Idővel nagyon be tud szorulni a nyakfeszítő pálca. Olyannyira, hogy feszegetésre megszakadhat az tönkanyában a menet, vagy szélsőséges esetben el is törhet. Egy rendben lévő gitárnál egy negyedfordulatra is reagál a nyak. Nem árt időnként megmozgatni. Nem állítódik el a nyak, ha félévente húzol rajta egy félfordulatot, majd ugyanannyit vissza. A kenőanyagokkal (olaj, WD40) csak óvatosan, mert a fának nem tesz jót, ha beszivárog.
Köszönöm szépen a gondolatokat neked is, Doki! A lényeg akkor, hogy ha maga a hangszer rendben van és volt gazdája, akkor nagyon nem lehet mellé fogni. Az általad leírtak közül egy dologgal kapcsolatban van csupán kérdésem: milyen az, amikor ˝nem állítható jól˝ a nyak görbülete a pálcával? A többi dolog oké, de a nyakat eddig hozzá(bb) értővel állítattam csak (mert ugye schuszter a kaptafánál...) :)
Szia REB!
Én is hozzájárulnék néhány infóval a gondolataidhoz.
Studiom nem volt, de fogdostam párat már nem csak a boltban. :) Szokás emlegetni a 2006 ősze előtti és utáni modelleket tipustól függetlenül, mivel ez időtájt vezették be a könnyített, kamrás kialakítású testeket. Azért ez sem teljesen igaz, mivel 1983-tól megkezdték a könnyítést az ún.: sajtlyukas konstrukcióval.
Hogy ne vesszünk el a részletekben és a hagyományos ortodox beállítottságú, illetve megbocsájtóbb Gibsonfanok véleményei között. Én azt javasolnám, hogy ha fontos számodra és hiszel abban, hogy régebben jobb hangszereket gyártott a Gibson, akkor a 2006 ősze előtti baltákat nézegesd. Ha csak egy jó Gibsont szeretnél, akkor vedd amelyik tetszik. Mondom ezt a negyedik Gibsonom után. Azt mondják, hogy a Studio és a Standard között csak a külcsin a különbség. Azért is a neve Studio, mert ott nem számít a kinézet, csak a hang. Ár-érték arányban a Studio a legjobb választás.
A fontosabb a hang, hisz azért veszed, hogy játsz rajta. Pengesd meg, hogy rezonál a teste? Milyen állapotban vannak a bundok, hangolók, a babák, a potméterek? Nem javított-e a nyaka, jól állítható-e a nyak görbület a pálcával? Rendben van-e az intonáció? Ha ezek ok, akkor nem lesz nagy gondod. Kis odafigyelés, karbantartás és sokáig lesz örömöd a hangszer. Nagyon elfogult vagyok a Gibsonokkal, így azt az érzést és hangulatot csak tőle kaphatod meg amit keresel. Minden más csak oldallépés.
Üdv.
Nehéz lekövetni a Gibson marketing koncepcióját :-) Van, hogy csak egy vagy két évig gyártanak egy modellt (pl. Faded, Tribute) aztán eltűnik, majd egy idő után ismét feltűnik a színen. Variálnak a színekkel, az anyagokkal, néha olyan olcsón dobnak piacra egy modellt, hogy ha összeszámoljuk a bentlévő komponensek árát, akkor azt alig takarja be a kiskereskedelmi ár.
Ha esetleg Faded mellett döntenél, akkor figyelj a felületkezelésre. Oké, hogy az enyém pl. a ˝Worn cherry˝, ami kopott cseresznyét jelent, de szerintem ez egy elcseszett koncepció. Hacsak nem gyártási hanyagságnak tudható be az itt-ott szinte lakkhiányos felület, a foltos pácolás. Szerintem ez nem méltó egy Gibsonhoz. Engem annyira zavar, hogy az enyém most kap egy custom shop szintű felületkezelést. Nem tudom, hogy a többi is ilyen-e, létezik még dohánybarna verzió is, de nekem nagyon nem tetszik. Nézegettem a gyári születési bizonylatát, ami tartalmaz egy ˝checklist˝-et is. Itt mindent ellenőriztek és a minőségellenőr mindent kipipált, ezek szerint ez nem hiba. Én amúgy a ˝mű relic˝-től is öklendezem, ordas giccsnek tartottam mindig is.
Amúgy a gitár baromi jó :-))
Köszönöm a hasznos gondolatokat, kedves Toni!
Egy ideje nézegetem a hirdetéseket, aztán leesett, amit te is írsz: a régebbi Trubute-öket nem csak a felületesség miatt aposztrofálják ˝Studio Tribute˝-nek. Ahogy látom, ez a nyak kérdés is évente változó a Tribute-nál, a 2020-as már juhar, de a korábbiaknál még mahagónit találtam a leírásokban.
A klasszikus, humbuckeres LP hangzás a libling, de a sok-sok megnézett/hallgatott video után a soapbar-tól sem zárkózom el. A push-pull rendszer adta lehetőségekkel annyira nem voltam tisztában, de ennek is utána fülelek majd.
Tudom, hogy nem árt a szerencse, hogy az adott példány minőségben jobb legyen, de néhány fórumon azért vannak nagyjából egybehangzó vélemények a tekintetben, hogy pl. a Studionál 90-es évek első felében készült hangszerekkel kapcsolatban kicsit jobbak a tapasztalatok, vagy a Tribute Gold-nál a dark back a használók véleménye alapján gondosabban lett összerakva. Ebből adódóan próbálok a hazai tulajok eme maréknyi társasága között közvéleményt kutatni, mit mondanak, akiknek esetleg ilyen is/olyan is volt a kezükben rövidebb-hosszabb ideig.
Sajnos a Gibsonnál meglehetősen ingadozó a minőség manapság, nehéz évjárat alapján eldönteni. Van egy kis káosz a termékpalettán marketing szempontból, mert gyakorlatilag a Tribute és a Faded is a Studio szériába tartozik. Hol ide, hol oda sorolják. Tudtommal a klasszikus Studio és a Tribute között az az alapvető különbség, hogy a Tribute juhar nyakas, a Studio pedig mahagóni. Újabban elég sok gitárt készít a Gibson juhar nyakkal, trapéz helyett pontberakással. Nekem egy Faded van, az is juhar nyakas. Ettől nem kevesebb egy Gibson, csak kicsit talán fényesebb a hangja. Én pl. direkt szeretem, mert Strato-n szocializálódtam, gyakran sóvárgok a single coil hangzásvilág után.
Ami jó extra az a push-pull poti-s elektronika. Ha lehet felezni a szedőket, azzal már sokkal sokoldalúbbá válik. Én kicseréltem az enyémyben egy gyári Gibson Classic elektronikájára, így most mind a négy poti push-pull, a felezéseken kívül tud ellenfázist és egy pure bypass-t is, ahol totálisan kiiktat minden potit, kapcsolót, egy külön úton küldi rá a hídi szedőt a kimenetre. Egy kattintással lehet a max kimenőjelre kapcsolni. Jópár Studio rendelkezik push-pull elektronikával, érdemes megfontolni, ha ilyenre akadnál.
A hangszedőknek is érdemes utánannézni, hallgatni. Az általad preferált modellek 490T / 490R, vagy Burstbucker szedőkkel vannak szerelve. Kicsit más a hangzása, lehet találni jó videókat a neten, ahol ezeket hasonlítgatják össze.
De bármelyiket is választod, nem nagyon tudsz ráfaragni. Egy Gibson azért mégis csak egy Gibson. Az olcsóbb típusai is hozzák a Gibson fílinget, a komponenseket meg lehet cserélgetni, gyári cuccokkal feltuningolni.
Sziasztok!
Régóta áhítozom egy origi Les Paulra, és úgy néz ki, hogy mostanság megvalósulhat az a sok-sok éves álom, a ˝nagy család˝ tagja lehetek... :) Bár így is csak az alsó szegmens tagjai között nézelődöm. Tudtok abban segíteni, hogy Studioval (pláne, ha sikerülne egy 90-es évek eleji darabba belefutnom, úgy tudom, hogy ezek még minőségibb darabok voltak), vagy a Tribute szériával (gold top messze a favorit lenne), és az 50-es nyak sem riaszt el, mert elég batár hangszereken kezdtem) járnék jobban?
Köszönöm, ha bárkinek építő jellegű meglátása / tapasztalata van a témában, és megosztja velem!
Azt írják, hogy rövid ideig használták a Custom és az Artisan gitárjaikon, de hamar levették mert használati értékük egyenlő volt a nullával. Kicsi volt az erőkar. Az “Exclusive Gibson Crank Winder˝ néven forgalmazták őket. Még a Schaller is. Az ára tényleg borsos.
reverb.com
Tényleg érdekes kulcsok. Közeli felvételen látszik, hogy Gibson feliratúak. Nem mint ha jobb gitáros lennék, de egy ilyen gitárhoz illet volna jobb és több hangminta szerintem. A gitárról 20 percet beszél, de másfél perc alatt letudja azt a tulajdonságát amiért valójában készült. Talán jobb is volt nem erőltetni azt a játékot.
Köszi a videót, tényleg szép hangszer. Szinte gyári állapotú.