
Mutasd mid van? (fotók a drágaságokról - hangszerek, cuccok :)))
Ha büszke vagy a hangszeredre, ne légy fukar! Elő a farbával!Így elsőre: tetszik, hogy a stopbar-ban van két oldalt 1-1 kis laprugószerű rögzítő fül, ami nem engedi leesni húrozaskor (pl. a Schallernél nincs ilyen), masszívnak tűnik, bejön a nyakprofil, és szerintem tök jók a szedők is. Ami furi, hogy a 10-46 húrkészlet vastagabb húrjait kevésnek érzem, fog kelleni a 10-52, és hát a lakkozott nyakat még szoknom kell :)
Érdekes kérdés, mi mennyire lelkesít a zenére. Az újdonságnak mindig van varázsa. Nemrég vettem meg a negyedik amcsi Peavey-met (nem, sajnos továbba sem Wolfgang...), az ˝új˝ darab egy 89-es Patriot. Natúr, kis testű, egyedi super ferrite hangszedők. Nagyon jópofa hangja van, élvezem a játékot rajta, új skálákban, új ötleteket ad, igazán finom darab, és minimális állítgatással nagyon kényelmes is lett. Szóval kell az újítás is időnként, illetve jó keresgélni különféle stílusú gitárokat.
A Peavey egyébként is jó találat volt nekem anno, ár-értékben szerintem sokat tud (akár a PRS, amit írtál), a két Predatoromat mókoltam, a Tracert csak beállítani, meg ˝tízesíteni˝ kellett. (De anno egy Gibson LP studiot összehasonlítva egy Epiphone Standarddal nos, nekem az Epi minden szempontból szimpatikusabb volt).
Kb. egy hete beszélgettem egy zenésztárssal akinek van Gibson Standardja és egy R8-as is. Kérdeztem tőle, hogy mennyire különböznek vagy hasonlítanak egymáshoz? Azt mondta, hogy nagyon minimális a különbség. Inkább érzétben, aprróbb finnomságokban jobb (jobb?) az R8-as. Az óriási árkülönbség semmiképpen sem indokolt, de ha az ember egy darabka újraálmodott történelmet szeretne bírtokolni, akkor az ennyibe kerül. Van akinek ez megéri.
De a legfontosabb ami szerintem az írásod lényege, hogy nem garancia a drága hangszer a jó és iinspiráló zenéléshez.
@Doki66 (#2461): Igen, a japán gyártásban benne volt a maximalizmusuk, amivel ki tudtak emelkedni.És Gibsonhoz képest, valóban töredék áron tudják hozni azt, ami inspirál, hogy zenéljünk rajta.Nekem JV Squierem volt japó, meg volt pár ibanez, stb, de a Squiernél lehetett azt érezni, hogy az tényleg kifogástalan.Minden úgy van és úgy kidolgozva, ahogy egy gitárnál lennie kell.Az USA Fenderem szerintem elmaradt tőle, pedig az is igen jó volt.Bár azt meg akkor adtam el és ábrándultam ki végleg a Fenderből, mikor az első PRS SE singlecutom megvettem 80 ezerért és annyira jó gitár volt, hogy a drága Fenderem nem volt kedvem kézbe venni.
Én sem tudok drága gitárokat megengedni magamnak, de ami van, azt nagyon szeretem.A Burny, A PRS SE PAul`s, ami egyre inkább úgy áll, hogy szedőcserével, mégiscsak a kezemhez nő, meg van egy Harley Benton HP42, ami összességében egy meglepően jó gitár, meg egy sok éves Bullet strat, ami éger testű és valahogy annyira megtetszett(15 ezerért vettem), hogy nem hiányzik más strat.Kulcsokat kellene cserélni rajta, mert azok gagyik, de minden más tökre elég.Szóval lelégedett vagyok :)