
Mutasd mid van? (fotók a drágaságokról - hangszerek, cuccok :)))
Ha büszke vagy a hangszeredre, ne légy fukar! Elő a farbával!
@PRSgitaros (#2460): Köszi szépen. Sajnos nem tudom megengedni magamnak, hogy tényleg valami egzotikus vagy ritka darabjaim legyenek, de pár Gibsonom és egy Tokaim már volt. A két Tokai kivitelben, külalakban, a legapróbb részletekben is tökéletesnek tűnik. Az illesztések, a binding, a festés és a hardverek mindig makulátlanok.
Gibsonból volt Standard, Traditional és SG Standardom. Kivitelben elmaradtak mindannyian a Tokaiktól. A Japánok ténylerg nagyon odafigyelnek mindenre. Például gyárilag le van szigetelve a kapcsoló és az elektronika üregei. Alumínium Gotoh hardverek, a legjobb CTS potik, nagy Orange kondik.
A hangzás már szubjektívebb dolog azt hiszem. Az SG-t nagyon szerettem és biztos, hogy abból beszerzek egyet. Aki játszott már SG-n, az tudja milyen és miben más mint egy LP. Nem ugyan azon a számegyenesen helyezkednek el. Másképp szólnak, így bizonyos szempontból nem összemérhetők és ezért nem is hasonlítgatom őket. Az SG az SG. a LP meg LP.
A Tradi és a Standard jó évjáratokból voltak, mindegyik a könnyítés mentes sajtlyukas volt és hasonló hardverekkel. Igazi torkos közepekkel és ahogy egy jó LP-nak szólnia kell. A Tokai hozzájuk képest vastagabb, melegebb, mondhatni füstösebb hangú. Öblös, bluesos a hangja. Inkább nyugodtabb zenéléshez való. Érdekes módon viszont a vastagsága mellett megvannak a felharmónikusai is. Hozzá képest a Gibsonok alul és felül kissé beszűkültebbek, de jobban harapnak. Talán jobban is érthetőek ilyen szempontból. A játékérzet, komfort valamivel jobb a Tokain. Szebben, könnyebben tudok rajta játszani. A fája a nyakától a testéig jobban rezeg. A Gibsonokon kicsit munkásabb a játék. Jobban bele kell kapaszkodni a húrokba ugyanazért a hangért.
Szóval én most már nem először azt tapasztalom, hogy ezek a Japán, de akár a koreai LP-k nagyon jók tudnak lenni töredék áron a nagy nevekhez képest.