
Mutasd mid van? (fotók a drágaságokról - hangszerek, cuccok :)))
Ha büszke vagy a hangszeredre, ne légy fukar! Elő a farbával!
Egy honapot voltam Hanoi-ban, onnan jartam mindenfele, videkre is, falvakba, kisebb varosokba busszal-hajoval. Nem vitatkozni akarok, mert nyilvan nincs egy atfogo kepem az orszagrol. Lehet, hogy mas-mas arcat lattuk, meg az is lehet, hogy a mercenk mas, es ezert beszelunk el egymas mellett (pl ˝csak zsufibb és kicsit mások a higiéniás viszonyok˝ - amit en e teren lattam, onmagaban ISZONYATOS kulonbseget teremt eletszinvonalban). En nagyon mas kepet kaptam az ottani atlagember lehetosegeirol...
@Lorand Komaromi (#2674): szernecsém volt egy barátomnak köszönhetően kicsit élni Viet Nam-ban, nincs akkora különbség életszínvonalban, csak zsufibb és kicsit mások a higiéniás viszonyok, de nem rossz ott élni (persze a helyiek mindig máshogy látják, de ez itthon is igaz).
Vannak egyénkét olyan független ˝gyártók˝ még, mint a Kononykheen, akik kínai cuccokat tolnak meg ügyesen instán és vannak eladásaik, de valszeg marginálisak; a gitárosok zöme azért a nevesebb gyártókra lelkes és nem is véletlenül, az új gyártók esetében a másodlagos eladás a szinte lehetetlen (talán a HB kivétel, de használt Fame-t én még nem láttam, mondjuk nem is kerestem). Persze ma már ott tartunk, hogy a Squier jellegű nagy gyártók által vitt ˝2. vonal˝ is igen drága lett, ugyanakkor meg ˝márkás˝ gyöngyszemeket találsz, ha figyelsz használtban (pl. japán ! Jackson 130e...). Lehet én gitársznob vagyok de akármilyen jó egy ˝noname˝ gyártó hangszere, akkor is inkább a tradicionális márkák felé fordulok. Kivétel az egyedi mesterhangszer - mondjuk annak sincs érdemi ára a használtpiacon, ha nem volt mögötte marketing hype (ld. Fibenare). Jut eszembe - annak idején voltak itthon is kínai rebrand próbálkozások, azokról tudja valaki, mi lett velük (pl. Nagyfi Laci-féle Bigson; Medgyesi Tibor-féle Craftsman; Powerstate)?
@Lorand Komaromi (#2674): Nekem nincs tapasztalatom, haverom Kína képe nem volt ilyen, lehet, hogy a többi ország gázabb. És ha megnézzük az árakat, a számunkra noname cuccok sem drágábbak, mint az európai brandek (tehát, ha veszek egy kínai nevű banjot, nem lesz rosszabb, mint a HB, és drágább sem, csak lassabban ér ide), és belpiacon meg még olcsóbbak. És a minőség már régen nem ˝kínai˝.
Egyfelol, szerintem ha ˝lehuzva˝ epp nem is vannak, azert az atlagember eleg putris korulmenyek kozott elhet egy Indonezia-kaliberu orszagban. Szemelyes tapasztalatom Vietnamrol van, GDP/PPP-vel korrigalt GBP-ben kozel van a ket orszag, hat... Akit bosszant, hogy ide szuletett, oruljon, hogy nem oda pottyantotta a sors...
Masfelol, ami a hangszerek arat illeti, baromi magas lehet a belepesi kuszob. Ha en vallalkozokent kitalalom, hogy inditok egy gitar markat, akkor a lehetoseg, hogy sajat muhelyt/gyarat letesitek, kiesik startbol a koltsegek miatt. Akkor marad a gyartas kiszervezese erre szakosodott cegekhez. Igenam, de ha en nem tudok rendelni egy bizonyos mennyiseget, baromira draga lesz, illetve, nehez ralatast szerezni arra, hogy mik a potencialis vevok igenyei, marketingelni a termeket megint draga/korulmenyes. Ezek azok a dolgok, amik, latszolag, egy Thomann (HB) vagy Music Store (Fame), Chapman+Anderton (Chapman), Ola Englund (Solar)-nak, nepszeruseguknek koszonhetoen, latszolag bejottek. Az internet es kozossegi media terjedese es hangszerkereskedok konszolidacioja latszolag lehetove tette uj szereplok megjeleneset, meglatjuk, milyen iranyba fejlodnek majd a dolgok. Az elmult 2-3 evben feje tetejere allt a vilag, az elkovetkezo 2-3 meg erdekesebbnek igerkezik, talan a hangszerek arazasa lesz a legkisebb problemank...
@Molo (#2671): Azért ez annyira érdekes, hogy nem nagyon látszik, hogy a dolgozó kínai/indonéz stb. emberek éhen halnának (most volt egy ismerősöm Kínában, nem a mérhetetlen nyomor volt jellemző, pedig járt vidéken is), és mégis töredékáron vannak a dolgaik egy európai vagy amerikai gyártáshoz képest. Tehát jó eséllyel őket nem használják ki annyira, amennyire minket lehúznak.