Egy hangszer és gazdája evolúciója

Huszonpár éve ,elmentem basszusgitárt venni,mert a magam által felturbózott Jolana Alto bass,hangszerrel nem voltam megelégedve.
Sajnos ez jellemző rám,hogy némely téren ,nem tudom hogy mit is szeretnék ,csak azt hogy ez így nem jó.Ha már említettem,a csodaszép,bordó-fekete sunbrust Jolanát,elmesélem nagyvonalakban,a történetét.Miután megvettem(eredeti műanyaggal bevont,csehszlovák húrokkal),úgy gondoltam,ezt a gitárt használom életem végéig (a Wembeley,színpadán is velem lesz),gyorsan ráköltök egy kis pénzt,hogy jobb legyen a hangja.Beépíttettem,mindkét hangszedő mellé egy-egy régebbi Jolana hangszedőt.Nem lett jobb,de itt nem ment el a kedvem és ismét egy kis anyagi ráfordítással,rendeltem egy DiMarzio Split P-t,amit a heverokkal szereltünk,be .Mivel a hangszert vésni kellett,anyukám rábeszélt egy asztalost,hogy vállalja el-persze saját felelőségemre! Ahogy többet zenéltem,beláttam,hogy mégsem ezzel,a hangszerrel fogom a világot meghódítani…És vissza a történet elejére.
Ezúttal is sikerült,kinéznem egy gyönyörű hangszert(sajnos egyik kép sem adja vissza valódi szinét mintáját),ráadásul olyan volt a nyaka,mintha a kezemhez igazították volna.A döntőben egy BC Rich Mockingbird-öt nyomott le.Ez egy Rockbass Streamer(Standard).Fontos hogy nem Warwick,hanem a kínai leányvállalata! Azért nem is néztem Squier gitárokat,mert sok embert ismertem akik,sajátjukról Fenderként beszéltek.Így hát(alaptalanul) gyűlöltem a Squiereket.
Minden rendben volt.Egy idő után,néhány bundot,kilökött a száradó fa(itt a bizonyíték,hogy nem Warwickot vett ,az ember).Amikor összejött egy kis pénz,lecseréltem a hidat.Komolyabb próbateremben,koncerten a hangzással is akadt bajom.Mást szerettem volna,nem tudom mit,de jobbat.Nagy nehezen,kiválasztottam a Seymour Duncan kínálatából,a SB-4 szettet.Sajnos arra nem emlékszem,hogy miért rendeltem hozzá 3 sávos aktív elektronikát,de nem is lényeges.Egy neves szakember beszerelte,átfúrta hogy minden potméternek legyen helye.Minden működött,de nem ájultam el tőle…Aztán rájöttem,amit mindig is tudtam,hogy én a passzív hangszereket szeretem és kell az embernek,még egy gitár(és a hathúrost,most ne számoljuk-melynek a hídi PU-ja DiMarzio Tone Zonera van cserélve).Ott volt a Jolana,benne a Split P.Eladásra kínáltam,nélküle.Elvitték(Adios Wembley).Kerestem egy olyan gitárt,amibe bele lehet szerelni,barmolás nélkül,a DiMarziot.De nem is akárhogy:kontrában mint egy Precisionnél. Mert hát,azt is gyűlöltem,mondván hogy lehet EGY db. hangszedővel szerelni egy gitárt(sokan érvelnek,hogy az is két hangszedő,de ha kiszereled az egyiket,tudod-e használni rendesen?)PJ nem volt,ami tetszett,így megvettem egy gyönyörű Charvette P bass-t.Beszereltük a hengszedőt,de nem volt nagy durranás.Ismét egy kis költekezés:DiMarzio J bridge hangszedő és belemaratni(mert nem vésni kell,mint a jó öreg asztalos mester).Alakult,de sajnos a nyak,az nem olyan kecses,mint a RockBassé.Így hát ez a gitár is elment(esetleg ha a mostani tulaj felismeri,írjon pár sort,hogy mi van vele). Nem volt kétség ,ugyanolyan gitár kell.Sajnos már nem volt,csak az új modell.Vettem is egyet.Egy ideig az eredeti hangszedővel,erőlködtem,de legalább sok pedált kipróbáltam(a legjobb az EBS Micro Bass volt,de ennél a korai verziónál,nem tudtam kihozni,a sima és torzított hangerőt egálra).Eljött az idő,hogy hangszedőt cseréljek😊.Csakis passzív! Ezúttal EMG Hz(35).Persze,hogy nem ezt kerestem…Ez a gitár is,gazdára lelt!A közel 20 éves Streamer,egymagában fő- és tartalék hangszerként,ráadásul nem is tudtam kihozni belőle a keresett hangzást,3 utas elektronika ide vagy oda,plusz Ampeg erősítő,kapcsolható parametrikus eq-val.Mint tudjuk,kell egy fő basszusgitár,ez pedig nem felelt meg a célnak. Szerencsére volt megint ,(ilyesmire) egy kevés spórolt pénzem(no nem olyan kevés,mert egy ½ millás gitárt is kipróbáltam,úgy hogy a zsebemben volt az ára,de szerencsére ismét nyaki probléma miatt,nem lett könnyebb,a pénztárcám).Két kiszemelt gitár,nyitott szem és előítélet nélkül indultam több üzletbe.Az egyik egy Yamaha BB 434-es volt,a másikra nem emlékszem,de amikor megemlítettem,mindig azt mondták,hogy ˝ja ilyen drágább gitárra ,gondol˝.Egyik sem volt pedig,nem két helyen voltam…Aztán egy Japán Fender került a kezembe és kb ugyanaz az érzés öntött el,mint 20 éve,de sajnos az ára túl magas volt.Kipróbáltam,egy mexikóit is ,de ott nem volt meg,ez a hú de jó érzés,meg talán a szín is elvett belőle…Aztán rábeszéltek,hogy vegyem a kezembe a Squier Precisiont.Itt mindenben wow érzés volt.Megköszöntem és átmentem,a kedvenc üzletembe,ahol szerencsére volt ilyen hangszer és ki is próbáltam,két Mexikói Fenderrel együtt.Erre a gitárra esett a választás. Jöjjön egy mondat,ami nem illik a történetbe(de várjuk ki,a végét!): Utálom az arany színt !
Vettem egy fekete-arany színű,Squier 40th anniversary Precision basszusgitárt,fő hangszernek !! És imádom…
Kanyarodjunk vissza,a huszonéves Rockbasshez.Árultam sokáig,de csak kedvencnek jelölték vagy nevetséges összegért vitték volna.