pontosságot nézzük, legyőzhetetlen.

A banda másik két tagja egy-egy szintén míves kibernetikus zenész, a dobos (Ashura, 21 dobverővel, melyeket forgatni is képes, yeah) és a billentyűs (Cosmo, aki lézersugarakat lövöldözik a szeméből - Presser Picinek még van hová fejlődnie!).

Ők viszont nem annyira rockot, mint inkább a villogó lézerek, UV fények és high-tech jelentette környezetben agymosó elektronikus dübörgést szolgáltatnak az önfeledt vonagláshoz a partidrogoktól elhülyült japán tinédzsereknek.
Képek: Metro metro.co.uk

A Team Dare www.teamdare.nl egy lelkes holland mérnökökből álló csapat, akik hobbiból zenei alkalmazású robotokat készítenek és sikerült egy komplett zenekart csinálniuk. A cuccok kifejezetten jópofák és az akusztikus-gitár játékosuk egész élvezetesen nyomja. :)

Kár hogy azt a pánsípot beletették a következő demóba, mert kevés őrületbe kergetőbb dolog van, mint a „világslágerek pánsípon”, akkor is, ha egy robot játssza. :)

Mind közül zeneileg a legérdekesebb megközelítés a kalifornia CalArts művészeti egyetem projectje, a KarmetiK Machine Orchestra. www.karmetik.com

A Karmetik mérnökök és művészek együttműködése, mely a digitális technika segítségével akarja tágítani a vizuális művészetek, a zene és a technika egesítésének lehetőségeit. Ahogy elnézem, elég jól csinálják. Ayar Kapur, az egyetem professzora maga is kiváló szitárjátékos. Saját fejlesztésú elektronikus szitárja USB-vel és mindenféle mikroszenzorokkal van felszerelve, a prof olyan robotokat készített, melyek az india zenében használatos hangszereket képesek megszólaltatni. Velük és emberi zenészekkel együtt, akik a robotokat instruálták hozott létre egy előadást, így teremtve meg a humán és kibernetikus zenészek közti szimbiózist. A szoftvereket úgy írták, hogy a gépek képesek legyenek bizonyos fokű improvizációra is.

Sajnos a náluk készült gitárról csak egy képem van és a hangja nem hallható, erről úgy tűnik - egyébként az egész zenekar koncepciója is ilyen - hogy gyakorlatilag hulladék anyagokból barkácsolták össze, szemben az előző high-tech megoldásoktól, de épp ezért én sokkal ígéretesebbnek és emberközelibbnek látom ezt a projektet.

És persze vannak házilagos kísérletek, melyek biztos jó kis játékot jelentenek, de nem igazán nevezhetők komoly zenei teljesítményre képes eszközöknek, de a LEGO Mindstorm-ból összerakni azért szép munka volt. :)

Mindenesetre egyelőre senkinek se kell attól félnie, hogy jön egy robot és legitározza a színpadról. Ezek a pojektek leginkább "kockák" hobbijaként, egyetemi kísérletezésként, műszaki-művészi poénként jöttek létre. Egyelőre. De látszanak bennük a lehetőségek és ahogy a Google robotautója már mindennapi valóság lesz hamarosan, ki tudja, hová vezetnek? Öntudatra ébred a Skynet? :)
Ahogy ismerjük(?) a technológia rohamos fejlődését napjainkban - ha valaki azt mondta volna főiskolás koromban, hogy most olyan mobiltelefon lesz a hétköznapi dolog, amivel internetezni, navigálni, fényképezni, videózni, játszani, zenélni, stb. lehet, ja, és még telefonálni is, akkor nagy ívben szemközt röhögöm - ugyan ki tudná megjósolni akár csak azt, mi lesz 10 év múlva?

Ne feledjünk el néha benézni a spájzba és ha robotot látunk, ne lepődjünk meg túlzottan.

Ajánlott olvasnivaló:
A legmetálabb fejek aktivgitar.hu
Léggitár, szó szerint aktivgitar.hu
Mechbass, a robotbasszeros aktivgitar.hu

Szerző:
Imhof Iván

Aktív Gitár aktivgitar.hu
A legszebb szakma