
Csevegő
Kötetlen beszélgetések fóruma. Bármiről és annak ellenkezőjéről is szó eshet.
@Molo (#8353): 79. De nem ez a lényeg. Ha ennyi idősen egy emberi roncs, vagy neki, vagy a menedzserének kell észnél lennie. Vagy, ha nem lehet levakarni a színpadról, allstar műsort kell csinálni, ahol van egy másfél órás koncert, aminek az utolsó 20 percében megjelenik a mester, és lehet imádni, ha valakinek ez jön be. Vagy páros koncertet, ahol két sztár lép föl, szünettel. A szervezők is jelentősen hibásak voltak a témában, mert azt nagyjából lehetett tudni, ha valaki utánanéz, hogy Jimmy kb. fél órát bír játszani, még olyankor is, ha nem fájt a keze. Amikor meg nálunk volt, már elég beteg volt, fél évre rá meg is halt.
1991-ben Stephan Grappelli 83 évesen járt itt egy páros koncerten (első fele James Moody Babossal, a második az ő triója). Tolószékben hozták ki a színpadra, kihegedülte a szemünket, majd amikor ˝elfáradt˝, a tolószékből átült a zongorához, ahol kb. 20 percig játszott szólóban, majd még toltak ráadást a trióval is. Így lehet, és érdemes. Máshogy sajnos szánalmas és elszomorító.
@Kala (#8351): Ha jól értem, a buli idején majd` 80 volt. Csoda, ha játszott valamit. Majd ha 80 évesek lesztek, gondoljatok erre. Én nem fogok, mert nem leszek annyi.
Nekem Mike Oldfield mester adta a legnagyobb csalódást `99-ben. Játszott valami 20 percet amolyan hakni stílusban (aszem a Kisstadionban volt), majd letette a gitárt, lement a színpadról, amit lebontottak, azt se mondta b.ssz.tok meg, ennyiért nem játszok vagy mi, és ennyi. A jegy (nekem, az akkori fizumból) elég borsos áru volt, ha átszámítjuk, most is az lenne. Még vagy 15-20 percig tombolt a közönség, aztán tudomásul vettük, ennyike. Évekig nem hallgattam Oldfieldot, és ma sem tudom némi rossz szájíz nélkül hallgatni. Pedig nagyon szerettem a zenéjét.
@Kala (#8351): Akkoriban aktív zenekritikus voltam, ami azzal járt, hogy ingyen járhattam koncertre, a szervezők jóvoltából, meg ingyen kaptam lemezeket a kiadóktól, de utána meg kellett írni. Miután belefutottam egy pár olyanba, amilyenbe inkább nem kellett volna, majd megírtam, de nem közölték le (a szervezők, vagy kiadó kérésére, azaz inkább tiltakozása miatt :)), ezt a bulit nem kértem. És eléggé örültem, hogy nem voltam ott. :)
@Flór Gábor (#8350): Ilyen is megtörtént: www.jazzma.hu Én a story-t nem innen ismerem, öcsém sajnos ott volt, anno ő mesélte el a történteket.....
Idővel mindenki megöregszik, oszt nem mehet a nagypapi turnéra. Mielőbbi felépülést Karcsi bá!
24.hu
@Whackegér (#8343): ugy szamolj, hogy ebben az arkategoriaban meg vadiujnal is ra kell koltened legalabb 20k-t egy profi beallitasra, akkor erdemes eleve hasznaltat megcelozni, max uj ar 70%-aert, de inkabb 60... Duplasatus tremolos gityot, ami ujan 150k alatt van, kerulnem. Egy ilyensmi peldaul 100 korul jo vetel: www.willhaben.at
@Whackegér (#8343): Ilyenkor mindig ugyanazt a választ fogod kapni: amelyik a legkényelmesebb, meg a legjobban megfelel az igényeidnek. Ha nem tudod kipróbálni, akkor meg kell venni a legjobban tetszőt, ha nem válik be, eladod. Pláne, ha problémás a kezed. Saga gypsy gitáromat évekig használtam, csodálatos hangszer volt, de nem az én kezemnek, végül eladtam. Nem véletlenül pörög ennyire a használt gitárok piaca, nagyon ritka az, hogy valaki elsőre rátalál a tökéletes hangszerre, de senki nem fogja megmondani, neked melyik a tökéletes. A felsorolt gitárok hasonló kategóriák, de kipróbálás nélkül mind lutri. Ami tuti, hogy egy Ibaneznek kényelmes nyaka lesz, kis kézhez különösen, és az is biztos, hogy használtan felsőbb kategóriát találsz a felsorolt gitároknál abban az árfekvésben.
Hali fórumtársak, segítséget szeretnék kérni gitárvásárlás ügyben! Az ezzel foglalkozó topic kissé halott, ezért ide írtam, elnézést érte! Csak otthon játszom, sok év van mögöttem, de kevés tudás :-) Relatív kis kezem van, célzene HM, HR. Feltétel a 24 fret, FR vagy egyéb licensz tremoló. A következő ˝jelöltekre˝ gondoltam (véges a budget..) : Jackson JS 32, SGR banshee, Cort x250 , vagy próbálkozzak 100 k körül second hand Ibanezzel? Minden hozzászólásért előre is köszi, előbbre visz a véleménye mindenkinek! Szép napot!
@Talpi (#8341): Ez nagyon régen így van már. Volt az áru, meg volt a kultúra, művészet. Nagyon vékony a határ, ezért sokan meg sem tudják különböztetni. Vegyük csak a Beatlest: már működésük alatt alakult egy halom klónjuk, akik kiválóan megéltek abból az igen szar másolatzenéből, amit csináltak. Halom lemezt adtak el. Senki nem emlékszik rájuk.
Mivel azért az emberek nagy része nem süket, igen sokszor siker lesz az érték is, és ez még ma is így van. Legjobb példa erre Sting, akinek a szólóprodukcióját csak a szerződési kötöttség miatt adták ki, aztán mekkorát hasított. És lehet, hogy egyre több a vacak zene, de aki csak az üzletért csinálj, az el is fog tűnni, ahogy kell. Az érték meg meg fog maradni.
Jellemzően, miért is éli éppen eléggé reneszánszát az élőzene, abból is a blues, meg a jazz egyes könnyebb vonulatai? Hát azért, mert a rádiók által kultúrának erőltetett szemét nem megy át az emberek azon részének, akik nem szimpla fogyasztók, hanem élvezeti és kulturális értéket keresnek a zenében. És persze, sokat eladnak a szemétből is, de én nem látom azért olyan tragikusnak a helyzetet (különös tekintettel arra, hogy középiskolákban tanítok, és látom, mit hallgatnak, mire szórakoznak a diákok).
@Flór Gábor (#8340): Szerintem az a probléma hogy mindenből árú lett: optimális befektetéssel maximális hasznot kihozni. Sajnos akik gyártják ( a zenészek) is így gondolkodnak. Mi valamikor csak a zenért csináltuk - most a siker a lényeg mindenáron. Ezt hozta a fogyasztói szemlélet: egyél sokat és sz@rdjál sokat, te vagy a győztes!
Bocs.