@Flór Gábor (#965): Igen, intellektuális körökben, polgári családokban, ahol van felelősségérzet a gyermekek nevelését illetően ez így van. A szüleim sem vettek televíziót, amig én és az öcsém le nem érettségiztünk. És amikor hat éves lettem, Apám vett egy rossz fenyőfa asztalt , egy kiló szöget és egy kalapácsot karácsonyra, hogy tanuljak meg kalapálni, A kor kezdetleges kéziszerszámaival én is készítettem gitárt, de miután a Dunára néztek az ablakaink, a barkácsszenvedélyemet hajómodellek készítésével éltem ki inkább.
( De nem folytatom! Most kaptam a hírt, hogy menyem, aki kórházi nővér covid osztályon, elkapta...)
@ADAK (#962): Alapból 10-11 éves kor előtt nem kell okoseszköz a gyereknek. De ha meg kapott, utána kétesélyes: zombi lesz, vagy megcsömörlik/egyszerű használó lesz. Ettől függetlenül a trend nem azt mutatja, hogy kihal az élő iránti vágy, sőt, ellenkezőleg, pont a nagy dózisú digitális tartalom növeli meg az értékét.
Gyerekem 11 évesen kapott számítógépet és mobilt, ma úgy használja a digitális világot, ahogy a korosztálya, de nem virtuális zombi, akusztikus és elektromos hangszereken zenél, énekel. (És sztratót épített nyolcadikso korában.:))
@Mácsodi Ferenc (#961): ˝Z generáció: ezek a mai kiskamaszok és kisgyerekek, az igazi digitális bennszülöttek, akik már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak. A Z generáció tagjai idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak. A gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak, a marketing-szakemberek az ő ˝lájkjaikra˝ vadásznak.˝
(Forrás:nevelemakamaszom.wordpress.com/)
Sajnos az unokáimon is ezt látom. Rengeteg vitám van a szülőkkel a nevelési kérdésekről. Mindhiába! A kölykök kezéből nem lehet kivenni az okostelefont. Már egy éves korban függővé válnak, ami kihat majd egész életükre. Ezek felnőtt korukban már nem fognak hegedülni hagyományos hegedűn!
Érdeklődéssel olvasom, amit írtok. Y és Z generációval dolgozom, én az X-hez tartozom. Egyre több fiatal keresi a ˝valódit˝ az élet minden területén. A zenében is. Betelnek a művel, a marketinggel, a ˝megcsinálttal˝. Én derűlátó vagyok. Az élő dolog soha nem múlik el, mert az ember csak abban frissül fel.
@ADAK (#958): Nem minket követnek, hanem emberek, annak megfelelő vágyakkal, igényekkel, érzelmekkel.
A konziban mindenki hangszeres, természetesen. Nem kütyüző órára járnak, hanem hegedűre stb.. A waldorfban dettó. Ismeretségi körömben ugyanez van a tizen-huszon évesek között.
A kütyü nem váltja ki a hangszert, csak ha az ember is megszűnik és kütyüvé válik. A fiatalság minimális százaléka játszik programozott zenét, de sokan még ők is használnak hangszereket. Persze, van egy szűk réteg, aki nem. Nagyon szűk réteg. Akkor fogja a rendes hangszert fölváltani a technika, amikor az emberiség beköltözik a virtuális a térbe, és lassan kipusztul, de akkor már mindegy lesz.
Úgyhogy egyáltalán nem látom, hogy a hangszerek kihalása a trend, hanem éppen ellenkezőleg: a zene az egyik fontos kilépési pont az egyre jobban digitalizálódó világban. A digitalizáció bejön a zenébe a megfelelő helyen (effektek, rögzítés, lejátszás), de a digitális zene konkrétan egy nagyon szűk szegmensnek szól, rétegzene. A koncerttermekben nagyobb szerepe volt a digitális zenének akkor, amikor először föltűnt (pedig az még nem is volt igazi digitális, Vangelis, Kraftwerk), mostanra lecsengett szinte teljesen, a koncertközönség élő emberek élő produkciójára kíváncsi, amit hangszereken, saját énekhanggal művelnek.
˝ Egy új korszak hajnalán vagyunk. Ne tiltakozzatok! Nincs értelme...˝
Mondták a fehér gyarmatosítók a feketéknek Afrikában.
Mondták a fehér gyarmatosítók az indiánoknak Amerikában.
Mondták a nácik a németeknek Németországban.
Mondták a kommunisták a népnek Kelet-Európában.
De azok mind tiltakoztak.
Vagy nem.
Terminátor nem fog venni stratocastert?
Nem. Mert LP-t vesz: images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com
Akárhogy is vesszük, a hozzászólásokból is kivehető, hogy mindannyian érzünk valamit:
- Az akusztikus, az analóg korszak lassan a feledésbe merül. A múzeumok homályos termeiben elhelyezett hagyományos hangszerek árván porosodnak majd a tároló üvegfala mögött, és a látogatók arcán mosoly fakad. A kisfiú értetlenül fogja kérdezni:
- Apuka, mi az a csillogó vaskar azon a gitáron?
A digitalizáció egy másfajta valóságba emeli az embert. Egy új korszak hajnalán vagyunk. Ne tiltakozzatok! Nincs értelme...