|
kössz a cikket, az AXL gitár festéséről: alapozás (itt a világos) aztán lakkozás, a nem teljesen megszáradt lakkrétegre teszik rá a színt, a lakk kevésbé tapad és így a száradó szín megcsúszva a lakkon összehúzódik és megrepedezik és kilátszik alóla az alapozás, így alakul ki a zsiráfhoz hasonló mintázat, és a felső réteg ténylegesen kiemelkedő réteget alkot. bútorászatban régóta ˝möszjő Tonet˝ (bocs nem tudok franciául) óta használják a melegen hajlítást. Az ő találmánya a tonetszék ami melegen hajlított konstrukciójú. 180-200 fokon gőzölik a faanyagot. Akusztik gitárok kávájánál ez alkalmazott technológia. Egyes fák jól alakíthatóak így, mások kevésbé, és persze a vastagságtól is függ. |
|
![]() |
|
Mint műszaki ember ,értetlenül nézem mennyire ragaszkodna a gyártók a rossz megoldásokhoz. Fa ipari haverom szerint szinte minden fa hajlítható forró vízben. Ezzel az eljárással kialakítható a döntött fej szálszakadás nélkül. A nyak hátoldalán a dudort az ESP ,LTD alkalmazza szinte minden modelljén és szerintem egyáltalán nem zavaró,vagy kényelmetlen,csak drágább az előállítása. | |
![]() |
|
Tamás vagyok és most ragasztok össze egy Hamer nyakat. Tapasztalatom szerint a faipari ragasztók nem alkalmasak erre a feladatra. Azokat arra találták ki,hogy bútorokat összetartsa. Hosszabb ideig rugalmasak maradnak és ez egy gitár fejnél nem valami jó dolog. A két komponensű ragasztók jobbak erre a célra, mert nagyobb vastagságban is kikeményednek és időtálló szilárd kötést képeznek. Fej visszaillesztésénél simán alkalmazhatók,mert az nem játszik aktív szerepet a hangképzésben és a stabilitás szerintem fontosabb. Hézagkitöltésre legjobb összekeverni a faanyag porát lakkal, vagy átlátszó ragasztóval. | |
![]() |
|
Köszi, Bence. Lehetséges ilyen, én is gondolkodtam rajta. Ami viszont ellene szól, hogy az oldal és az alsó-felső részek találkozásánál mintha látható lenne valami elcsúszás, úgy értem, mintha ráfóliáztak volna valamit, ami ilyen formájú, de nem teljesen pontosan sikerült... |
|
![]() |
|
A AXL gitár festéséhez csak annyit, hogy valószínűleg olyan technikával érik el ezt a felületet, mint a körömlakkoknál a repesztő lakk. Barátnőmön láttam ilyet először és azon is voltak szintkülönbségek, nem csak a szín volt más a repedéseknél. | |
![]() |
|
hehe :D 1000 gitároknál már csak illene máshogy vágni azt a rohadt fát nem?! :) De tudod mit mondok én személy szerint örülök neki, hogy ilyen túl spórolós mocskok a mostani cégek, legalább van néha valami munkám mint hangszerész. Más részt -most kemény szavak következnek- a zenészek egy része is jó nagy ökör, amiért beveszik a marketing maszlagot amit a legtöbb cég nyomat. |
|
![]() |
|
Még az jutott eszembe, hogy ma valószínűleg képesek lennénk olcsón megerősíteni a nyak-fej találkozást, hiszen vannak már nagyon erős és könnyű anyagok, amelyek tökéletesek lennének ilyen feladatra. Csakhogy a gitárosok valamiért rettentő konzervatív népség: ma is ötven-hatvan éves konstrukciókon játszik a többség (én is), és a leghalványabb eltérés az eredetitől | |
![]() |
|
Gondoltam, hogy tudod, nem is helyesbítettem, csak kiegészítettem. Végül is a hatvanas évek végén (69-ben, ha jól emlékszem) kijöttek a cikkedben is említett megerősítéssel, ami a nyak hátulján egy dudorban jelentkezik - nem tudom, van-e magyar neve, angolul volute. Aztán vagy tíz évvell később abbahagyták - sokan kényelmetlennek találták, sokan pedig csúnyának. A magam részéről pontos kimutatásom ugyan nincsen, de napi szinten figyelve az öregebb gitárok piaci kínálatát úgy érzem, hogy nem is nagyon vált be: szemre pont ugyanannyi törött van ezekből a megerősített nyakakból, mint a hagyományosból. Egyébként gyanúm szerint a gyártók részéről inkább arról van szó, hogy a létező megoldásokat nem tartják érdemesnek alkalmazni, mert többe lenne a leves, amint a hús, magyarul a törésveszély és a nyakerősítés ára nem arányos. Talán azt gondolják, hogy a tulajdonos lesz szíves vigyázni a gitárjára, ha pedig mégsem, akkor egyrészt így járt, másrészt újat fog venni, jó esetben ugyanazon márkát. |
|
![]() |
|
Yogi, köszi, én tudom, hogy mi a szögben álló nyak lényege a húrnyomással. :) Csak úgy értettem a konstrukciós hibát, hogy jóval gyakoribb a nyak-fej törés ezeknél a szögben álló nyakaknál, mint a nem ilyeneknél - tehát valahol a konstrukció gyenge és mivel ez régóta tudott dolog, a kialakítás megváltoztatásával (mint például az általad említett Martin megoldás, vagy más megerősítés használata) ezt már rég orvosolni kellett volna - szerintem. Szóval mérnökszemmel nézve (az enyémmel legalábbis) ha egy konstrukciónak jellegzetes, visszatérő hibajelensége van, akkor azon fejleszteni kéne. :) |
|
![]() |
|
GVguitars: Nyakprofil szempontjából valóban nincs különbség. Talán a fejforma nagyobb ˝lapát˝. Vagy csak egyszerűen itt is az van, hogy Epiből sokkal több van mint Gibsonból, így a hiba is többször jelentkezik az Epinél... |
|
![]() |
|
Jó cikk; annyit hozzátennék, hogy a Gibsonok (és egy halom más márka) szögben álló nyaka nem konstrukciós hiba, hanem direkt olyan. Kétségtelen, hogy könnyebben törik, viszont a húr így a kellő erővel nyomhatja a fölső nyerget. Talán a legjobb ilyen szempontból a Martin-féle csapos fej-nyak találkozás, az mintha ritkábban törne. Vagy csak ilyen ritka a Martin gitár, nem tudom. |
|
![]() |
|
GVGuitars, Gratulálok, a karbonos erősítés szép példája. Én is valami ilyet akarok majd az SG-ben. |
|
![]() |
|
ananasbarack: szerintem meg nincs különbség ha a nyakprofil ugyan az. Járt nálunk is már Gibson, amelyik a saját keménytokjában törött el: link |
|
![]() |
|
Sajnos az eredeti Gibsonok (és az Epiphonok is) is jórészt épp ilyen hajlamosak az ilyen nyaktörésre. De nyilván az olcsóbb cuccoknál még inkább előjön. | |
![]() |
|
Tapasztalatom szerint leginkább az olcsó Gibson másolatok hajlamosak így törni. A gagyi kínai változatoknál megesik, hogy egy darab fából készítik el a nyakat, a szálirány meg ugye nem követi a nyak/fej szöget. Ezek általában már a szállítás során kettétörnek. Mondjuk láttam már olyan méregdrága LP-t aminek egy darabból volt kifaragva a nyak és a fej, de ott eleve olyan válogatott faanyagot használtak, aminek a száliránya mindezt biztonságosan lehetővé tette. Egyébként egy hangszerész barátom Epiphone törésnek hívja ezt az esetet, mert azok feje olyan nagy, hogy már kisebb ütés is elég neki, hogy eltörjön. A Vintage V100-as kópiával is vigyázni kell, mert kispórolták a nyak hátulján a fej találkozásánál lévő dudort, ami pont az ilyen törések elkerülése miatt van. | |
![]() |
|
Róbert, Igen, ez odakint filléres dolog. Amúgy a kifejezetten hangszerészellátó cégnél (StewMac) szintén nem olcsó, de a leggyakoribb gitár alapszínekben van. Amit én használtam, az is átlátszó. Kispapcee, Nem szoktunk általában csavart használni. Ha megerősítés kell, akkor többnyire megragasztjuk, amennyire lehet, majd leválasztunk egy darabot belőle úgy, hogy a sérülés mindkét oldalát átfedje, ezt ledolgozzuk többnyire egyenesre, és erre ragasztunk fel egy olyan darabot, ami rendesen felfekszik a sérülés mindkét oldalán, majd visszacsiszoljuk az eredeti formára és helyreállítjuk a festést. De van olyan módszer is, hogy a ragasztás után egy kis csatornát marni bele és abba egy karbonszálas merevítést ragasztani. És még pár más lehetősége, de nem csavar. Az elég amatőr megoldás. |
|
![]() |
|
Itt a Gitár Shop-on van fent egy Epiphone SG G 400 Custom. Annak is törött a nyaka, de azt valami borzasztó módon javították. 5db csavarral oldották meg a problémát. Én nem vagyok ilyen téren szakértő, de azért valami normálisabb módszert is alkalmazhattak volna. | |
![]() |
|
A touch-up pen-hez hasonlót árulnak itthon Fix It Pro néven méregdrágán (5-10 ezer)(teleshopban reklámozták) , de külföldről ingyen postával kb 400 forintért lehet rendelni (pl ebay), viszont csak átlátszó színben van. | |
![]() |