@Molo (#19147): Azt nem tudom, ki tudná eldobolni, de a fiatal magyar dobosok között nagyon komoly, nagy tudású srácok vannak, szerintem azért találnánk rá embert, De a nem annyira fiatalok közül pl. Szendőfi Péter, Berdisz Tamás, Bágyi Balázs jut hirtelen eszembe, akiknek szerintem ez belefér. Ahogy látom, azért Portnoy is rájátszik kicsit, hogy milyen nehéz ez, mert kell a show. Biztosan nehéz, de azért egész jól megy neki. :)
@Molo (#19141): Ő az, akinek valahogy kimaradtam a munkásságából. Legalábbis közvetlenül, mert feldolgozásban egy csomó dalát ismerem, meg láttam filmekben stb., de soha egyetlen lemezét sem hallgattam meg. És valahogy nem is ébredt fel semmilyen kíváncsiság bennem. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ismerem el a nagyságát, csak engem valahogy elkerült.)
@Talpi (#19142): Kedvencek közt!
Bowie mint személyiség számomra elég megosztó figura, de valahogy a zenéi többnyire bejönnek, meg az egész jelensége is inkább pozitív felhanggal bír.
Néha nagyon jó gitárközpontú számai voltak. Pl. ez is.
Anyámmal egy idős, csak sajna ő jobban égette az üzemanyagot, anyám még szerencsére él. Mondjuk egyetlen jó száma sincs. Zenéhez se ért. :(
nissaneve.hu/ :D
Amúgy a fúziós jazzben nagyon régen divat az alapok és kiegészítők használata. Metronómmal doboló dobost is ott láttam először, és nem azért használta, mert nem volt tempója, hanem azért, hogy egy picit se csússzon, mert a gép nem foglalkozik a zenészek feelingjével, ha elcsúsznak csak egy picit, akkor megy a dal a kukába.
@Kala (#19129): A rendező kreatívkodott. A darabon valószínűleg nem változtatott a kommunikáció hiánya mert ez egy kimért cucc, nem nagyon kell benne kommunikálni, mindenki csinálja a dolgát. Csak a nézőnek jobb, ha együtt zenélőket lát, végülis ezért nézünk zenét, különben elég lenne csak hallgatni.