@Flór Gábor (#9798): Amikor egy autómat adtam el, hárman hívtak, hogy 300 km-ről jönnének, de tuti kell és elviszik, tegyem félre nekik.Elsővel megtettem, aki visszamondta fél óra múlva, majd a másodikkal, majd a harmadikkal ugyanez volt, csak rabolták az időmet.Azóta ilyen nincs.Aki előbb tud jönni, azé lesz, előre nem egyezem meg senkivel, csak, ha tényleg látszik, hogy komoly.Ha már úton van, akkor nem adom el másnak, ha nekem kell én is megyek, ugyanezt várom csak el.Visszalépni nagyon nem szép, két alkalommal én is tettem ilyet, de megegyezni valakivel és másnak eladni, olyat nem.Visszalépésnél persze vannak okok, amik lehetnek indokoltak, még, ha nem is esik jól.
@Zenemánia (#9794): Etikátlan, de nem tehetsz ellene semmit.
Üzletben a pénz diktál. Aki előbb jön, és még többet is fizet, az viszi a cuccot.
Ráadásul: telefonon beszélted meg, a szó elszáll. Engem fölhívnak, biztosan nem mondok olyat, hogy megtartom a sorrendet (bár, mire engem fölhívhatnak, az akkor van, amikor itt vannak a kapu előtt, és nem szól a csengő...), hanem azt mondom, hogy aki előbb ideér, az viszi. Ha írásban megegyeztünk, és leelőlegezted, és utána adom el másnak, na az durva, de annak is vannak szabályai (pl. nem mindegy, hogy foglaló volt, vagy előleg stb.)
Feleségem autóját úgy vettük, hogy megmondta az eladó, 7 érdeklődő van, aki előbb odaér, viheti. Mi értünk oda legelőször, aztán, hogy fölhívta-e a többieket, hogy ne menjenek, azt nem tudom.
Nekem volt olyan, hogy négyen is jelentkeztek egy cuccomért, az első ugyanezt mondta, hogy tartsam neki. Bejelentkezett a következő, aki aznap jött volna érte, az első meg napok múlva. Úgyhogy mondtam neki, bocs, és eladtam annak, aki előbb jött. Ugyanis semmi biztosíték nincs arra, hogy ˝megyek érte jövő hétfőn˝.
Úgyhogy valóban nem korrekt teljesen, de amíg nem fizettél, nem jött létre az üzlet, addig bármi változhat. Te is odamehettél volna, megnézed a cuccot, és azt mondod, bocs, mégsem erre gondoltam. Azt meg ő gondolhatná nem korrektnek.
@Zenemánia (#9794): Amint azt ˝nagy vezírünk˝ is megmondotta voltÍ: ˝a magyar ember politikailag inkorrekt˝. Én ezt úgy bővíteném tovább, hogy szorgos népünk a lojalitás fogalmát igen kis mértékben ismeri, fogadja el és alkalmazza. Ezt sajnos létezésem teljes terjedelmében volt szerencsém tapasztalni, de tanulmányaim is rásegítettek erre meggyőződésemre.... Egyet kell értenem... Ezzel a tényezővel naponta számolni kell, meg kell vele bitkózni.....
Sziasztok!
Kinek-mi a véleménye az alábbi - sajnos, elég sűrűn előforduló - történetről?
Kellemes áron feltesznek egy hangszert -
meg is beszélek az eladóval (telefonon - nem mail-ben) egy találkozót -
külön megkérem, hogy - ha már elsőnek hívtam - tartsa be a sorrendet.
Aztán jön egy ˝jópofa˝ kolléga, aki ráígér a meghirdetett árra, és viszi...
Szerintem, a vevő is etikátlan és az eladó is, hiszen - ha már kitalált egy árat - utólag ne módosítson!
Tartsa ahhoz magát, amit megadott - hiszen senki sem szorított fegyvert a fejéhez, hogy olcsón hirdesse meg!
Ez nem a licitálós oldal! :-)
FIGYELEM! Egy billenytűs elveszett!
index.hu