<< Visszalépés

Ne veszítsd el a fejed - a nyaktörés gyógyítható!

2013.03.19.

A gitárok egyik leglátványosabb, legborzasztóbbnak tűnő, de valójában általában jól javítható balesete a nyaktörés.

Hogy következik be? Nem is olyan nehéz, a gitár többnyire eldől, például mert csak odatámasztják valaminek, ami csúszós vagy nem stabil (emlékszem, mekkorát esett egyszer szegény Yamaga SG-m, mikor egy koncerten a színpad hátulján lévő, függönnyel takart valaminek támasztottam, azt gondolván, hogy az egy fal, pedig csak valami paraván volt és a mögötte járkálók legkisebb érintésétől is bemozdult - szerencsére kibírta), ha pedig állványon van, véletlenül meglökik, belebotlanak, leesik róla (ezért kell mindig rögzítős állvány, az legalább kicsit biztonságosabb - és ne felejtsük el lezárni a rögzítést!), esetleg kiakad játék közben a gitárpánt és a fejjel lefelé zuhan a földre a hangszer - máris jön a reccs.
Szállítás közben a rosszul csomagolt gitároknál szintén megtörténik, mivel a szállítók gyakran nem éppen kíméletesen bánnak velük és ilyenkor ért már nem bírnak ki.
A legérzékenyebb része a nyaknak az, ahol fogólap véget ér és elkezdődik a fej. Egyrészt itt a legvékonyabb a fa, még ujjnyi vastagságú sincs, hiszen a nyakfeszítő rúd csatornája is jócskán kikanyarít belőle középen. Másrészt itt támaszkodnak fel a húrok a nyeregre, itt törik meg a vonaluk, itt változik meg a nyak szöge (a Gibsonoknál például) vagy itt van benne egy törés, még ha a szög nem is változik (a Fendereknél).
Így nem csoda, ha ezen a tájékon következik be a legtöbb nyakrepedés, tapasztalataim szerint a nagyobb (14-25 fokos) nyak-fej szöget alkalmazó hangszerek nyaka érzékenyebb az ilyen balesetekre, így a Gibsonoknál és klónjaiknál sokkal gyakoribb ez a fajta sérülés. Mondhatjuk, ez egyfajta konstrukciós hiba, hiszen ez ilyen baleset nem olyan ritka dolog, célszerű lenne hát úgy építeni a gitárt, hogy nagy eséllyel kibírja. Van, ahol a nyak-fej törésvonalnál egy kis anyagtöbblet meghagyásával megerősítik a kritikus területet, de ez viszonylag ritka. Egyedik építésű hangszernél láttam már ott extra karbon merevítést is.

A törések lehetnek teljes leváló törések, vagy részben szétváló repedések, néha csak hajszálrepedések.
A teljesen levált részeknél aránylag tiszta a helyzet, ha a fogólap nem sérült meg, többnyire jól ragaszthatók. Ha csak szétvált a lerepedőben lévő rész, akkor se vészes általában a helyzet, csak a ragasztás kicsit macerásabb.

Fontos, ha megtörténik a baleset és még egyben van valamennyire a hangszer, azonnal engedjük le a húrokat és nézzünk körül, van-e esetleg kiszakadt szilánk a fából vagy a szegélyből, vagy bármiből, ha találunk, szedjük össze, mert a javításnál jól jöhet a minél szebb helyreállításhoz!

A ragasztás sikere leginkább attól függ, mekkora a ragasztható felület és milyen szögben áll. Minél nagyobb szöget zár be a nyak hossztengelyével, annál kisebb lesz a ragasztási felület. Ha közel merőleges, akkor nehéz dolgunk lesz, általában ez nem ad elég erős kötést ahhoz, hogy megtartsa.
Az se könnyű eset, ha csak láthatóan végigfut a repedés, de nem vált még igazán szét. Ebbe nehéz bejuttatni a ragasztót, szokás használni fecskendőt vagy egy nagyon vékony kis spéci pengét de volt, hogy egy hézagmérő készlet legvékonyabb mércéjét használtam.
Most elsősorban a statikai részéről beszélek persze, mert esztétikailag a ragasztás nyomainak eltüntetése még bonyolultabb lehet, attól függően, milyen a felület, festett, lakkozott, van-e szegélyes (binding), érintett-e a törés berakást, stb.
A hagyományos ragasztóanyag a csontenyv, sokáig a hangszerészek csak ezt használták, manapság is vannak, akik erre esküsznek, azt mondják, természetes anyag lévén ez harmonizál leginkább az „élő” fával és ennek a tulajdonságai a legjobbak a rezonancia szempontjából, de az előállítása macerás és a hosszabb idejű tárolást se szereti, mostanság pedig kiváló ipari ragasztók vannak (poli-vinil-acetát és műgyanta alapú, illetve epoxy és persze ciano-akrilát pillanatragasztók, bár ez utóbbiak nem éppen az ilyen munkákra alkalmasak, ezzel ne is próbálkozzunk), a legtöbben a Franklin Titebond-ot használják, ami az első csoportba tartozik, ebből létezik többféle verzió is, erősségtől és egyéb tulajdonságoktól függően, a leghasznosabb ilyen célra a kissé sűrűbb és hosszabb kötési idejű Titebond Extend. Magyarországon elvileg a Kil nevű budai hangszerboltban kapható az eredeti Titebond legalább.

A törések persze ritkán egyszerűek, gyakran összetett, többszörös repedés fut több irányból is. A ragasztás előtt mindig érdemes egy „szárazedzést” tartani, tehát összeilleszteni a részeket és megnézni, mennyire pontosan passzolnak össze a részek, hová kerüljenek a szorítók (amiből sose lehet túl sok egy hangszerésznél). Általában nem sikerül egy összetett törés minden részét tökéletesen helyére rakni, de a kisebb eltérések utólag korrigálhatók.
Ügyelni kell arra is, hogy tegyünk valami védőelemet a szorító és a gitár közé, én egy rövid csíkokra vágott bőr derékszíj darabjait szoktam alátenni, mert ez elég erős ahhoz, hogy kibírja a nagy szorítást, de elég puha, hogy ne okozzon sérülést a felületen. Ha a fentiek megvannak (ragasztó, szorító, alátét) egy ilyen valóban egyszerűbb nyaktörés javításához nem kell különleges tudás vagy sok tapasztalat, némi ügyességgel és barkácsolási gyakorlattal házilag is megoldható, persze ha bonyolultabb az eset, azért inkább fordulj hangszerészhez.


Az első munkámban egy Peavey Raptor volt a páciens, összetett töréssel került „klinikámra”, szerencsére elég tiszta eset volt, mivel nem sérült a fogólap és nem is tört le a fej, de már szépen elvált ahhoz, hogy hozzá lehessen férni. Ami kicsit bonyolította, hogy itt is két törésvonal volt, nem egy.

A „szárazedzés” után kis ecsettel alaposan bekentem a szétvált részeket, bőven juttatva belőle minél mélyebbre. Ezután a szorítók felrakása következik, ügyelni kell arra, hogy az összeillesztés minél pontosabb legyen, ne maradjon a magasságkülönbség az egymáshoz szoruló részek közt, és ahogy már említettem, valami alátét kell, hogy a szorító meg ne sértse a felületet.

A megfelelő összenyomás jele, hogy a repedési vonalon a ragasztó kinyomódik, ezt egy nedves törlőkendővel le kell törölni, mielőtt rászárad, utána már sokkal nehezebb leszedni.
Érdemes 24 órára hagyni, hogy jól megkössön.

Ha eltelt a nap, le lehet szedni a szorítókat. Tesztelésképpen fel kell húrozni és itt is érdemes mondjuk egy éjszakára úgy hagyni, hogy lássuk, tényleg tart-e a ragasztás.
Nem is volt vele semmi gond.
A következő lépés a felület „restaurálása”, azaz a törés és ragasztás nyomának minél teljesebb eltüntetése.
Ez már akár nehezebb feladat is lehet, mint maga a javítás, hiszen ahány fa, felület, lakkozás, annyiféle különböző módszer kell.
Ebben az esetben egy világos juhar nyakról volt szó, ami jó is meg nem is. Jó abból a szempontból, hogy natúr lakkozott fa, nincs festve és rossz, mert a világos színen nagyon meglátszik a legkisebb árnyalatkülönbség is.

Ráadásul bármennyire is igyekeztem, nem sikerült teljesen szintben tartani az összeillesztett felületeket, bizony két helyen is akadt magasságkülönbség, ezt először ki akartam egyenlíteni. Hiába, miután már felrakta a szorítókat az ember, nem nagyon tudja, mi történt alatta, nem mozdultak-e el az összefogott részek kicsit.


A szintkülönbség feltöltéséhez folyékony fát/fapasztát, avagy „wood fillert” használtam. Sajnos ezek néhány színben kaphatók csak és egyáltalán nem biztos, hogy egy juharnak nevezett szín valóban passzol a konkrét fához, hiszen azon belül is rengeteg árnyalat lehet. Megpróbáltam keverni pár színből olyat, ami a legközelebb áll hozzá, majd egy vékony, rugalmas, késszerű pengével felkenegettem rá, lesimítva, hogy síkba hozza.
A száradás után lehetett csiszolni, persze ez se ment mindig problémamentesen, a nagyobb résből gyakran „kicsiszolta” és újabb egyengetés kellett.
Közben persze a körötte lévő lakkréteg is sérült, illetve lecsiszolódott kissé, matt és picit világosabb lett a felület.
Pár óra csiszolgatás után egyre inkább úgy tűnt, hogy szép egyenletes már és alig látszik a törés, akkor egy átlátszó lakk „filctollal” átmentem rajta párszor (touch-up pen a neve angolul, létezik ebből is többféle szín, sajnos itthon még nem sikerült hasonlót találnom).
A végeredmény már elfogadható, nem mondom, hogy tökéletes, de első javítási munkámnak megteszi, normál távolságből nézve alig látható, hogy valaha el volt törve.







A második nyakatört egy AXL Badwater gitár, Les Paul forma, nagyon érdekes példány, valami különleges felülettel, mintha pókháló vagy repedezett lenne, a fémrészek pedig anodizált rézszínűek, még a koptató is elég vaskos fém.
A gitár amúgy kellemes darab, vékony, kényelmes nyak, jó rockos hang - de iszonyú nehéz! A legnehezebb gitár, amin játszottam eddig, még a Les Paul-oknál is jobban húzza a vállat.

A fej itt is összetett törést szenvedett, két törésvonallal. Nem sok tartotta már, a szegély az egyik oldalán, máshol meg ez a spéci bevonat. (Szerintem valami laminált izé, nem tudtam rájönni, micsoda, nem festés, az biztos, mintha előre méretre vágott „ruha” lennem, amit rápréselnek valahogy, ugyanis az éleknél néhol látszik bizonyos elcsúszás. Amúgy a repedések „háromdések”, nem csak festés, hanem tapintható mélységük van).

Itt annyiban volt nehezebb a helyzet, hogy meglehetősen komplex volt a törésvonal, sok szorítót kellett rátennem, hogy mindenütt rendesen megfogja - előny viszont, hogy az amúgy is repedezettnek tűnő burkolat miatt alig látszik a törés. :)

Az előbb már ismertetett módon javítottam és ez is kiválóan tart azóta is. Amit még nem tudtam megcsinálni, az a binding pótlása, de ezt is meg akarom, ha eljutunk odáig a tanulásban.


Ennél lesznek persze nehezebben megoldható dolgok is, például van nálam egy Gibson SG (ugye megint a Gibson), aminek már nagyobb szögben van a törése, éppen a nyakpálca csatornájánál, nagyon kicsi ragasztási felülettel. Ez aligha bírná ki hosszabb távon a feszítést, így itt a sima ragasztás nem elég: plusz merevítést kell majd beépíteni, hogy milyet és hogyan, arra sokféle megoldás létezik, egyelőre még agyalok rajta, melyiket valósítsam meg, ha sikerült, arról is beszámolok majd.

A lényeg:
  • Ne légy lusta biztonságosan letenni a gitárt, még akkor se, ha csak pár percre rakod le! Inkább tedd a tokjába, mint hogy a falnak, erősítőnek támaszd. Elég egy botlás a kábelnél és már le is rántja...
  • Használj állványt, mégpedig olyat, ami a nyakat is biztonságosan rögzíti - és zárd is a rögzítést!
  • Használj hevederrögzítőt és rendszeresen ellenőrizd a hevedertartó csavarját!
  • Ha mégis megtörtény a baj, ne ess pánikba: engedd le a húrt, nézd meg, van-e letört darab és szedd össze! Ha a fentiek alapján érzel magadban bátorságot a helyrehozatalhoz és a gitár nem túl értékes, állj neki, ha inkább nem kísérted a szerencséd, vidd el egy szakemberhez, többnyire jól javítható az ilyen sérülés.

Szerző: Imhof Iván 
Aktív Gitár
Bemutatkozás




Kommentek száma - 21

21. SailorTOP100 #63
2015.09.23. 11:17:07
kössz a cikket,
az AXL gitár festéséről: alapozás (itt a világos) aztán lakkozás, a nem teljesen megszáradt lakkrétegre teszik rá a színt, a lakk kevésbé tapad és így a száradó szín megcsúszva a lakkon összehúzódik és megrepedezik és kilátszik alóla az alapozás, így alakul ki a zsiráfhoz hasonló mintázat, és a felső réteg ténylegesen kiemelkedő réteget alkot.
bútorászatban régóta ˝möszjő Tonet˝ (bocs nem tudok franciául) óta használják a melegen hajlítást. Az ő találmánya a tonetszék ami melegen hajlított konstrukciójú. 180-200 fokon gőzölik a faanyagot. Akusztik gitárok kávájánál ez alkalmazott technológia. Egyes fák jól alakíthatóak így, mások kevésbé, és persze a vastagságtól is függ.
2013.04.13. 15:42:43
Mint műszaki ember ,értetlenül nézem mennyire ragaszkodna a gyártók a rossz megoldásokhoz. Fa ipari haverom szerint szinte minden fa hajlítható forró vízben. Ezzel az eljárással kialakítható a döntött fej szálszakadás nélkül. A nyak hátoldalán a dudort az ESP ,LTD alkalmazza szinte minden modelljén és szerintem egyáltalán nem zavaró,vagy kényelmetlen,csak drágább az előállítása.
2013.04.13. 15:27:50
Tamás vagyok és most ragasztok össze egy Hamer nyakat. Tapasztalatom szerint a faipari ragasztók nem alkalmasak erre a feladatra. Azokat arra találták ki,hogy bútorokat összetartsa. Hosszabb ideig rugalmasak maradnak és ez egy gitár fejnél nem valami jó dolog. A két komponensű ragasztók jobbak erre a célra, mert nagyobb vastagságban is kikeményednek és időtálló szilárd kötést képeznek. Fej visszaillesztésénél simán alkalmazhatók,mert az nem játszik aktív szerepet a hangképzésben és a stabilitás szerintem fontosabb. Hézagkitöltésre legjobb összekeverni a faanyag porát lakkal, vagy átlátszó ragasztóval.
2013.03.25. 16:43:06
Köszi, Bence.
Lehetséges ilyen, én is gondolkodtam rajta. Ami viszont ellene szól, hogy az oldal és az alsó-felső részek találkozásánál mintha látható lenne valami elcsúszás, úgy értem, mintha ráfóliáztak volna valamit, ami ilyen formájú, de nem teljesen pontosan sikerült...
2013.03.24. 11:58:15
A AXL gitár festéséhez csak annyit, hogy valószínűleg olyan technikával érik el ezt a felületet, mint a körömlakkoknál a repesztő lakk. Barátnőmön láttam ilyet először és azon is voltak szintkülönbségek, nem csak a szín volt más a repedéseknél.
2013.03.21. 22:55:15
Yogi, nagyjából egyetértek. Nyilván ez minden közrejátszott.
2013.03.21. 18:15:09
hehe :D 1000 gitároknál már csak illene máshogy vágni azt a rohadt fát nem?! :)

De tudod mit mondok én személy szerint örülök neki, hogy ilyen túl spórolós mocskok a mostani cégek, legalább van néha valami munkám mint hangszerész. Más részt -most kemény szavak következnek- a zenészek egy része is jó nagy ökör, amiért beveszik a marketing maszlagot amit a legtöbb cég nyomat.
14. Yogi
2013.03.21. 18:11:32
Még az jutott eszembe, hogy ma valószínűleg képesek lennénk olcsón megerősíteni a nyak-fej találkozást, hiszen vannak már nagyon erős és könnyű anyagok, amelyek tökéletesek lennének ilyen feladatra. Csakhogy a gitárosok valamiért rettentő konzervatív népség: ma is ötven-hatvan éves konstrukciókon játszik a többség (én is), és a leghalványabb eltérés az eredetitől
13. Yogi
2013.03.21. 18:03:47
Gondoltam, hogy tudod, nem is helyesbítettem, csak kiegészítettem. Végül is a hatvanas évek végén (69-ben, ha jól emlékszem) kijöttek a cikkedben is említett megerősítéssel, ami a nyak hátulján egy dudorban jelentkezik - nem tudom, van-e magyar neve, angolul volute. Aztán vagy tíz évvell később abbahagyták - sokan kényelmetlennek találták, sokan pedig csúnyának. A magam részéről pontos kimutatásom ugyan nincsen, de napi szinten figyelve az öregebb gitárok piaci kínálatát úgy érzem, hogy nem is nagyon vált be: szemre pont ugyanannyi törött van ezekből a megerősített nyakakból, mint a hagyományosból.
Egyébként gyanúm szerint a gyártók részéről inkább arról van szó, hogy a létező megoldásokat nem tartják érdemesnek alkalmazni, mert többe lenne a leves, amint a hús, magyarul a törésveszély és a nyakerősítés ára nem arányos. Talán azt gondolják, hogy a tulajdonos lesz szíves vigyázni a gitárjára, ha pedig mégsem, akkor egyrészt így járt, másrészt újat fog venni, jó esetben ugyanazon márkát.
2013.03.21. 17:26:20
Yogi, köszi, én tudom, hogy mi a szögben álló nyak lényege a húrnyomással. :)
Csak úgy értettem a konstrukciós hibát, hogy jóval gyakoribb a nyak-fej törés ezeknél a szögben álló nyakaknál, mint a nem ilyeneknél - tehát valahol a konstrukció gyenge és mivel ez régóta tudott dolog, a kialakítás megváltoztatásával (mint például az általad említett Martin megoldás, vagy más megerősítés használata) ezt már rég orvosolni kellett volna - szerintem. Szóval mérnökszemmel nézve (az enyémmel legalábbis) ha egy konstrukciónak jellegzetes, visszatérő hibajelensége van, akkor azon fejleszteni kéne. :)
2013.03.21. 16:08:05
GVguitars:

Nyakprofil szempontjából valóban nincs különbség. Talán a fejforma nagyobb ˝lapát˝. Vagy csak egyszerűen itt is az van, hogy Epiből sokkal több van mint Gibsonból, így a hiba is többször jelentkezik az Epinél...
10. Yogi
2013.03.21. 01:09:28
Jó cikk; annyit hozzátennék, hogy a Gibsonok (és egy halom más márka) szögben álló nyaka nem konstrukciós hiba, hanem direkt olyan. Kétségtelen, hogy könnyebben törik, viszont a húr így a kellő erővel nyomhatja a fölső nyerget.
Talán a legjobb ilyen szempontból a Martin-féle csapos fej-nyak találkozás, az mintha ritkábban törne. Vagy csak ilyen ritka a Martin gitár, nem tudom.
2013.03.20. 14:50:07
Helyes, a karbon jó anyag csak szét**szi a szerszámokat.
2013.03.20. 14:15:29
GVGuitars,
Gratulálok, a karbonos erősítés szép példája. Én is valami ilyet akarok majd az SG-ben.
2013.03.20. 10:15:53
ananasbarack:

szerintem meg nincs különbség ha a nyakprofil ugyan az. Járt nálunk is már Gibson, amelyik a saját keménytokjában törött el:

link
2013.03.19. 17:00:10
ez horror...
2013.03.19. 16:16:18
Sajnos az eredeti Gibsonok (és az Epiphonok is) is jórészt épp ilyen hajlamosak az ilyen nyaktörésre. De nyilván az olcsóbb cuccoknál még inkább előjön.
2013.03.19. 16:14:41
Tapasztalatom szerint leginkább az olcsó Gibson másolatok hajlamosak így törni. A gagyi kínai változatoknál megesik, hogy egy darab fából készítik el a nyakat, a szálirány meg ugye nem követi a nyak/fej szöget. Ezek általában már a szállítás során kettétörnek. Mondjuk láttam már olyan méregdrága LP-t aminek egy darabból volt kifaragva a nyak és a fej, de ott eleve olyan válogatott faanyagot használtak, aminek a száliránya mindezt biztonságosan lehetővé tette. Egyébként egy hangszerész barátom Epiphone törésnek hívja ezt az esetet, mert azok feje olyan nagy, hogy már kisebb ütés is elég neki, hogy eltörjön. A Vintage V100-as kópiával is vigyázni kell, mert kispórolták a nyak hátulján a fej találkozásánál lévő dudort, ami pont az ilyen törések elkerülése miatt van.
2013.03.19. 13:28:43
Róbert,

Igen, ez odakint filléres dolog. Amúgy a kifejezetten hangszerészellátó cégnél (StewMac) szintén nem olcsó, de a leggyakoribb gitár alapszínekben van.
Amit én használtam, az is átlátszó.

Kispapcee,
Nem szoktunk általában csavart használni.
Ha megerősítés kell, akkor többnyire megragasztjuk, amennyire lehet, majd leválasztunk egy darabot belőle úgy, hogy a sérülés mindkét oldalát átfedje, ezt ledolgozzuk többnyire egyenesre, és erre ragasztunk fel egy olyan darabot, ami rendesen felfekszik a sérülés mindkét oldalán, majd visszacsiszoljuk az eredeti formára és helyreállítjuk a festést.
De van olyan módszer is, hogy a ragasztás után egy kis csatornát marni bele és abba egy karbonszálas merevítést ragasztani.
És még pár más lehetősége, de nem csavar. Az elég amatőr megoldás.
2013.03.19. 13:00:10
Itt a Gitár Shop-on van fent egy Epiphone SG G 400 Custom. Annak is törött a nyaka, de azt valami borzasztó módon javították. 5db csavarral oldották meg a problémát. Én nem vagyok ilyen téren szakértő, de azért valami normálisabb módszert is alkalmazhattak volna.
2013.03.19. 11:54:30
A touch-up pen-hez hasonlót árulnak itthon Fix It Pro néven méregdrágán (5-10 ezer)(teleshopban reklámozták) , de külföldről ingyen postával kb 400 forintért lehet rendelni (pl ebay), viszont csak átlátszó színben van.