Solozás, mit s hogyan?
A solok, leadek, lickek játszása valószínűleg több embernek is nehéz, főleg azoknak, akik nem tanárnál tanultak. Tippeket, ötleteket, gondokat szeretnék itt megbeszélni.Pár napra eltűntem, közben kitört itt a 3. világháború? Az is nagy bajom ám, hogy nem ugrik be nagyon ötlet se, hogy mit játszanék oda. Persze ha a refrén dallamát akarom odadobni, meg valami más dolgot mellé, azt nagy nehezen kisakkozom a hangok között, de az, hogy valami egyedi jöjjön oda, ami egy külön új fejezete a számnak, na ahhoz ritkán van ötlet. De ez még oké, ez a kreativitáson múlik itt, meg az indie meg alter számaimba pont jó az a pár hangos lassú kis lépegetős dolog solonak, amit össze tudok sakkozni, vagy néha-néha jön rendes ötlet, de egy metálszámba ha szeretnék ilyen a gitárból szart is kijátsszós shreddelős dolgot, az abszolút nem fekszik. Nézzünk egy sablont: Fogom a refrén dallamát, kis változtatással letolom, aztán jönne ide egy totál dallam nélküli darálás, amiből valahogy visszajutok egy szépen lenyugodó, érzelmes dallamba. Na a refrén dallamáig dolog megvan, de onnan fogalmam sincs, hogy mit kellene. A ritmus akkordjaira megfelelő arpeggiokat darálni? Nem szól jól.
Kicsit visszajövök, mert mintha sikerülne értelmes és hasznos irányba tekerednie a fórumnak. Azért gondoltam, hogy leírom ezt, mert az utolsó két hozzászólásban Saszi és Floyd is egy létező, tanulható formát írtak le.
Engedjétek meg, hogy tisztázzak néhány alapfogalmat (kicsit hosszú lesz, de talán nem fölösleges, mert ezek fontosak, és nem vélemények, hanem tények):
Szóló= improvizáció. Adott dal szólisztikus része, ahol a zenészek a harmóniamenetre (a free jazzt most hagyjuk), helyben születő rögtönzést játszanak. Nincs két egyforma, értéke és különlegessége abban rejlik, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Minden zenei stílusban előfordulhat (népzenében ez alap, és klasszikusban pedig a kadencia volt ilyen sokáig, de manapság már sokszor nagy elődök leírt kadenciáit játsszák).
Szólisztikus betét ≠ improvizáció. Az alapja (lehet) rögtönzés, de sajátossága, hogy reprodukálható, mindig ugyanazt, úgyanúgy játsszák a dalban. A pop és rockzenére jellemző leginkább.
A szólózás egyféle gondolkodásmódból indulhat ki: az összhangzattanból. Akkor is, ha aki műveli, fogalmatlan az ügyben, hiszen a zene egy kötött szabályrendszerre épül, és ha fülre kikeresgélem a jó hangokat, kb. ugyanazt csinálom, mint amikor tudom az oda illő hangokat, csak kiválasztom, melyik a nekem adott pillanatban és helyre tetsző, és ezekből építek dallamot- annyi a fő különbség, hogy utóbbi módszert megtanulni lassabb és fárasztóbb, viszont alkalmazni gyorsabb és könnyebb (tehát több lehetőséget ad arra, hogy tehetségünket kibontakoztassuk és a szólót érzelemmel, mondanivalóval stb. tegyük élővé).
A szólisztikus betétet most félreteszem (hiszen azt bárki tud játszani, aki kellő hangszerismerettel rendelkezik, mert ha elég ügyes, és megírják neki, mindjárt ott a szólója), és kizárólag a szólóval (improvizációval) foglakozom.
Az improvizációban is többféle forma lehet (amik össze is kapcsolódhatnak, kiegészíthetik egymást, de teljesen külön is létezhetnek).
Részemről a ˝vak tyúk is talál szemet˝ metódust kihagynám, mert azt nem lehet tanulni. Vannak olyan emberek, akik fülre bármire játszanak, de akiknek ez valóban jól megy, igen ritka madarak, annál többen vannak, akik azt hiszik, jól megy nekik, közben meg nem.
Tehát, ha szólózunk, azt tehetjük arpeggiok alapján (az akkordhangokat, valamint adott akkordhoz illő ˝kiegészítő˝ hangokat használva (Floyd példája tulajdonképpen ez)), vagy tematikus improvizációként (a fődallamot variálom, díszítem, itt sem árt tisztában lenni azzal mi a hangkészletem (Saszi példája lényegében ez)), vagy skálák alapján, vagy ezt a hármat variálva. A különbség leginkább abban van, hogy milyen stílusban szeretnénk szólózni (pl. egy modális improvizáció elég furán hangzik egy 30-as évek béli swing nótában, vagy egy bebop skála egy klasszikus rockban). Ha ezeket a módszereket megtanulja valaki, akkor is tud szólózni, ha nincs érzéke az improvizációhoz, hiszen oda illő hangokat fog játszani, amik egy arpeggios játék esetén alapból dallamosak is lesznek. Annyi lesz a különbség, hogy akinek van érzéke hozzá, az jobbakat fog szólózni, mert hozzáteszi a tehetségét (de lehet, hogy csak a vájtfülűek veszik észre).
És akkor a leadek és lickek témakörre még nem tértünk ki, de ahhoz nem szólnék hozzá, mert az tejesen más törvényszerűségeket követ (az összhangzattanon belül természetesen) a műfajokban. A lead (szólam) számomra mást jelent, és a lick (riff, fill stb.) szintén, mert más zenei közegben mozgok, mint itt a többség.
De a szóló (improvizáció) közös pont a zenékben.
Tulajdonképpen akkor lenne ennek a dolognak valódi értelme, ha a topiknyitó (vagy bárki érintett) mutatna egy egyszerűbb harmóniavázat, amire szeretne szólózni, és ahhoz hozzátehetnénk az ötleteinket. Mert a levegőbe ötletelni elég parttalan.
én módszerem teljesen más:).Hallgatom a témát körbe körbe loopolva. Egyszercsak beugrik egy dallam a fejemben. Azt megpróbálom felépíteni. Ma már basszusozom, de ha a gitárosunk elakad, akkor is így segítek neki. Számára elég egy kis ötlet. Én valahogy mindig magamból szedem elő a dallamokat. Nem szoktam hangokat keresgélni, mindig dallamban gondolkozom. A másik gitárosunk teljesen improvizatív. De néha neki is jól jön a segítség.
Hááát valóban elég gáz, hogy itt egymásnak estek egyesek. Kérdezőnek:Ha nem tudsz szólót imprózni (akárcsak pár hangot egybefűzve helyesen) akkor inkább maradj ritmusgitáros! Nem szégyen az. Ha ebbe nem akarsz beletörődni akkor a övetkezőt ajánlom: Keress egy a fülednek kedves akkordot, majd annak alaphangjait nézve keress fülednek kedves hangot azok között. Ezt próbáld sima fel-le pengetéssel majd ugyanígy nyújtással megszólaltatni. A lényeg abban rejlik, hogy a következő odaillő akkord hangjai közt megtaláld az előző megtalált hanghoz illőt. Ha ezen módszer eredményeként sikerül több hangot nyújtva és anélkül eltérő húrokon láncba fűzni utána jöhetnek a skálákból kiemelt részek amik a főmotívumba illeszthetők. Igyekezz fülednek jól megjegyezhető szólót így kialakítani! A legnagyobb gitárosok egy része így ír szólót másik része imprózva. De mindannyian elsőre a hangok lassú játszására és nyújtásra hívják fel a figyelmet. Közülük az igazi autodidakták a lemezükre feljátszott szólóikat sohasem tudják újra ugyanúgy előadni mert azok improvizálásból születtek.(Tony Iommi) Gyakorolj sokat és érezd a pengetett hangokat!
@IstvanP (#93): Dehogy kötekszem , csak ahhoz képest , hogy ˝egy tanuló kolléga kért tanácsot ˝ .. -kicsit elmentetek a témától ... Nem veled van bajom .. sokkal inkább a mézes- mázas-nyálas- májas .. többször is kommentelő izékkel .. --stb .. ! ! A lényeg .. meg kell találni a megfelelő válaszokat .. sok sikert :)
Kinek adhatok egy kést, vagy botot?
Most olvastam vissza a tegnap estétől írtakat, hát, fegyver kell lassan.
Eredetileg a punk téma pont az egyszerű szólók miatt került elő, példaként, hogy egyszerű zenéhez ilyen egyszerű- nevezzük inkább betétnek- kell. Nem kell feltétlenül túl gondolni.
Persze punkon belül is vannak komolyabb alkotások, pl. Exploited Horror Epics Lp. Itt vannak hosszabb szólók is.
@lencse géza (#85): Szerintem nekem meg tele tököm a magadfajta okostojásokkal. Kurvára nem veszed észre , hogy a mondataid hemzsegnek a burkolt sértésektől , és szerintem szándékosan. Így hát én meg leírom, annak ellenére, hogy a az én zeném kéne hogy legyen, mivel akkor volt ifjú és fogékony , amikor ők indultak, hogy a Sex Pistols szerintem zeneileg szar... Szerintem nem egyéb, mint egy nagyon ügyesen eladott polgárpukkasztó ˝performance˝. Mint ahogy Frank Zappa is az volt, csak hát van egy baromi nagy különbség.....Szerinted ?
@Talpi (#82): Természetesen! Meg lehet sértődni a drámai szóra, vagy mit tudom én mire. A jótanácsra. A rossztanácsra. A kevésre. A sokra. Mindenre. És ebből a sértődött állapotból áldozatként fikázni. Természetesen erre semmi szükségem. A drámai szó a zenében miért lenne túlzás? A zene és szövegkörnyezetben ez a szóló drámai. De a továbbiakban nem kívánok ilyen írásokkal belegázolni senki lelkivilágába, miért is tenném. Ilyen egyszerű. Nem fogom oda írni hogy szerintem. Szerintem.
Szerintem meg senki se sértődjön meg! Ha arról lett volna szó, hogy kell eljátszani a God save the queen szólóját, akkor nincs semmi gond. De arról áradozni, hogy ez mekkora szóló, meg drámaiság, meg történetet mesél el, az enyhe túlzás! A Sexpistols egy szókimondó, szabados, sokszor botrányosan viselkedő zenekar, ahol a sex, drugs, rock & roll jelszavak sokakat megfogtak, és még ma is megfog. Nincs ezzel baj, még a zenéjüket sem érdemes kritizálni, mert ízlésről amúgy sem szabad vitázni, és nem is érdemes. Jó az, ha sokfélék vagyunk! De ez a filozófikus belemagyarázás kicsit sok volt, legalábbis nekem. Akinek ez a szóló tetszik, és szeretné megtanulni, közben esetleg elakad, akkor ez egy remek topic, ahol segítséget kérhet. De lehet, hogy én is félreértelmeztem a topicot.