Deutsch
English
Español
Magyar
Slovenský
@Skubla Péter (#9819): Mi az a fehér izé ami az utcán van, meg amiből azt a fejet csinálták? :)
...
@Flór Gábor (#9816): Ez aláírom, ez így van.
@Zenemánia (#9815): Jó, hát ez se különleges. Van, akit ez szórakoztat. Boltokban is csomószor van, megnéz mindent, ha lenne templomi orgona, azt is le kéne venni neki a polcról, de már a köszönéskor látszik, hogy egy pengetőt sem fog venni. Engem a zenélés szórakoztat, meg egy csomó más dolog, őket ez. És ezért nem lennék én pl. jó kereskedő, mert ugyan mindegyik hülyével udvarias lennék, de az egészségem kárára menne, mert befelé dolgoznám föl. Olyanoknak jó ez, akikről lepereg.
Aztán: vannak krónikus ajánlgatók: pofátlanul ráalkudnak hangszerekre,
s ha véletlenül belemész - gondolom, nem számítanák rá - akkor kiderül, hogy nincs is pénzük.
@TothPeter (#9811): Az emberek nagy része érzelem vezérelte impulzusból dönt. Meg lehet nézni a választások eredményét (nem csak itthon). A vásárlás különösen ilyen. Nagyon ritka madár az, aki körüljárja, rákeres stb. Meglátja egy helyen, húdejó, megveszem. Lebeszéli, rossz esetben leköti, majd belefut a neten egy olcsóbba. Vagy rájön, hogy azért maradt ennyi pénze, mert nem fizette be a gázszámlát. És az ciki, hogy lemondja, vagy elfelejti, vagy úgy érzi, mindegy, hiszen nem köti semmi. Ugyanúgy impulzus ez is.
Szerintem ez nagyon gáz, de mivel nagyobb százalékban vannak ilyenek, mint az ellenkező eset, nem lehet mit tenni. Én pont fordítva vagyok, százszor körüljárom, mérlegelek, latolgatok, kérdezek, majd utána döntök, és az az adott esetben számomra a legjobb döntés lesz. De ha netán közbejön valami (mert az bárkinek lehet), akkor sem sunnyogok el, már csak magam miatt sem, mert nyomasztana.
@laca, Orosz laca vagyok. (#9812): Egy ilyet én is ismerek.
Naponta szoktam látni.
A fűrdőszobában.
Ott van egy tükör.
Megyek, megsimogatom a hirtelen felindulásból vett húros szobadíszt.
@TothPeter (#9811):
Nem érzi. Vak. Annyira szeretné.
@laca, Orosz laca vagyok. (#9810): Na, ezért sajnálom őket. Viszont butaság ígéretekbe bocsátkozni, ha érzi / tudja, hogy necces a dolog.
@TothPeter (#9806):
Ezek a hirtelen felindulásból elkövetett majdnem hangszer vásárlás. Mikor leesik neki, hogy bizony most akkor megszabadulok a pénztől, akkor elő qqugrik a kemény magyar valóság, hogy nem biztos, hogy ezt megengedheti magának. Addig az álmodozás elfedte ezt. Kicsit fáj is ez neki, és inkább úgy csinál maga előtt, mintha mise történt volna. Nem akarja átgondolni döntésének hibáját. Nem vállal felelősséget, még ha csak egy sms-be is kerülne. De csak magát tudja átbaszni.
@TothPeter (#9808): Lehet, hogy nekik se, csak mondjuk 10 perc múlva meggondolják magukat. Van a másik véglet, aki így vásárol. Bemegy, megveszi, és otthon jön rá, hogy hülyeség volt.
@Flór Gábor (#9807): Kicsit sajnálom ezeket az embereket. Nekem semmi bajom az őszinteséggel.
@TothPeter (#9806): Semmi, meggondolta magát, erről írtam lentebb. Amíg nincs a kezedben a pénz, az nem üzlet, hanem beszélgetés. Hangszerboltban dolgoztam néha, ott megedződtem, millió ilyen van. Egy órán át próbálgatja a cuccot, elmeséled neki a gyár történetét is, mondja, hogy hazamegy pénzért, és soha többet nem látod. Vagy telefon: ˝van a boltban x hangszer?˝ ˝Van.˝ ˝Köszönöm, megyek érte.˝ Soha nem jön.
Tegnap felhívott egy illető, hogy régóta tetszik neki a hangszerem, most hogy alacsonyabb áron kínálom mindenképp megvenné. Megígérte ma is hív, hogy a találkozó részleteit megbeszéljük. Estére küldött egy sms-t, hogy mégsincs elég pénze rá. Nem gondolnám, hogy ez a valódi ok vagy tényleg vannak ennyire felelőtlen emberek, hogy kicentizve a kasszát a hobbijukra költenének? ( nem ez lenne az egyetlen hangszere, tehát nem volt égető kérdés számára egy újabb hangszer ) Akkor viszont mivan?
@Skubla Péter (#9802): Hát, azért az egészen más tészta, amikor már a személyes találkozóra sor kerül, és lehet tenyérbe köpni. És aki inkorrekt volt, az köpködés után is az volt. Lehet azt mondani, hogy régen minden jobb volt, de pont azért alakult ki ez a sok papírozás stb., mert nem volt jobb régen.
(Én a 80-as években szerencsére lemaradtam egy kiváló szaxofon megvásárlásáról, mert előbb vitte el a rendőr az eladót, mint hogy odaértem volna, hogy megvegyem a lopott holmit, amit örökölt hangszerként árultak.)
@Molo (#9803): Legyen úgy :-)
@Skubla Péter (#9802): Nem tudom fogok-e itt veled üzletelni, de ha létre jönne, és személyesen adnánk át a cuccost kérlek, ne köpj bele a tenyeredbe kézfogás előtt! Nekem jó lesz csak simán is. A szembe nézés maradhat. ;-)
Hiányzik az emberekböl az a régi betyárbecsület, amikor megegyezés volt, a tenyerükbe köptek, egymás szemébe néztek, kezetráztak és az szent volt.
Ha nemtartodtad be? kiutállt az egész falu.
Most meg? Ilyen szerződés olyan szerződés hatvannyolcan aláírják, árut elviszi, nem fizeti ki, és nemtudsz vele mit csinálni, oszt a sok aláírást meg lehúzhatod a WC-n.
@Morscher-Szénási Gabe (#9799): Az, hogy telefonon lebeszélek valamit egy vadidegennel, számomra nem megegyezés. Hanem előtárgyalás. Mint nálad az autónál (én nem egyszer jártam már így hangszerrel is. ˝ Tuti megyek érte, ne add el senkinek˝, aztán soha többet nem hallottam az emberről, vagy előtte fölhívott, hogy bocs, mégsem, mert másra kell a pénz). Ha írásban megalkudtunk, az más. Ha meg fizetett, az pláne. Meg ha úton van valahonnan, akkor nyilván várok. De egy telefon, az kb. semmi.
Jelen esetben is, ha jól értem, meg volt beszélve egy találkozó. Ami a semmivel egyenlő. Nekem pl. a HK kombómra két tuti vevőm is volt, még el is jöttek, csak aztán a harmadik vette meg, akinek tényleg erre volt szüksége, és annyi pénzt adott érte, amennyit én kértem. Átvertek? Nem, hanem nem jött létre az üzlet.