Miért gondolják emberek, hogy a nejlonhúros kulcs bármi másra jó, mint nejlonhúros gitárra? Banjora meg pláne, úgy tépi le a húr a műanyagot szerintem, hogy szem nem marad épen a környéken. :(
gitarshop.hu
@Kala (#4350):
Akkor a disszonancia is matematikailag értékelhető lenne? Csak mert sok túlképzett zeneszerző erre épített műveket. Ott még a valószínűség számítás is megbukik, mint amikor katona voltam és matematikailg ki akarták számolni, hogy hány lövésből lövök be 250m-ről és 40cmX40cm-es ablakon. Ők kiszámolták, én meg belőttem egyből. Utána megint és megint. Bukott a számítás :-) :-)
Mondjuk én a zenében szeretem a harmóniákat, ha van benne akkor bármi jöhet :-)
lh3.googleusercontent.com
Születésünk pillanata.:)
@APeet (#4347): Ez igaz, Metheny a lent nevezett műben pld. vsz. a valószínűségszámítás területére tévedt, ahol pld. azt lehet vizsgálni, mi a valószínűsége annak, hogy ugyanabban a műben 5 percen belül még egyszer ugyanaz a hangsor, ugyanabban a ritmusban bukkan fel.....De mi az egyáltalán , hogy ˝szabály˝. És ha zeneileg áthágom, eretnek vagyok????
@APeet (#4342):
Természetesen igazad van, mert mindent le lehet vezetni a matematikában.
Erre jó példa a gyilkos számok című folytatásos kriminológiai szappanopera az egyik kereskedelmi tv csatornán. A matematikai zseni azt is mátrixban modellezi, hogy a főhősnőnek balra vagy jobbra göndörödik-e, és ezáltal bűnös vagy ártatlan.
Az a kérdés, hogy van e értelme pl. J S Bach D moll toccata és fúga című művét matematikailag lemodellezni.
Nem tudom, én inkább meghallgatom logarléc vagy a modernebb kalkulátor nélkül.
Még egy gondolat : szerintem a harmónia és a disszonancia nézőpont kérdése, mert a mi az egyik embernek disszonáns, azt lehet hogy a másik élvezi. A klasszikus jazz zenében sokszor un, disszonáns hangokkal ˝díszítik˝ az improvizációkat és sok embernek tetszik.
@family2006 (#4340):
A zenének igenis vannak szabályai. Még ha nem is olyan értelemben, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A zenék jellemzője, hogy valamilyen matematikai mintázatot hajlamos mutatni. Még, ha nem is lineáris, vagy egyenletes az üteme, a skálája, stb. A harmónikus hangzásnak szintén vannak matematikai feltételei. Most persze mindenkiben felmerül az a kérdés, hogy hogy lehet egy ilyen dolgot, mint a zene, tudományos szempontból megközelíteni. Vagy egyáltalán szabad-e? De érdekességként említeném, hogy az állatok is a harmónikusabb hangzást kedvelik, pedig vélhetően fel sem képesek fogni a legalapvetőbb matematikai összefüggéseket sem. (Olvastam egy konkrét kísérletről is, ahol egy emberszabású - talán csimpánz - ketrecébe beraktak egy gépet, amin volt két gomb. Az egyik megnyomására disszonáns hangot adott, a másik gombra pedig valamilyen harmonikus hangzást. Az állat döntő többségben a harmónikus gombot nyomkodta.)