Harley Benton SC-550 II. GOTOH PAF - Elektromos gitár

Technical Features (Basic Information and Design)

Folytatom a HB gitárokról szóló ismertetéseimet egy Les Paul kopival. Sokan talán túlságosan bő lére eresztettnek fogják találni a mondókám, de a kopi-gitárok a mindennapi kenyerünk, ezek a márkák, hangszerek vannak leginkább a kezünkben, ezeket méregetjük nap mint nap, megéri-e megvenni, vagy inkább egy másik? Szóval tépelődéseink, kétségeink tárgya leginkább ezek a hangszerek. Másrészt a cél - a PAF szerepeltetésével -itt szó szerint- az egekbe lett emelve, amit nem tudok két szóval elintézni. Akkor kezdjük:
Ára alapján (Thomann: 140 eFt) ez a hangszer a HB-k közt felső-közép kategóriának számít. Megvettem, mert jókat írtak róla, mert jól néz ki és mert nekem is jók a tapasztalataim a HB gitárokkal (lásd többi tesztem). Mint miden feltörekvő márka favorizálja a kopi-választékot, hogy az átlag-, általában nem túl tehetős-gitáros is megtalálja -persze töredék áron- ezeket az ikonikus, meghatározó hangszertípusokat. Persze ezek az olcsó kopi hangszereknél kötelező, hogy ránézésre nagyon közel álljanak az utánzott mintákhoz és nem árt, ha valamennyire hasonlóan szólnak is. Ebben a piaci szegmensben az ár/érték arány a legfontosabb. A kétes származást gyakran feltűnő, szemrevaló megjelenéssel kompenzálják. Ebben a ˝vakulj pa….szt˝versenyben vannak rossz és jó példák. Ennek tipikus, de a jó példája a tárgyalandó gitárunk. Ugyanis ezen a pályán az utóbbi időben a HB szerintem (is) feltűnően jól teljesít, kialakulóban van egy szemérmes rajongó-tábora (és akkor itt, előre bejelentem elfogultságomat is). A hangszer megnevezésében és a gyári ismertetésben egy szokatlan tulajdonságot emelnek ki itt miszerint PAF hangzást kapunk. Nem épp szerény ígéret.
Az ördög, vagyis a bukás/siker ugye a részletekben van, nézzük tehát ….
Az SC550 egy sikeres LP sorozat, mely ezért több variációban kapható.
A test: LP-formájú un. könnyített LP test. Mahagóniból készült (2 db-ból, 3,82 kg)., pontosabban meranti-ból (=olcsóbb Fülöp-szigeti mahagóni), a front oldalon (amber) szegéllyel, felül vékony csíkos juhar AAAA furnérozással (hogy alatta van-e vastagabb juhar fedlap, az az üregek árnyékoló festése miatt nem jól látható. Ha van, akkor 8-10 mm-es). A test méretei- alakja szinte azonos az eredetivel, de a szarv itt hegyesebb. A vastagság, domborúság viszont egyező. További kisebb eltérés/csinosság, hogy a kivágás vonala a felső ’nemkivágásnál’ is megjelenik, azzal ’S’ vonalat idéz. Ettől szerintem harmonikusabb lett a megjelenése hátsó és első nézettből is. OK, ez rendben van.
A ragasztott nyak szintén mahagóni, 1 db-ból van, ezért a fejnél -törés ellen-erősítést is látunk. A fej-, a test és a nyak szöge azonos az eredetivel, persze a fej korona mintája eltér (nehogy már bepereljenek). A nyakprofil 60’s-s slim ’C’ profil, geometriája stb. ua., mint szokásos, de a fej berakás persze más, de ez is csinos. A bundozás rm. acél, szépen polírozott, a sarkok kifogástalanul eldolgozottak. A sikolás azért lehetne jobb. A fogó-lap Pau Ferro, szegélyezett (amber). A poziciók illesztése lehetne pontosabb. A nyereg anyaga fehér ABS grafit (sajnos nem a szegélyezéssel azonos színű). A beillesztés ’long tenon’ (hosszú csap)-úgybizony! Amit az indokolhatott, hogy az illesztés ferde kialakítású, ami gyengíti a csatlakozást. Emiatt szilárdabban kellet a testbe becsapolni. Így viszont sokkal kényelmesebbé teszi a felső bundokon a játékot. Ez is OK -kis hibával (nyereg színeltérése).
A hardverek: a nyakmerevítő-pálca a szokott helyen, módon állítható. A híd DLX króm felületű, a típusnál szélesebb, ezért a babák tág határok közt állíthatóak (persze a híd sűlyesztett fém perselyekben ülnek (nem lehetünk szigorúak. Csak a valóban valódi, ritka, csillagászati árú Std-ok-, és az egyes borsos árú autentikus reissue-modelleknél van az, hogy a lábak közvetlenül a fába csavarozottak). A tunerek Gotoh Kluson típusúak.
9

Sound, Audio Characteristics

Az elektronika a típusnak megfelelően a szokásos. A pickupok; 2x Tesla Opus-1 (Alnico-5., zománcozott rézhuzal !!!, viaszkiöntés, 7,3-8,0 kOhm) zebra humbik, önálló, szokásos kontrolokkal (Alpha potik), 3 állású választó-kapcsolóval. A humbik 4 vezetékesek, de nincs push-pull , vagy mikro (potenciálisan lehetőség ugyan adott egy sokoldalú kapcsolásra, de ezért levonást mégsem érdemel, mert ilyesmi az eredeti Std-on sem voltak. Aki akarja, majd moddolja ízlése szerint). A hátsó üregek itt is ki vannak fújva árnyékolással és a záró fedlap is árnyék-fóliázott. Koptató nincs. Adhattak volna hozzá, mert az LP-megjelenéshez hozzátartozik. Érteni vélem miért; ilyen szép topnál legtöbben úgyis leszerelik. Ez is OK, a humbik zománcozott huzalja igéretes. Bár a gyári leírás nem tér ki, milyen évjáratú PAF-ra gondoltak, d a mágnes-választás (Aln.5) és ez a 60-61’s szériákra utal, amely magvas (mid. kiemelés), de világosabb hangot igér. Összehasonlítani egy Gibson 60-s reissue-vel tudtam, mely szintén Aln.5-ös (ennek a pu.-ján is PAF címke virít, de erre még visszatérek). A HB magvasságban erre a hangzásra hajaz, meg mégse. A nyaki helyzetben a Tesla középtől jól hallható mélytöbbletet mutat. A Gibson is magvas, de világosabb, nyitottabb, inkább Aln.5, a Tesla meg a sötétebb Aln3-hoz áll közelebb (elektronika a felelős?) és fedettebb, kevésbé transzparens. A hídnál a különbség mérséklődik, szorosabb a hasonlóság. Úgy is mondható, hogy a Teslánál a ’magasak és mélyek’ kiegyenlítettebbek, mint a világosabb reissue-nál. Egészében a Tesla a modernebb hangzások kialakításához valószínűleg jobban idomul. Összefoglalva; a hídnál a Tesla közel ér a célhoz, a nyaknál meg eltér. Ha magához mérjük a HB hangzását, akkor egy jól kiegyenlített, magvas, erős LP hangot hallunk. OK, igazán jó, használható hang, de nem a 60’s PAF. Eddig tulajdonképp rendben van.
(Levonást az említett enyhe fedettség miatt kapott).
2024. kiegészítés: megcsináltam a felezős moddolást. A single-coil kapcslásban- mint várható- kivilágosodott a hangzás, amivel sokkal közelebb került -egy kis zaj árán- a 60`s Gibsonhoz.
8

Quality, Performance

Nem lehet sok rosszat mondani sem a konstrukcióról, sem a kivitelezésről, sem a megjelenésről. Minőségi anyagokból, csaknem hibátlanul megépítet szerkezet. A forma, az anyag a LP legjobb hagyományait követi, a kivitel igazán jó minőségű és a hardverek nem silányak, sőt! Azon és ott spóroltak, ahol a hangszer képességeit kevéssé érintik (mahagóni és a top ára) És itt van ez a sok plusz is; a kényelmesebb test, az örökéletű acél bundozás, a minőségi hardverek stb. És ezekből sok nem is a szemnek szólnak, hanem a használhatóságnak. A hangszer mindenütt magas-fényű, vastag lakkot kapott (nem satin, ez kifogásolható), ahol az AAAA top tényleg mindent visz.
Használhatóság, kényelem: a hangszer teljesen kiegyensúlyozott, állva-ülve kényelmes (már amennyire egy LP tud). Relatív könnyű is. A nyak említett, módosított illesztése az eredetinél is jobb játszhatóságot biztosít. A nyak kidolgozása hibátlan. A Klusonnak és a grafit hídnak köszönhetően hangolást jól tartja, húrok nem akadnak. Tulajdonképp csak az elektronikával érdemesebb babrálni, ha emelni-, vagy változtatni akarsz valamilyen tulajdonságán, de szerintem a gyári állapot is nagyon jól szól, és -igen- azért mégiscsak feltűnő-, igazán elegáns LP kapunk. A gyári beállítás is elfogadható, de az könnyen, jól finomítható. Made in Indonesia. Good job too HB.
(levonás csak a nyereg színeltérése miatt van).
9

Reliability and Durability

Az anyagokból, a kivitel minőségéből következően szinte biztos, hogy tartós darab, remélem hosszabb távon sem lesz panasz rá.
9

General Impressions

A kopi hangszereknél az örök kérdés; mennyire közelítik meg az eredeti, megcélzott mintát. Mert itt a megnevezésben is kiemelve van az az ígéret-sugallat, hogy kaphatsz egy 60’s Lp-t PAF hanggal, ami nem más, ami a gitárok egyik ˝Szent-Grál˝-ja. Kevés pénzért a nagy ambíciók világába léptünk. Igaz hehet ez?
Az első válasz; ˝ mi mennyi˝ vagyis mi a SzentGrál? Mert; a korai Lp Std-ok (1958-63) gyártási sztendertjei nem volt stabilak, és a PAF hangszedőkre (1959-1962) ez sokkal, de sokkal inkább igaz. Mivel ezek a gitárok elsősorban hangszedőiknek köszönhetik a hírnevüket, ezekről annyit itt tudni kell, hogy még kézzel készítették őket, vagyis erősen szóró menetszámmal, lazán vagy szorosabb tekercseléssel, Alnico 2-3-5 mágnesekkel, 7-8 kOhm közti értékekkel (az Aln.5 60-tól vál sztenderté). Aztán vagy viaszolták őket vagy nem. Ezért hangjuk is nagy szórást mutatott. Némelyüké - a fáma szerint- elég pocsék is volt. Vagyis az ekkor legyártott cca. 2000 db Std-ból, hogy kinek melyik, a SzentGrál az enyhén szólva homályos. Mindegyiket áhítat (és irgalmatlan magas ár) övezi, de többségüket ma páncélszekrények rejtik és némák. Jellemző, hogy amikor a Std-okat 72-től újra gyártani kezdték, a gyár megfelelő, részletes gyártási leírások hiányába azt képtelen volt azt 1 az 1-ben reprodukálni. A vásárlók viszont rendes, autentikus, legalább annak kinéző darabokat követeltek. 72-től meglehetősen sok az ˝eredetiek hű másolat˝-ának szánt próbálkozás született, sosem teljes sikerrel. A legújabb reissue szériák legyártását komoly nyomozásnak kellett megelőznie és végül is csak egyfajta kevés vizsgálható darab átlagolásából tudták elfogadhatóan összehozni a változat-sorozatokat (58-59-60-61’s reissue-k). Ezek is elsősorban a pu-kban (és a nyak profiljában/vastagságban) különböznek, persze mindegyik a pu. a legendás fekete PAF címkét viseli. Úgy tűnik, hogy az újabb reissue-ket a szakértők és a piac lassan el is fogadja, bár lehet, hogy ezt csak jobb híján teszik. Ugyanis, ha a 60’s LP Std hangról beszélnek, akkor a mai PAF Burstbucker-re hivatkoznak sztendertként és nem egy eredetire! Ez inkább ˝ha ló nincs a szamár is jó˝ esete. Hát az ügy legalábbis kétséges…. és ha nem tudjuk ˝mi mennyi˝, akkor akár azt is mondhatjuk; a cél teljesítve…..ügyes, nagyon ügyes….vagy mégse?
A második válasz, szerintem ez az igazabb is; hogy a részletekből inkább az sejlik, hogy valójában nem is ez az autentikusság lehetett a cél, ami amúgy is megfoghatatlan, elérhetetlen, irreális. Mert, bár ez a HB megfelehetne sok paramétereknek, de a nyakillesztés átalakítása, a kikönnyítés, a vastag műa. lakkozás stb. megtagadja ezeket felmenőket. Szerintem a HB kissé felhőt von a szemünk elé a hangzatos PAF név felhasználásával (csúnya HB, csúnya..), ami mögött azonban egy jól megépített, jól használható, jól hangzó, napi nyüstölésre, igazi igás-ló LP kaphatunk -ami még szép is (good job HB, good). Pont az, amire nekünk, átlag felhasználóknak szükségünk van.
Kiemelkedő ár/érték arány. Aki ilyesmit keres, annak magasan ajánlott!
9