Ha már szóba került, ő Andy Hess. Itt viszont tök egyedi Scofield gitározása és Stanton Moore látszólag szétesett , de teljesen tudatos New Orleans-i stílusú dobolása:
1973, Nápoly. Huszonéves fiatalok zenekart alapítanak. Mindjárt először koncept lemez, a görög mitológiából merítve.
Tökéletes album, elsőre. Nem másolnak senkit. Zsenialitás, eredetiség. Hála az internetnek, a világ újra felfedezte őket, ma már kult csapat. Érdemes az egész lemezt meghallgatni.
Roy Buchanan zseni volt. Ő volt az, aki a zenészeknek játszott, azok pedig ültek, és tátott szájjal nézték. Elképesztő tehetség, tragikus sors. Ezt is imádom tőle. Nem nagy hang, de hatalmas a fickó. Előkép nélküli zsenialitás.
Tudom, hogy ez egy ˝kicsit˝ politikai is , de az a tipikus eset, amikor a zene megfelelő társadalmi célokat is szolgál:
Hogy miről is szól ? Családon belüli erőszak, szakszerűen megoldva: